A sikeres manipuláció egyik kulcsa az evolúciós pszichológia kifejezésével élve: az elmeolvasás, vagyis a jó emberismeret, amiben a manipulátorok kiválóak. Nemcsak a való életben, hanem az internet világában is.

Nem kell valami extra nagy csalásra gondolni: vegyük például azt az egyszerű, korántsem ritka esetet, amikor felsősök vagy gimnazisták létrehoznak egy virtuális csoportot a webkettő segítségével, és egyvalakit kihagynak belőle. Jóval könnyebb így a kihagyott osztálytárs körül információs vákuumot teremteni, mintha szünetben kellene figyelni arra, hogy ne értesüljön a szombatra szerveződő buliról. Aztán a buli képeit már meg lehet osztani olyan csatornákon, amit ő is lát – hadd facsarodjon a szíve.

Nem csak kihagyni könnyű valakit: a webkettőn realizált kapcsolat virtuális megszüntetése például néha csak napok múlva tűnik fel, és a zavarba hozott áldozat még hátrányosabb helyzetbe hozza magát, ha ijedten vagy értetlenül kérdezősködik, hogy tisztázza a helyzetet.

Aki elhallgat valamit – mint az előbbi példákban –, számol azzal is, hogy a másik mit csinálna akkor, ha tudná azt, amit nem tud. A titkolózással operáló virtuális manipulációhoz networkismeretre is szükség van. Annak tudására, hogy a Facebookon létrehozott esemény meghívottai közül fog-e szólni bárki is a meg nem hívottnak: te miért nem vagy a listán?

Az offline megtévesztés könnyebben kivédhető a metakommunikáció miatt: tekintetből, arcrezdülésből, mozdulatokból könnyebben olvasunk, mint a képernyőn villogó sorokból. Az online manipuláció ugyanúgy a természetből ered, mint az offline elhallgatás és leplezés – például, hogy valaki törli-e az adatlapjáról, hogy kapcsolatban van (és kivel, és milyenben). Ami nem is elsősorban a manipulátorról, hanem a partneréről – sőt, a kapcsolatukról ad hírt a networknek.