Sport hvg.hu 2016. augusztus. 12. 02:52

Hiába mondta neki mindenki, nem élvezte a tollast

Facebook-oldalán osztotta meg érzéseit veresége után a tollaslabdázó Sárosi Laura, akinek köszönhetően Magyarország húsz év után képviselteti magát az ötkarikás játékok tollaslabdaversenyében.

A magyar tollaslabdázó posztjában említette a kevesebb mint egy perc alatt ipponnal kieső cselgáncsozó, Tóth Krisztián által is felpanaszolt nyomást, amellyel a riói olimpikonjaink egy része küzd. Sárosi ennek tulajdonítja, hogy nem tudta élvezni első meccsét, pedig megpróbálta.

„Akárki akármit mond, nehéz felmenni az olimpiai pályára” – írja.

„Mindenki csak azt mondogatja, hogy élvezzem, de sajnos ma nem élveztem! Terhet tettem magamra, de miért!? Boldognak kéne lennem, hogy 40 női egyéni induló között én vagyok az egyik, aki kvalifikált."

Emellett megjegyzi, hogy kvalifikációjának semmi köze ahhoz a történethez, amikor cipőjével segítette ki ellenfelét. Sokan ezt hiszik, és ezzel keresik fel. „Ez az én keresztem” – teszi hozzá.

 

„Nagyon sok magyar olimpikont (akik itt vannak) nyom az olimpia és a megfelelés, maguknak/magunknak és az otthoniaknak. Egy rosszabb teljesítmény után (ami persze minket, sportolókat is bánt!!) sok negatívat kapnak/kapunk. Mi Magyarországot képviseljük, és mind büszkék vagyunk, hogy a piros, fehér, zöld zászló alatt mutathatjuk meg, hogy mit tudunk!! Próbáljuk kihozni magunkból a maximumot, ami néha sikerül, néha nem, de ez az olimpia, ahol csak a legjobbak vannak, és persze ne felejtsük el, hogy a kvalifikációt nem adták könnyen, mindenki megküzdött, hogy itt lehessen!!” – írja.

Sárosi Laura legközelebb szombaton lép pályára Rióban, a kanadai Michelle Li ellen.

hvg360 Lenthár Balázs 2024. december. 16. 19:30

Rendszerváltás 35 – Belarusz, az ország, amely alól kidőlt a Szovjetunió

A totális szovjetorosz elnyomás sikerrel járt a nemzeti kultúra felszámolására indított hadjáratával, a gazdasági mutatók jók voltak, így az általános életszínvonal is szovjet viszonylatban magasnak volt tekinthető és ebből kifolyólag egészen a ’80-as évek második feléig Belarusz lakosságának nagy része semmiféle komoly változásra nem vágyott. Aztán jött Csernobil és utána egymást követően potyogtak ki a szó szoros értelmében vett csontvázak a szovjet múlt rég eltemetett szekrényéből. Ám még ezek sem ingatták meg a tagköztársaság népének bizalmát a szovjet keretrendszerben, és ha nem omlik össze a Szovjetunió, Belarusz talán még ma is önként és dalolva lenne a része. Bendarzsevszkij Anton külpolitikai elemzővel, a posztszovjet térség szakértőjével beszélgettünk.