Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Utolsó részéhez érkezett a 2024-es cannes-i filmfesztivált megörökítő helyszíni podcast-tudósításunk. Az előző három bivalyerős év után idén szerényebb sikereket könyvelhetett el a fesztivál, de tapasztalataink szerint év végén így is ezekre a filmekre fogunk az év legjobbjaiként hivatkozni. Számba vesszük személyes kedvenceinket, csalódásainkat, valamint az utolsó két nap gyöngyszemeit.
Varga Ferenc, Onozó Róbert (Cannes)
Lezárásképp láttunk még egy csodás amerikai függetlenfilmet egy villanyszerelő rendezésében (Gazer), egy giccsmentes, brutálisan őszinte menekült-történetet egy palesztin rendezőtől (To A Land Unknown) valamint egy belga #metoo drámát a tenisz világából, ahol éppen az szolgáltatja a drámát, hogy a főhős elfojtja magában az igazságot (Julie Keeps Quiet).
A versenyprogram szokatlan módon két nagyágyút tartogat még az utolsó napra, de az indiai All We Imagine As Lightot és az Iránból megszökött Mohammad Rasoulof filmjét, a The Seed of the Sacred Figet sajnos már nem fogjuk látni.
Láttuk azonban Árpa Attila francia hasonmásának, Gilles Lellouche-nak az évtizedeket átölelő, Beating Hearts című gengszterrománcát Adèle Exarchopoulos (nyitóképünkön) és François Civil főszereplésével. A színészként óriási sikereket elért Lellouche rendezőként még mindig bizonytalan és túl nagy bizalmat előlegeztek meg neki azzal, hogy ezt az egyenetlen és közhelyektől sem mentes love storyt versenybe tették.
Egy erősebb évben a brazil Motel Destino sem valószínű, hogy a fő szekcióba kerül, bár rendezője, Karim Ainouz tavaly is itt volt a cannes-i versenyprogramban, csak akkor egy Jude Law és Alicia Vikander főszereplésével készült kosztümös királydrámával (Firebrand). Idei próbálkozása nem is lehetne különbözőbb, hiszen a Motel Destino egy lucskos, fülledt erotikus thriller, ami A postás mindig kétszer csenget cselekményét helyezi át egy neonfényes tengerparti szexmotelbe.
Átvezetésként a fesztivál kompromisszumokat nem ismerő művészi vízióitól a hagyományos közönségfilmek felé megnéztük a Monte Cristo grófja legújabb francia feldolgozását is, ami az év egyik nagy kasszasikere lehet itt. Franciaországon kívül inkább streamingen találhatja meg a közönségét, noha egy kifejezetten igényes, nagyszabású adaptációval van dolgunk kiváló, de nem elcsépelt színészekkel, köztük Pierre Niney és a pár napja még Maria Schneiderként látott Anamaria Vartolomei.
Az idén kilencrészes podcast-tudósításunk végén összefoglaljuk személyes kedvenceinket is, közte a rengeteget emlegetett Demi Moore testhorrorral, a fiatal Donald Trumpot megformáló Sebastian Stannel, egy akár Magyarországon is elképzelhető román drámával és Timothée Chalamet orosz származású kisöccsével. