Európában ugyan több százezer futballklub működik, a hírek azonban többnyire néhány – főként angol és spanyol élvonalbeli – csapatról szólnak, legyen szó akár a sportszakmai, akár a gazdasági teljesítményről. A kevesebb több elv ebben a helyzetben nem biztos, hogy célravezető, a nagy csapatok hegemóniája ugyanis a teljes sportágat veszélybe sodorhatja. A foci jövője szempontjából így kiemelkedően fontos kérdés: mi lesz így a többiekkel?
A manchesteri szurkolóknak jól indult az idei bajnoki szezon. A város két neves együttese, a United és a City, hét lejátszott mérkőzés után mindössze egy pont veszteséggel és kiemelkedő gólaránnyal áll a tabella első két helyén, amely hosszú évek óta a legsikeresebb rajtnak számít mindkét csapat történetében. A United pályán elért sikereit tovább fokozta, hogy az együttes nemrégiben megkapta az engedélyt a szingapúri tőzsdefelügyelettől a mintegy egymilliárd dolláros részvénykibocsátásra. Bár a klub a szeptember végére tervezett tranzakciót a világ tőzsdéinek bizonytalansága miatt kénytelen elhalasztani, közleményük szerint a részvénykibocsátás még az év vége előtt megtörténik.
A hír sokak számára nem meglepő, hiszen a klub nemrégiben jelentette be, hogy rekordprofitra és minden idők legnagyobb bevételére tett szert az előző szezonban. A kamat-, adófizetés tőketörlesztés és amortizáció (EBITDA) előtti eredmény majd 10 százalékos növekedést mutatva 110,9 millió angol fontra (kb. 36,5 milliárd forintra) rúgott, a teljes árbevétel pedig 334 milliót (mintegy 110 milliárd forintot) tett ki, amivel a klub jelenlegi értéke körülbelül 4 milliárd dollárra (közel 845 milliárd forintra) tehető.
A nagyok és sikeresek
A Deloitte üzleti tanácsadó cég felmérése szerint a 2009/2010-es idényben az európai labdarúgóklubok közül a legnagyobb bevételt a Real Madrid érte el: a 438,6 millió euró (125 milliárd forintot) mintegy másfélszerese a klub négy évvel ezelőtti bevételének. A listát egyébként már hat éve a madridi csapat vezeti, és küzd azért, hogy túlszárnyalja a Manchester United 1996/97 és 2003/04 közötti nyolc évig tartó „uralkodását”. Amit azért fontos megjegyezni, hogy a jelentős árbevétellel rendelkező klubok nem minden esetben nyereségesek, sokszor előfordul, hogy a kiadási oldal így is túlszárnyalja a bevételit.
A futballvállalatok bevételi forrásait három fő kategóriába sorolhatjuk. Megkülönböztetjük a jegy- és bérletértékesítésekből (matchday), a tévéközvetítések jogdíjaiból (broadcasting), illetve kereskedelmi és szponzori bevételekből (commercial) származó jövedelmeket. A jegy- és bérletértékesítés tekintetében az első három helyezett a Real Madrid, a Manchester United és az Arsenal, amelyeknél az ez irányú bevételek csapatonként meghaladják az évi 100 millió eurót. A médiából származó pénzösszegek esetében a Barcelona, a Real Madrid és az AC Milan állnak a dobogón, mindhárman 140 millió euró feletti összeggel. A kereskedelmi és szponzori bevételek terén a Bayern München a legsikeresebb. A bajor gárda stadionja nevének – Allianz Arena – értékesítése, valamint a mezszponzori és egyéb partneri szerződések által összesen 173 millió euró bevételre tett szert a 2009/2010-es idényben.
A bevételeket tekintve a legsikeresebb együttesek húszas listáján a legtöbb csapatot (szám szerint hetet) az angol bajnokság adja, ahol annak ellenére, hogy törvény szerint lehetőség lenne arra, hogy a csapatok külön kössenek szerződést a televíziós közvetítések jogdíjaira, a liga mégis kollektívan értékesíti és osztja szét azokat.
Töretlen gazdasági növekedés
A labdarúgás mára számos európai országban hatalmas üzletté vált és a számok azt bizonyítják, hogy a növekedés sok helyen még akkor is meredeken ível felfelé, amikor a világ nagy részét sújtó gazdasági krízis miatt más ágazatok jelentős visszaesést produkálnak. A Deloitte adatai szerint az angol premier liga csapatainak együttes árbevétele 2 milliárd angol fontról (kb. 650 milliárd forint) 10 százalékos növekedést elérve mintegy 2,2 milliárd fontra (kb. 725 milliárd forintra) nőtt a tavalyi adóévben. (Csak összehasonlításképpen, ez az összeg, a 2011-es teljes magyar költségvetés bevételi oldalának megközelítőleg a 7,7 százalékát teszi ki. Érdemes itt elgondolkozni azon, hogy a tartós nemzetközi sikerek eléréséhez mennyire lesz elegendő a hazánkban nemrégiben bevezetett új támogatási rendszer által az öt sportág számára jutatott 20-25 milliárd forint).
