Lennart Johansson, a FIFA volt alelnöke odamondott Sepp Blatternek, a FIFA elnökének, hogy a svájci nagyfőnöknek lassan le kellene szállnia a buszról. Halandó futballszurkoló számára kissé nehezen felfogható magaslatokban játsszák ezt a verbális csatát – mi sose tudtuk, mit jelent a világ legnagyobb sportszervezete élén hatalmi és korrupciós játszmákat irányítani vagy csak részt venni bennük.
Johansson nyilatkozatát akár el is intézhetjük annyival, hogy egy – ma már – körön kívülről kibicelő tisztviselő keresett egy kis sajtónyilvánosságot. Azonban a svéd potentátnak valószínűleg ma is van némi renoméja a nemzetközi futballban – talán épp azért, mert annak idején, 1998-ban alulmaradt Sepp Blatterrel szemben a FIFA-elnökválasztáson, így minden, ami azóta jött, ellenfele nevével fonódik össze.
Márpedig rengeteg minden történt a nemzetközi futball világában 1998 óta. A folyamat, ami során a sportágban meglévő potenciális tőkeerő felszínre tört és korrumpált minden döntés- vagy döntés-közeli helyzetben lévő szereplőt, sokkal intenzívebb volt , mint a fejlődés az előző 2-3 évtizedben. Minden felgyorsult: a futball a nyolcvanas évek végén kezdett igazi globális gigaüzletté válni: voltak visszatetsző – politikai és gazdasági – vadhajtásai korábbi világversenyeken, és voltak karizmatikus, utólag meglehetősen diktatórikusnak beállított vezetői régebben is, de az üzlet mostanra olyan iramban nőtt túl magán, hogy a kívülálló csak kapkodja a fejét.
A futball eladhatóságából élő FIFA-vezérkar tán éppen ennek az eladhatóságnak köszönheti, ha egyszer majd buknia kell: a média, amely már régen nem csak közvetíti, de alakítja is a sportágat (és termeli számára az újabb bevételeket), nem irányítható úgy, ahogyan az üzleti érdekek által összetákolt szövetségek szeretnék. A FIFA vezetői, élükön Blatterrel, valószínűleg tisztában vannak a hatalmával, de a sajátjukkal is. Ha kell, egymás ellen fordítják a fegyvereket. Johansson mostani állásfoglalása az autoriter, minden döntési jogot magának vindikáló (ki nem mondva diktátornak nevezett) Blatter ellen ezt a hadjáratot jelzi. A FIFA elnöke 2015-ben akar visszavonulni, négy elnöki ciklust követően. Ellenfeleinek sürgősebb lenne, hogy lelépjen. Nyilván megvannak már a szövetségek az új FIFA vezetéséhez. Johansson szerint Michel Platininek kellene trónra ülnie, mert ő „a többség akaratának megfelelően” vezetné a szervezetet.
Ekkora sport - és gazdaságpolitikai hatalomnál, amivel mára a FIFA rendelkezik, persze illúzió azt hinni, hogy kizárólag elnöki kérdés a köztisztaság. Ha egy szervezet rothadásnak indul, nem lehet egyetlen gyökérkezeléssel megtisztítani a szétágazó szennyezett rendszert. A FIFA kommunikációja a győzedelmes térhódításra épül; az újabb és újabb tagországok és tagszövetségek a sportág népszerűségét egyre növelő diadalútját jelzik. Valójában a közvélemény már nem a propaganda-dumáknak hisz: a futball virágzó mesevilág, ám irányítói sötét gazemberek a szemében.
