Piramisépítők. Nem voltak százezren? © AP

A francia építész nyolc éven keresztül tanulmányozta a hárommillió, összesen 2,5 millió tonna tömegű kőtömbök mozgatásának lehetőségeit, s egy számítógépes modell segítségével illusztrálta saját teóriáját.

„Ez az elmélet jobb, mint a többi, ugyanis ez az elmélet az, amelyet a tények alátámasztanak” – nyilatkozta Houdin, amikor bemutatta háromdimenziós szimulációját a sajtónak. A szakember véleménye szerint a munkások csupán az első 43 métert építették külső rámpa segítségével a 137 méteres piramisból, majd egy belső állványzatot használtak a további kövek elhelyezéséhez.

Az építmény belső, úgynevezett Nagy Galéria nevű része is megosztja a tudósokat. A szakértő szerint itt egy óriási ellensúly kapott helyet, amelynek segítségével öt, egyenként hatvan tonnás gránit ívet emeltek a helyére, a fáraó sírkamrája fölé.

„Houdin elmélete szembemegy a ma elfogadott teóriákkal” – tette hozzá a Reutersnek adott nyilatkozatában Bob Brier egyiptológus. „Jómagam is ez utóbbiakat tanítom húsz éve, ám valahol belül, mindig is éreztem, hogy valami nincs rendben velük.”

Houdin szerint a külső rámpa használata akadályozta volna a rálátást az épülő piramisra, emellett korlátozta volna a munkateret, nem beszélve arról, hogy a hosszú, egyre emelkedő külső rámpához túl sok kőre lett volna szükség. További problémát jelent, hogy a Kheopsz-piramis közelében nem találtak olyan nyomokat, és maradványokat, amelyek a külső rámpa elméletét támasztanák alá.

A francia építész szerint saját elmélete alapján csupán 4000 emberre lett volna szükség a piramis építéséhez, szemben a százezerrel, amelyet a ma elfogadott teóriák állítanak. Houdin most egy csapatot állít össze, hogy radarok és egyéb, behatolást nélkülöző módszerek segítségével alaposabban megvizsgálják az építményt.