Béltisztítást több ezer éve végeznek az emberek: már az ókori egyiptomiak is úgy gondolták, hogy jót tesz az egészségnek, ha vizet juttatnak a végbélbe, de a vastagbél átfújásos módszerét is ismerték. Ennek fortélyait az udvari orvosok Oziris istentől kapták, „a fáraó hátsó felének pásztora” címet fontos állami hivatalnok viselte. Vannak arra utaló források is, hogy az ókori Rómában külön isten (Creptius) őrizte a bélrendszert.

Az önmérgezés régi elmélete alapján a belek salakanyag-tartalma megmérgezheti a testet, és több betegség oka lehet. Amikor világossá vált, hogy a tudományos elképzelés téves volt, és a beöntések, méregtelenítések nemcsak hatástalanok, hanem kockázatosak is lehetnek, kuruzslásnak minősítették, aztán feledésbe merült. Most újra divatba jöttek az alternatív módszerek, de a kérdés igencsak megosztó: ezen a ponton laikusként ismét szembe találjuk magunkat a hagyományos medicina és a természetgyógyászat már-már kibékíthetetlennek látszó ellentétével.

Humbug az egész?

„A beöntéses méregtelenítésnek gyakran nincs egészségügyi előnye, viszont veszélyes mellékhatásai lehetnek” - állítja a Georgetown Egyetem orvosi karának munkatársa, Ranit Mishori. Tanulmánya szerint ez a módszer hányingert, puffadást, émelygést, görcsöket, hányást, a sóháztartás felborulását, sőt veseelégtelenséget is okozhat. Mishori húsz korábbi tanulmányt elemzett, amelyek az orvosi szakirodalomban a beöntésekkel kapcsolatban jelentek meg, ezekben azonban kevés bizonyítékot talált az eljárás hasznára.

Felfújható vastagbél. Bejárható

gg

Mindezzel egyetért Temesszentandrási György belgyógyász-gasztroenterológus-immunológus is, szerinte ugyanis azzal, hogy valaki salaktalanítást végez, nem távolít el semmilyen káros anyagot a testéből, hiszen szervezetünkben nincsenek is ilyenek. A belgyógyász azt mondja, az emberi szervezet működése úgy jó, ahogy van, ezért számára nevetségesek a béltisztítókúrák. „A szervezet azzal is megbirkózik, ha kólát iszunk chips-szel, ezért vannak a természetes méregtelenítő folyamatok, többek között ez a máj funkciója is. A drasztikus hashajtás például lehet, hogy kiüríti a gyomor-bélrendszerben lévő táplálékot, de ennek semmilyen tudományosan megalapozott pozitív hozadéka nincs” – magyarázza Temesszentandrási.

Gyógyító hatása nincs, veszélye van

A szakember szerint, ha valaki rendszeresen salaktalanít, akkor egy idő után nem csak a méreganyagokat távolítja el, hanem a fontos ásványi anyagokat és vitaminokat is kihajtja magából. Azt is hozzáteszi, hogy bár elképzelhető, hogy egy-egy ritkán elvégzett hashajtás megkönnyebbülést és jobb közérzetet hoz valakinek ideig-óráig, gyógyító hatása nincsen.

Ám veszélye annál több lehet. A hashajtás nemcsak függőséget okozhat, de hatására drasztikusan lecsökkenhet a szervezet káliumszintje, amely többek között a szív- és vázizomzat működését is veszélyezteti. Forró nyári napokon pedig az is elképzelhető, hogy a tisztítókúra kiszáradáshoz vezet.

A belgyógyász szerint egyébként a béltisztítás fogyókúrára sem alkalmas: az ugyan elképzelhető, hogy veszítünk néhány kilót, ám a kúra leteltével hirtelen éhségérzet törhet ránk, és előfordulhat, hogy több kilót hízunk, mint amennyit fogytunk.

A beöntéstől a műtőig

Simon Singh fizikus és Edzard Erns, a komplementer orvostudomány professzora is a fentieket támasztják alá. Mishorihoz hasonlóan azt mondják: nincsenek megbízható klinikai bizonyítékok arra, hogy a vastagbél-irrigáció, azaz a beöntés bármilyen kedvező hatással járna, arra viszont van adat, hogy a vastagbél átlyukasztásával vagy a szervezet elektrolit-vesztése miatt súlyos károkat okozhat. Temesszentandrási azt is hozzáteszi, hogy egy otthoni beöntés csak káros lehet, és akár sebészeti beavatkozás is lehet a vége.

A szakemberek szerint a módszer kellemetlen, hatástalan és veszélyes, az emberi testben lévő melléktermékek pedig nem mérgeznek. S ha nem állnak fenn súlyos szervi problémák, különböző fiziológiai folyamatok során távoznak a testből.

Habzás a bélben?

De miért is lenne szükségünk arra, hogy a természetes méregtelenítési folyamatok mellett alternatív eszközökhöz nyúljunk? A béltisztítás-pártiak azt mondják: a nehezen, vagy egyáltalán nem megemésztett ételmaradékok a vastagbélben lerakódnak, és rothadásnak, habzásnak indulnak. Elszaporodnak a káros mikroorganizmusok, és elnyomják a védelmi feladatokat ellátó hasznos baktériumok működését. Egyesek szerint a vastagbélben akár két-három kilogramm salakanyag is felhalmozódhat.