Akik egymással számolnak le, ha érdekük úgy kívánja. Tavaly a szervezet volt (majd eltiltott) alelnöke hozta nyilvánosságra azt az e-mailt, amelyben a FIFA főtitkára elismerte, hogy az ázsiai labdarúgó-szövetség elnöke gyakorlatilag megvásárolta a 2022-es világbajnokság rendezését. A sztori még annál is cifrább volt, mint amit ennyiből gondolnánk, hisz az érintett ázsiai elnök korábban pályázott a FIFA elnöki posztjára, ám Blatter muníciójával szemben annyi esélye volt, mint hópehelynek a pergőtűzben – az etikai bizottság „vizsgálata” után szinte törölték a nyilvántartásból, és mint Senki Alfonz Rejtő regényében, már csak titokban létezhet a Földön. A balhés e-mailt nyilvánosságra hozó alelnököt is „törölték”, a hadviselést pedig nem csúzlikkal folytatták a felek. Itt már nem diplomáciai megfogalmazások és finom utalások szálltak a levegőben. Tobzódhat a média, amikor az egyik oldal szerint Blatter dollármilliókat dobott oda a CONCACAF-zóna térségeinek privát gesztusként (a pénzügyi bizottság tudta nélkül), a másik oldal szerint meg az alelnök felejtett dollártízezreket a karibi térség képviselőinek zsebében, hogy Blatter ellenfelét támogassák szavazataikkal.
Abszurd drámák a színfalak mögött és előtt: a közvélemény pedig annyit lát, hogy szépen gombolt öltönyökben bevonulnak a Futball Pláza urai, majd kihirdetik, hogy a világ – az Antarktisz után – futballra legalkalmatlanabb területe rendezhet világbajnokságot. Mindenki értheti, aki nem hülye, hogy hülyének nézik. Olajfény a patinán, mesterségesen hűtött , szomszéd országokba áttolt stadionok, vagy esetleg téli rendezés – messze van még 2022. Közben a FIFA nem mulasztja el játszani a függetlenségére és politikák felettiségére kényes szervezetet: miközben Katarban nyílnak a csapok, Svájc büntibe vonul, mert egyik klubja nem enged a negyvennyolcból egy átigazolási vitában és polgári úton is bizonyítaná igazát. A kemény fenyegetések hatására utóbb meghátrálnak.
| Visszacsempészni a Manchester Unitedet a BL-be? |
| Nem csak szigorúsága, hanem időzítése miatt is pikáns volt a FIFA svájci csapatokat érintő fellépése év végén. A sportág kereteiből kilépő ügymenetet nem szeretik a nemzetközi szövetségnél, ezt már magyar politikus is tapasztalta, amikor a 90-es évek végén az MLSZ akkori elnökét Deutsch Tamás sportminiszter leváltotta. Most igazán kész volt a legmesszebb elmenni a nemzetközi szövetség, amennyiben az FC Sion polgári úton szembeszáll az UEFA döntésével. Véletlenül vagy sem, de pont akkor lebegtették meg, hogy a svájci szövetség tagságát felfüggesztik és minden csapatukat kizárják az összes európai sorozatból, amikor az FC Basel óriási meglepetésre kiverte a tavalyi döntős Manchester Unitedet a Bajnokok Ligája csoportköréből. Nem volt nehéz megjósolni, hogy lesznek spekulációk, melyek szerint az UEFA szívesen visszacsempészné az angolokat a 16 közé, hiszen a Manchester piaci értéke nem is hasonlítható a Bázeléhez. Svájc végül engedett az ultimátumnak, és kőkemény szankciókkal sújtva a táblázat elején található Siont, az utolsó helyre sorolta vissza őket, levonva a megfelelő mennyiségű büntetőpontot. |
Borítékot persze Platini is tud bontani úgy, hogy masszív felhördülés kövesse a papírzizegést, elég a nyári Európa-bajnokság helyszíneire gondolni, ám a francia ex-Aranylabdás konszenzusteremtő képességében a jelek szerint többen hisznek. Vagy csak a saját – egyeztetett – érdekeik szerint kampányolnak. Platini nem a kis lépések híve, neki valószínűleg nagyon sok még a 2015-ig hátralévő idő. Johansson mostani megnyilatkozása talán már egy új hadszíntér megnyitását jelenti.
Kérdés, akkor ez most jó lesz-e a futballnak, amely mindeközben él és virul, mert az üzlet nagyobb, mint valaha. És túl fogja élni a katari világbajnokságot is.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
