A nagy magasságban repülő sugárhajtású gépek kondenzcsíkjaiból pehelyfelhők, úgynevezett cirrus-felhők alakulnak ki, amelyek visszaverve a Föld felszínének sugárzását, hozzájárulnak az üvegházhatáshoz, a globális felmelegedéshez.

Eddig az egyetlen kondenzcsíkcsökkentő stratégia a repülési magasság leszállítása volt 10 ezer méterről 6 ezer méterre. Ott ugyanis nem olyan ritka és hideg a levegő, nincs annyira párával túltelítve, hogy a repülő motorok égéstermékének páratartalma azonnal kicsapódjon.

Az alacsony repülési magasság ötletéért nem lelkesednek a légitársaságok, mert a mai repülőmotorokat úgy tervezték, hogy nagy magasságban nyújtsák a legjobb teljesítményt, és a légi irányításra is nagyobb terhet róna a légi folyosók számának csökkenése. Az alacsony repülési magasság több üzemanyag fogyasztásával, nagyobb széndioxid kibocsájtással járna, vagyis a környezet más oldalról kerülne veszélybe.

Hermann Mannstein, az Oberpfaffenhofen székhelyű német légtérkutató központ meteorológusa léggömbös mérések alapján új javaslattal állt elő, amelyet a Transportation Research Part D. című amerikai tudományos folyóiratban ismertetett.

Mannstein és csapata a levegő relatív nedvességtartalmát mérte a magasság függvényében. Úgy tapasztalta, hogy a nedvességgel túltelített levegőréteg nem szokott 500 méternél vastagabb lenni. Ezt a réteget könnyen elkerülhetnék a repülőgépek, ha lenne olyan figyelőszolgálat, amely követné ennek a levegőrétegnek a helyzetét és az adatokat továbbítanák a pilótáknak, vagy ha a repülőgépeket felszerelnék érzékeny nedvességmérőkkel - ajánlja a német meteorológus.