Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az árokbetemetés szellemében próbálják a szervezők – az állami támogatások elmaradása ellenére is – megrendezni a 13 év szünet után újrainduló Magyar Filmszemlét. Külön kérték például a rekordköltségvetéssel készült filmek producereit is, hogy nevezzék be az alkotásaikat, de ők ezt elutasították. Interjú Muhi András producerrel, a Magyar Filmművészek Szövetsége elnökével, a szemle főszervezőjével.
1965 óta – eleinte kétévente, majd évente – rendezték meg a Magyar Filmszemlét. A sorozatnak a kormányváltás vetett véget, utoljára 2011-ben mutatta be a jogtulajdonos Magyar Filmművészek Szövetsége (MFSZ) ilyen formában a 2010-es hazai filmtermést. Akkor arra hivatkoztak, hogy nincs sem film, sem állami támogatás a rendezvényre. Idén februárban – 13 év után – viszont újra lesz filmszemle. Miért kellett eddig várni?
Múlt év májusában választottak meg az MFSZ elnökének, akkor járt le Tarr Béla mandátuma. Számomra annyira meghatározó élményt jelentettek a filmszemlék, és ráadásul ez egy jól bevezetett brand volt mind a filmes szakma, mind a közönség körében, hogy első izgalmamban azt mondtam, fel kellene éleszteni ezt a hagyományt. A 2012-es, idáig utolsó rendes filmszemle a sorban a 43. volt, most folytatjuk a számozást, tehát ez lesz a 44. Eleink jól kitalálták ezt olyan szempontból is, hogy jó időben volt, február elején. Ilyenkor egyrészt eléggé programhiányos a főváros, másrészt a nemzetközi filmélet egyik nagy eseménye, a Berlinale február közepén szokott kezdődni, előtte rendre ide látogatott a nemzetközi filmes szakma, hiszen a magyar filmnek azért mindig volt egyfajta súlya.
Ezért is nagy kérdés, miért maradt ki ez a 13 év.
A film a magyar kultúra része, és állami támogatás nélkül nem tud létezni. Hál’ istennek, nem nagyon emlékszünk olyan korszakra, hogy ne támogatta volna az állam a magyar filmeket. 2010-ig a Magyar Mozgókép Közalapítvány volt a fő támogatási szerv, ennek egy kvázi támogatott szervezete volt a filmművészszövetség, amely magába foglalta nemcsak az egyéni filmeseket, hanem a létező filmes szervezeteket, tehát a producereket, rendezőket, operatőröket, vágókat, hangmérnököket is. Amikor megtörtént a hatalomváltás, minden szakmai szervezetet leduplikált az új hatalom. Ennek jegyében Andy Vajna kormánybiztossága idején létrejött a Magyar Filmakadémia és a Nemzeti Filmalap. Ekkor a támogatás ki is került az FMSZ alól, így nem is tudta megszervezni a filmszemlét.
Igaz, pár év kihagyás után, de ugyanakkor elindult a Magyar Filmhét. Ez nem pótolta a filmszemlét?
A filmhét filozófiájában is egészen más, mint a filmszemle. Előbbire – ahogy az Oscar-díjnál – az akadémia tagjainak jelölése után választ ki valamilyen grémium kategóriánként öt filmet, és csak azokat díjazzák, illetve azok kerülnek a közönség elé. A filmszemlének viszont már a nevében is benne, van, hogy az egy adott év teljes mozgóképi felhozatalára kíváncsi. Minden film nevezhet, és a felkért zsűritagok döntenek a díjakról. Idén nyolc kategóriánk van, minden egyes műfajról más-más öt-, esetleg háromtagú zsűri dönt. Szerintem ez hitelesebb értékmérés, mint az, hogy mindenki szavaz, függetlenül, hogy ki milyen filmet látott vagy nem látott.
Lehet már tudni, kik lesznek például a játékfilmes zsűri tagjai?
Január 20-án fogjuk közzétenni a neveket, még nem tudom elárulni.
A filmszemle honlapján most sem látni a támogatók között a filmintézetet vagy más állami szervet.
Bírjuk a főváros támogatását, például azzal, hogy a Corvin Mozit a rendelkezésünkre bocsátotta. Február 3-ától 9-éig az összes termében szemlés programok (vetítések, beszélgetések egyéb események) lesznek. Ez már önmagában nagyon nagy ajándék, de emellett pénzzel is támogatja Budapest a filmszemlét. Vannak továbbá szponzoraink is, köztük bank, kereskedelmi tévé, illetve számos filmes producer és filmes cég is.
