Orvosi műhibák, melyek sosem derülnek ki
Információhiány és kiszolgáltatottság. E két szóval lehetne leginkább leírni, mi az, ami jó néhány beteg helyzetét jellemezheti, ha egészségügyi gondja támad. S bár a páciens megfelelő informálása időigényes feladat, az mindenképpen elgondolkodtató, hogy a betegek legnagyobb része alapvetően tájékozatlan a betegségével kapcsolatban. A jogairól nem is beszélve. Szakértőkkel beszélgettünk.
„A magára hagyott, az információk hiányában döntésre képtelen beteg valós kiszolgáltatottságot él át a kezelése alatt; feszült lesz és elégedetlen" – magyarázza Matkó Ida, a Szószóló Alapítvány elnöke. A konfliktusok nagy része elkerülhető lenne, ha a beteg kérdezhetne, és megfelelő válaszokat kapna – véli. A hibakezelés kulturálatlanságának tekinthető, hogy akkor sem közlik a beteggel vagy a hozzátartozóival, hogy mi történt, ha már baj van. Az ellátási hibák többsége soha nem derül ki.
Arról nem lehet pontos adatokat tudni, hány műhibaper zajlik évente Magyarországon, mert sem a biztosítók, sem a bírósági statisztikák nem adnak számszerű tájékoztatást. Az azonban érezhető – és az ügyvédek tapasztalata is ez –, hogy növekszik az eljárások száma. A kártérítési igény és a peren kívüli egyezség is több, bár ez utóbbi még manapság is meglehetősen ritka.
Vannak azonban egyértelmű esetek, amikor a kórház is elismeri a hibáját és megegyezik a beteggel. Jó példa erre annak a negyvenes évei közepén járó hölgynek az esete, aki banális térdműtétre jelentkezett. Egy friss diplomás altatóorvos végezte az érzéstelenítést – ezzel a kórház megsértette a szabályzatot –, aki több sikertelen kísérlet után sem tudta beszúrni a gerincbe az injekciót. Az egyik szúrás következtében a beteg egészséges lába lebénult, kártérítésként – peren kívül – 3 és félmillió forintot kapott.
A teljes cikket elolvashatja a HVG Online új egészségportálján.