Simon Millis az egyik percben még magánál volt, a másikban rogyadoztak a lábai, feje kótyagos lett, mozdulatai meg olyan koordinálatlanok, mint egy „ízületi gyulladásos robotnak”. Az italát megfűszerezték a barátai, de ez a legkevésbé sem volt számára kellemes érzés. „Elismerem,hogy ez az élmény – az enyém ketamin, egy az állatorvosok által használt bódító formájában érkezett – akár még szórakoztató is lehetett volna” – meséli Millis a cikkében – ”ha bizonyos feltételek adottak. HA vártam volna ezt a hatást, és HA a dózist én adagolom be magamnak...”

De nem ő tette, hanem egyik ismerőse. Az eset pedig nem egy kétes klubban vagy szexkocsmában történt, hanem egy kellemes, visszafogott esküvőn Gloucestershire megyében az Egyesült Királyságban. A férfi másnap igen csak rosszul érezte magát, amikor felébredt, mintha egy kisebb autóbalesetben vett volna részt. Millis nem szenvedett maradandó egészségkárosodást, legfeljebb pszichésen, amiért lejáratták és nyilvánosan közröhej tárgyává tették. A komisz viccelődő az újságíró asztalánál ült az eseményen, és amikor az újságíró napokkal később kérdőre vonta az illetőt, az minden megbánás nélkül azzal indokolta tettét, hogy Millis „unottnak tűnt” az esküvőn.

Ismert bűncselekmény, amikor egy férfi elkábít egy nőt az italába tett drogokkal, hogy szexuális aktusra kényszerítse. De nehéz jogi sémákba gyömöszölni, ha az egyik férfi a másik férfit azért üti ki, hogy legyen kin kacagni. Hivatalos adatok ugyan nincsenek, de Graham Rhodes szerint – aki az ilyen esetekkel foglalkozó Roofie alapítványnak az alapítója – három oka van annak, ha egy férfi elkábít valakit az illető tudta nélkül. Az első ok a szexuális erőszak, amely az esetek egyharmadára jellemző, a második ok a rablás hasonló gyakorisággal, a harmadik ok pedig sima, beteges rosszindulat.”Azok a férfiak, akik viccből bedrogozzák a társukat, ugyanazok a beteges viccelődők, akik valaha vodka feleseket csempésztek mások sörébe az agglegénypartikon” – mondja Rhodes a The Timesnak. Rhodes szerint a felnőtt férfiakra igen jellemző ez a fajta idiótaság, főleg akkor, ha van egy szószóló egy nagyobb csapatban, aki meg akarja mutatni a többieknek, ki a nagyfőnök.

Ám ha valakit bedrogoznak a tudta nélkül, az egyáltalán nem vicces és maradandó károsodásokat is okozhat.

Rhodes, aki egyébként költő, 12 éve alapította a Roofie Alapítványt (amely a nevét a szóban forgó bűncselekményekben sűrűn használt kábító Rophynolról kapta), amikor valaki az italába csempészett valamit az egyik fellépése előtt. „Az egész olyan volt, mint egy jelenet a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmből. Csak néhány percig voltam a színpadon, folyamatosan káromkodtam, és a végén bedobtam a mikrofont a közönség közé.”

Rhodest, aki már kipróbált különböző drogokat, annyira nem lepte meg az élmény, de az eset után nagyon sokáig mérges és paranoid volt, és nem értette miért pont őt találta meg valaki.

Az angol belügyminisztérium szerint csak az esetek 15 százalékában idegen az elkövető. A legtöbb esetben az elkábítottak ismerik azt, aki drogot csempészett az italukba, és ez még a szexuális erőszak eseteinél is igaz. Az eredmény komoly és maradandó paranoia, valamint a baráti bizalom elvesztése lehet. Azoknál az embereknél, akiknek nem volt még drog élménye, pedig további pszichés károsodás is előjöhet a váratlan és ismeretlen érzések miatt. Az alapítvány segített már olyan embereknek visszaintegrálódni a társadalomba, akiknek egy ilyen kábult élmény után évekig nem volt szociális élete.

Krisztina O'Brien