Nagy öröm, hogy mögénk állt ilyen értelemben is a filmes szakma. Az állami források egyelőre elmaradtak.
Az utóbbi időkben azt látjuk, hogy sorra készülnek „csak azért is” hozzáállásból, állami támogatás nélküli, „szamizdat” magyar filmek. A filmszemle újra indítása erre a helyzetre reagált? Ha el tudnak készülni a filmek, akkor meg tudunk csinálni nekik egy szemlét is állami források nélkül? Mennyire lesz ez „szamizdat” filmszemle?
Arra, hogy nagyon beszűkültek az állami támogatások, valóban nagyon érdekes választ adott a játékfilmes társadalom. Sorra születnek ezek a low-budget filmek. Ugyan most két év (2023 és 2024) termésére nézünk vissza, de így is rengeteg, összesen 45 játékfilm nevezett a szemlére. Azt gondolom, hogy bár egyszer-egyszer lehet a rendező vagy a többi alkotó hitelességére, baráti körére, az egyéb forgatásokból összegereblyézett kapcsolatrendszerére építve csodát tenni, de ez nem folytatható a végtelenségig. Nézzük meg a kortárs európai filmeket! Azokon látszik a pénz, látszik, hogy professzionális stábok készítették, amik feltehetően ki is lettek fizetve. Egyébként – a magyar filmes hagyománynak megfelelően – továbbra is nagyon jók az első filmek. A Vajna-féle rendszerben indult az Inkubátor Program, aminek keretében sok nagyon jó, akár európai vagy világfesztiválon is sikereket elérő első film készült. Ilyenkor folytatni kellene az építkezést, de sok alkotónál már nem tudunk második filmet mondani. Az egy rossz stratégia, hogy ahelyett, hogy támogatnánk az újonnan megtalált tehetségeket, nem juthatnak második filmhez.
Mára az Inkubátor Programot is drasztikusan beszűkítették.
Úgy tűnik, hogy kivéreztetik azt is, igen. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy van egy komoly filmes középgenerációnk, amely szintén nem jut lehetőséghez, és vannak még a nagy, idős mesterek is. Azért öt-hat film után már tényleg nem elvárható, hogy low budgetben dolgozzanak.
Most tehát még nagy mennyiségben neveztek játékfilmeket, de mégis, meddig lehet ilyen szamizdat filmeket csinálni?
Szerintem, már a következő évben nagyon komoly filmszámcsökkenés lesz a játékfilmekben. Kisfilmből mindig volt évente mintegy 150 alkotás.
A filmkészítési vágy ebben a szektorban nagyon megkapó. A dokumentumfilmesek között pedig kialakult egy nagyon komoly produceri kar, akik megtanulták az Európában való mozgást, a pályázást, tudnak támogatásokat felkutatni. Az animációs filmek között is mindig produkálnak a magyar alkotók pár nemzetközileg is szép eredményt.
A mostani filmszemle tehát szándéka szerint lehetőséget ad minden filmnek a bemutatkozásra és versenyzésre, úgy a szamizdat filmeknek, mint az államilag bőkezűen dotált, nagy költségvetésű filmeknek is. A nevezettek között viszont nincs ott sem a Most vagy soha!, sem a Hadik, sem a Semmelweis.
Nagyon sajnálom, hogy nem neveztek. Mi személyesen megkerestük ezeknek a filmeknek a producereit, hogy megkérjük, nevezzék a filmjeiket.
Erre nem került sor. Ugyanakkor összesen 382 film nevezett a filmszemlére, ami minden várakozást felülmúló szám. Nagyon fájdalmas, hogy ez a kis, 5-10 filmet jelentő, pontosan körülhatárolható szelet nem jelenik meg a felhozatalban. Remélem, hogy a szemle meggyőzi a teljes szakmát, hogy a 45. Magyar Filmszemlére már mindenki nevezze be a filmjeit.
Nem indokolták meg, hogy miért nem neveznek?
Nem. A tulajdonviszonyoknak megfelelően a produceré a film, ha ő bármilyen okból nem adja oda, akkor nincs mit tenni.
Ez nem veszélyezteti azt, hogy így a filmszemlének az FMSZ által hangoztatott árokbetemető szándéka meghiúsul?