Ezért a béltisztítás hívei azt vallják, időről időre meg kell szabadítanunk testünket a felgyülemlett méreganyagoktól, parazitáktól és egyéb salakanyagoktól. Berki Emília belgyógyász-háziorvos azt mondja, negyvenéves korunkra általában már erősen kitágul és deformálódik a vastagbelünk, a megtapadó bélsár miatt elveszíti normális anatómiáját, nyomja és kiszorítja a hasüregben lévő más szerveket.

A vastagbélfalra gyakorolt nyomás, valamint a széklet hosszas kapcsolata a bélfallal ezért a belgyógyász szerint az adott terület elégtelen táplálásához, rossz vérellátáshoz, és vérpangáshoz vezethet. Emiatt többféle betegség alakulhat ki: a bélgyulladás különböző formái, visszértágulat és aranyér, súlyosabb esetben pedig a méreganyagok egy helyen jelentkező és hosszan tartó hatásától polipok és rák. A belgyógyász szerint, mindezt a statisztika is alátámasztja: magukat egészségesnek tartó betegek szűrővizsgálatakor 1000 főből 306-nál találtak valamilyen proktológiai betegséget.

Fehér Alina orvos-természetgyógyász elfogadhatatlannak tartja azt a szemléletmódot, amellyel a hagyományos orvoslás a tüneteket kezeli és nem a kiváltó okokat próbálja megszűntetni. Szerinte a különböző tisztítókúráknak az egészségügyi nevelés alapját kéne képezniük. Egy vegyes táplálkozást folytató embernek évi két béltisztításra lenne szüksége, míg egy vegetáriánusnak elég lenne egy is. Fehér véleménye az, hogy a ma forgalomban lévő készítmények többsége megbízható, a lényeg, hogy a kúrák idejét célszerű betartani, illetve a táplálkozást elmozdítani a kevesebb főtt, több nyers étel irányába. Szerinte az nem mond igazat, aki szerint a tisztítókúrák nem hasznosak.

Temesszentandrási doktor ugyanakkor cáfolta lapunknak azt az állítást, miszerint a hagyományos orvoslás nem az oki kezelést alkalmazza. „Mindig az okokat kutatjuk, de előfordulhat olyan eset, amikor az ok genetikai - például a magas vérnyomás esetében -, azt pedig nem lehet megszüntetni.”

Beöntés, hashajtás: egyik sem veszélytelen

A bélrendszer kitisztítására többféle módszer létezik az emésztésserkentők fogyasztásától kezdve az egészen komoly eljárásokig. Hogy egyértelműbb legyen, mi is a vita tárgya, utánajártunk, melyek a legdivatosabb trendek ezen a területen.

Az egyik legalapvetőbb módszer a már említett beöntés, amely a már felsorolt veszélyekkel otthon is végezhető, de előtte érdemes kikérni szakértő tanácsát. A szükséges eszközöket (tartály, cső) gyógyszertárban lehet beszerezni, a műveletet pedig célszerű reggel csinálni, amikor a bél ürítési fázisban van. Mivel a beöntéssel csak a vastagbél alsó szakaszát érhetjük el, általában más tisztítókúrák kiegészítőjeként alkalmazzák.

A beöntés mellett szintén gyakran használt módszer a hashajtás, amely ugyancsak nem veszélytelen. A hashajtó tabletták szedése például hosszabb távon függőséget okozhat, elpusztítják a hasznos baktériumokat, amely végül éppen székrekedést idézhet elő. Vegyszeres hashajtók helyett kíméletesebb a keserű- vagy glaubersós oldat, illetve a keserű gyógyvizek éhgyomorra történő fogyasztása, de vigyázzunk, mert bizonyos növényi hashajtók is károsíthatják a beleket. Ilyen a szenna, a rebarbara, az aloé, melyek tartós fogyasztása a vesére és az erekre is káros hatással lehet, sőt állatkísérletekben rákkeltőnek bizonyultak. Hagyományos hashajtó a ricinusolaj is, melynek tartós alkalmazása ugyancsak irritálja a beleket.

Teljes generál

A fenti módszerek inkább kiegészítő jellegűek, nem így a colon-hidroterápia, amely a teljes vastagbelet átmossa. A 40-50 perces eljárás során egy speciális készülék segítségével mossák át az érintett szakaszt teljes hosszában 20-25 liter szűrt, tiszta, váltakozó hőmérsékletű, ózonnal átbuborékoltatott gyógyvízzel. Van, hogy több alkalom kell ahhoz, hogy a megkeményedett fekáliamaradványok kiszabaduljanak a helyükről.

A kezelés leírása szerint a távozó béltartalmat a gép ablaküvegén keresztül figyelik meg: paraziták, nyák, és megkövesedett székletmaradványok távoznak, melyek úgy néznek ki, mint a vulkanizált kaucsuk. A colon-hidroterápia semmiképp sem javasolt a bél gennyesedése, fájdalmas aranyér, akut gyomor- vagy bélelzáródás, epilepszia, rendszeresen fellépő vagy meglevő rángások esetén, valamint műtétek után fél-egy éven belül.

A természetes út

Ha ennél természetesebb módszerekben gondolkodunk, megfelelő mennyiségben több zöldség és gyümölcs lehet jótékony hatással az emésztésünkre. Ilyen az alma, a füge, az áfonya, a körte, a gránátalma, a szilva, a vörösáfonya. Szintén használják tisztítókúrákhoz az almaecetet, az aszalt szilvát, az ezerjófüvet, az ürömöt, az ördögkarmot, a korpát, a lenmagot, a mustármagot, és éhgyomorra a savanyúkáposzta-levet is. Az almaecet kúra legdrasztikusabb verziója például, amikor egy napig semmi mást nem juttatunk a szervezetünkbe.