A futball gazdasági térhódításával egy időben azonban számos kritika is éri a sportágat, amelyek épp a futball túlzott gazdasági befolyásának, valamint a sport népszerűségét kihasználni vágyó személyek és gazdasági csoportok érdekeinek veszélyére hívják fel a figyelmet. Európának biztosítani kell, hogy a futball lényegét ne öljék meg a tisztességtelen praktikák és ismeretlen szándékú befektetők – áll az Európai Parlament több évvel ezelőtti jelentésében. Az akkori beszámoló megállapítja továbbá, hogy „a futball nem működhet a piaci versenyekre vonatkozó hagyományos feltételek között, hiszen akkor várhatóak izgalmas mérkőzések, ha közel azonos csapatok mérkőznek egymással”. A központi direktíva ellenére úgy tűnik, hogy mégis egyre nagyobb az egyes klubok közötti különbség pályán és pályán kívül, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Ha csak az európai top 20 klubot vesszük figyelembe, az első és a huszadik árbevétele között is négyszeres a szorzó, ami természetesen teljesen más lehetőségeket jelent az egyes kluboknak.
Eltérő versenyrendszerek
Egyesek úgy gondolják, hogy az európai versenyrendszerek szabályozására a megoldást az amerikai ligák által alkalmazott zárt típusú bajnokságok példája jelenthetné. Zártnak nevezik a rendszert egyrészt azért, mert csak az indulásra feljogosító franchise-jogot megszerzett csapatok indulhatnak a küzdelmekben, másrészt azért, mert a feljutást, illetve a bennmaradást nem a csapat sportteljesítménye, hanem kizárólag a sportvállalat gazdasági sikerei határozzák meg.
Ebben az esetben az egyes csapatok közötti gazdasági versenyt többek között a területi monopóliumok felállításával, a médiajogok egységes értékesítésével és a bevételek arányos visszaosztásával, valamint a sportolók bér jellegű kifizetéseinek korlátozásával szabályozza a liga. A nyílt típusú rendszerekben – ilyenek a nemzeti futballbajnokságok – a bajnoki szereplés jogát elsőként a sportszakmai feltételek, vagyis a bejutás és a kiesés határozza meg. A rendszer azonban csak látszólag biztosít egyenlő feltételeket mindenki számára, hiszen az egyértelmű: minél nagyobb összegből gazdálkodik egy csapat, annál nagyobb az esélye a jó helyezések megszerzésére. Speciális esetet jelent a különböző nemzeti és nemzetközi kupák rendszere (pl. Bajnokok Ligája), ahol a nyílt és zárt struktúrák jellemzői egyszerre vannak jelen. Ezt nevezik vegyes rendszernek, ahol a szereplés jogát egy speciális feljutási mechanizmus alkotja, és amelyhez számtalan gazdasági és adminisztratív előírásnak kell megfelelni az indulás jogának megszerzéséért.
Verseny a pályán és pályán kívül
A verseny fogalma az üzleti sportokban mára kétféleképpen értelmezhető. Egyrészt a pályán folyó küzdelmet, az eredményt, másrészt a sportvállalat gazdasági sikerét jelenti. A nyílt és vegyes bajnoki rendszerekben ez a kettő lényegesen összefügg. A csapatok a pályán elért sikerek arányában részesülnek az egyik legjelentősebb bevételi forrásnak számító média-jogdíjakból, a jobb helyezések által megszerzett népszerűség pedig nyilvánvalóan emeli a jegyeladásokból és a merchandisingból származó bevételeiket.
Ez tehát egy spirálszerű folyamat: a jobb eredményekből származó növekvő népszerűség által egyes csapatok egyre nagyobb bevételeket képesek realizálni, amelyek céltudatos befektetései (pl. sztárjátékosok vásárlása, létesítményfejlesztés, utánpótlás-nevelés, vagy technológiai fejlesztések) által ismét versenyelőnyhöz juttatják a legjobbakat. Meg kell azonban jegyezni, hogy a sportteljesítmény, valamint a gazdasági sikerek között nincs minden esetben egyértelmű összefüggés. Gondoljunk csak a 2003-2006-ig tartó időszakra, amikor a Real Madrid együttese a világsztárok „felsorakoztatásának” köszönhetően a jegyeladásokból és a merchandisingból származó összegeknek köszönhetően a bevételeket tekintve felülmúlta ugyan versenytársait, azonban a gárda egyetlen trófeát sem tudott nyerni, ráadásul a játékosok fizetése a kiadási oldalon hatalmas összegre rúgott, ami a klub nyereségessége ellen hatott.