Mi az árokbetemetés szellemében próbáljuk szervezni az eseményt, de nem tudunk senkit megerőszakolni. Nekem az a benyomásom, hogy a filmes szakma – amely a játékfilmesek mellett az animációs, dokumentum-, kisfilmesekből is áll – nagy része igenis folyamatos párbeszédet szeretne a hatalommal. Mi ezt a gesztust, a szakma nevében, szívesen megtettük a hatalom felé, de eddig nem találtunk tevőleges viszonzásra.
A filmszemle arra is jó, hogy ott a közönség hozzájusson azokhoz a dokumentumfilmekhez, kisfilmekhez, amelyeket egyébként sehol nem lehetne látni.
Az az egyik fő célja a filmszemlének, hogy látszódjanak végre ezek az alkotások is. És egy ilyen fórumon mindig elindul egy lövészárok-barátkozás is. Az egyes műfajok képviselői megnézik egymás filmjeit, ha valaki jelentkezik, mondjuk egy marha jó kisfilmmel, az körbefut a produceri és a rendezői karon, elkezdenek beszélni róla, és elkezdenek beszélni az illetővel. A szemlének tehát van egy hitelesítő, befogadó, akár karrierépítő szerepe is. Normális esetben ugyanis nagyjátékfilmhez úgy juthat valaki, ha előtte bizonyít kisfilmekben.
Manapság azért nem feltétlen ezt látjuk Magyarországon. A legnagyobb költségvetésű filmek alkotói nem mind tudnak felmutatni ilyen bizonyítékokat a tehetségükre.
Igen, de ez nincs rendben. Ez a fajta lépcsőzetes építkezés nem csak a magyar film sajátja volt, ez Hollywood sajátja is. Ott is először megcsinálja valaki az egymillió dolláros filmet, aztán a tizenöt-, ötven-, százhúszmilliósat. Olyan nincs, hogy átugrik grádicsokat. Szerintem ez fontos volt, és fontos lenne továbbra itthon is: ha van egy minőségi eredményed, abból következhessen valami. Hogy ez a fajta eredmény, amit most ilyen módon, low budget filmekkel elérnek a filmesek, ez mennyire kielégítő, és mennyire teremti meg az újabb vágyat a filmek készítésére, azt nehezen tudom felmérni. Én például már mintegy 250 filmet produkáltam a pályám során, de egyszerűen nincs erőm ezt a mutatványt, ezt az erőfeszítést megtenni. Lehet az is persze, hogy én már rég eljátszottam az összes kérési lehetőségemet is. Nem végtelen ugyanis a kérések száma.
Állandó vita van arról, hogy kell-e versenyeztetni, díjakat osztani a filmes seregszemléken. A filmszemlén lesznek továbbra is díjak. Mi szólt e mellett?
Ez a hagyomány. Mindig is osztottak díjakat a filmszemléken. Én ezzel egyébként egyet is értek. Tudom, hogy van egy olyan romantikus vélemény, hogy a művészeti produktumok nem összemérhetők. De kint vagyunk a piacon, és ott hihetetlen verseny van. Nagyon nehéz filmhez jutni, és nagyon is építik a karriereket a szemledíjak. Különösen, hogyha valaki kezdő. Azok az indulatok és szenvedélyek, amiket kavar esetleg egy-egy döntés, azok is hozzátartoznak a filmszemle hangulatához. Ha visszatekintünk, akár évtizedekre is, hogy milyen döntéseket hoztak a zsűrik, azért azok eléggé megalapozottak voltak. Most is nagyon figyeltünk arra, hogy szakmailag támadhatatlan, mindenki által elfogadott zsűritagokat kérjünk fel. És azt se felejtsük el, hogy korábban a nemzetközi fesztiválok programválogatói is gyakran megfordultak a Magyar Filmszemléken, innen vitték Cannes-ba, Berlinbe, Locarnóba a magyar filmeket. Ehhez is segítség a díjazás. Persze, ehhez az kell, hogy visszatérjenek ide ezek a szakemberek.
Az igazi szándékunk a szemlével pedig az, hogy fölrázzuk ezt a teljesen szétesett filmes társadalmat.
Ma szinte nincs olyan fórum, ahol találkozhatna a szakma, és szót tudna váltani. Nagyon remélem, hogy a mostani szemle a találkozásokról fog szólni. Már két nemzedék nem járhatott filmszemlén. Jó volna, ha fiatal filmkészítőket meg a fiatal közönséget meg tudnánk szólítani. Utóbbiaknak kedvez az, hogy ezer forintra szorítottuk le a jegyárakat.
