Az egyre melegebb tavaszok korai szaporodásra ösztönzik a teheneket, ezért a borjak a tél közepén jönnek a világra, amikor sokkal kevesebb esélyük van a túlélésre. A globális felmelegedés hatására jelentkező szaporodási változásokat az északkelet-angliai Northumberland grófságban lévő Chillingham falu egyik szarvasmarha csordáján figyelték meg, amelyet Charles Darwin természettudós, az evolúcióelmélet atyja tanulmányozott elsőként még 1860-ban.

Olvadó jéghegy az Antarktiszon

AP Photo

Sarah Burthe, az Ökológiai és Víztani Központ munkatársa az elmúlt hatvan évben tanulmányozta a chillinghami szarvasmarha állomány szaporodási mintáját. "A télen született borjak nem boldogulnak túl jól, és nagyobb valószínűséggel pusztulnak el még azelőtt, hogy elérnék az egyéves kort" - idézte a szakembert a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadása. "Mindez azt jelenti, hogy a jószágok reagálnak a klímaváltozásra, ám ennek negatív következményei vannak rájuk nézve" - tette hozzá.

Korábban már készültek átfogó tanulmányok a globális felmelegedés növényekre gyakorolt hatásáról. Az eredmények szerint a klímaváltozás miatt a virágok 11 nappal korábban nyílnak tavasszal. Az ősi skót juhfajta, a soay juh pedig egyenesen zsugorodik, mivel a kisebb testű állatok magasabb túlélési eséllyel rendelkeznek a melegebb éghajlaton.

A most lezárult vizsgálat volt azonban az első, amely ilyen hosszú időn keresztül tanulmányozta a klímaváltozás emlősökre gyakorolt hatásait. A Brit Ökológiai Társaság Journal of Ecology című szakfolyóiratában megjelent tanulmányában Burthe arra figyelmeztet, hogy a legelő állatok súlyos árat fizethetnek a globális felmelegedésért. "Charles Darwin egykor arra bátorította a chillinghami csorda tulajdonosát, hogy készítsen feljegyzést minden születésről, pusztulásról, vagy a csorda életében bekövetkező fontosabb eseményről. De azt ő sem tudta megjósolni, hogy ezek az információk egyszer még segíthetnek megérteni a globális klímaváltozás biológiáját" - hangsúlyozta a szakember.