Mikor a legizgalmasabb az összecsapás?
A szakemberek ugyanakkor arra a veszélyre hívják fel a figyelmet, hogy a jelenlegi rendszerben sérülhet a kimenet bizonytalansága. Minél izgalmasabb a mérkőzés, minél nehezebb előre megjósolni a végeredményt, annál nagyobb lesz a mérkőzés iránti kereslet.
A kimenet bizonytalanságát több megközelítésben is lehet vizsgálni. Egyrészt a mérkőzések szintjén. Ebben az esetben a kimenet bizonytalansága akkor optimális, ha a hazai csapatnak 60 vagy 40 százalék esélye van a győzelem megszerzésére. Másrészt a bajnokság szintjén, ami azt jelenti, hogy mennyire nagy valószínűséggel lehet megjósolni a leendő bajnok kilétét. Minél több az esélyes, annál izgalmasabb a bajnokság és érdekesebbek az egyes meccsek. A sportüzlet szempontjából hosszú távon fontos, hogy egyik csapat se uralja a küzdelmet. Ha ez bekövetkezne, az ellenfél szurkolói egy idő után érdektelenné válnának a mérkőzések iránt, azaz csökkenne a szolgáltatás iránti kereslet, amely a rendszer működőképességét sodorná veszélybe.
„Hova vezet a hegemónia?”
A Manchester United a pályán elért eredményeit és az üzleti teljesítményét tekintve is több éve a világ egyik vezető futballklubja. A Forbes amerikai üzleti magazin szerint az angol csapat ma a világ legértékesebb együttese, piaci értéke jelenleg 1,864 milliárd dollár (kb. 395 milliárd forint). A Glazer-család tulajdonában levő csapatnak több mint 300 millió szurkolója van világszerte – ebből 193 millió Ázsiában – a Facebook közösségi portálon pedig több mint 12 millió rajongóval rendelkeznek.
A „Football Association Premier League”, hétköznapi nevén az angol premier liga 1992-ben történt megalakulása óta a csapat 12 alkalommal szerzett bajnoki címet és nem volt olyan év, hogy ne végzett volna dobogós helyen. Hasonló sikerek övezik a klub működését nemzetközi porondon is, hiszen hosszú évek óta nincs európai kupasorozat a „Vörös Ördögök” nélkül, ráadásul az együttes négy éven belül háromszor játszott BL-döntőt. A United sikerének titka egyrészt óriási imázsértékére vezethető vissza, másrészt a klub szakmai és gazdasági szakembereinek több éve tartó szisztematikus munkájának köszönhető.
A Manchester City csapata ezzel szemben csak néhány évvel ezelőtt került fel a legnagyobbak közé, amikor az olajmilliárdos Manszúr sejk megvásárolta a klubot, így a helyi rivális a világ leggazdagabb futballcsapata lett. A klub stratégiája a Szabados Gábor sportközgazdász által elnevezett szinergia-stratégiához hasonlít leginkább, ami azt jelenti, hogy a sportvállalat nem törekszik közvetlen nyereségre – ami természetesen nem jelent gazdasági irracionalitást – inkább arról van szó, hogy a héttérben meghúzódó tulajdonosok nem közvetlenül a klub révén, hanem a klub működése által – általában külső vállalkozásokhoz kapcsolódva – kívánnak tőkemegtérülést elérni. A manchesteri gárda az óriási tőkebefektetéseknek köszönhetően – habár eddig még kimagasló eredményt nem tudott felmutatni – az idei szezonban reális eséllyel pályázik valamelyik neves trófea megszerzésére.
Természetesen nem állítható, hogy az említett néhány csapat hegemóniája kizárólagos lenne, az azonban tény, hogy az európai futballban mára a tényleges verseny valóban néhány csapatra szűkült. Ennek eredménye az, hogy a média – és ezzel a köztudat – kevés csapatot tart a figyelem középpontjában, miközben Európában több mint 500 ezer futballklub működik. A kisebb csapatok képviselői próbáltak ugyan keresztülvinni néhány módosító szabályt az UEFA-nál (legutóbb a 6+5-ös szabályt, amit a szervezet közgyűlése 2008-ban Sydneyben ugyan elfogadott, azóta azonban sokat nem hallani felőle), ezeknek a kezdeményezéseknek a vezető futballhatalmak azonban rendre gátat szabtak. Hiába hát a központi direktívák, a spirál egyre csak gyűrűzik, a „nagyoknak és sikereseknek” egyre nagyobb az esélye arra, hogy még nagyobbak, gazdagabbak, sikeresebbek legyenek. De vajon ez a folyamat hosszú távon nem veszélyezteti e magát a futballt?
Király István Attila és Szabó Ágnes
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
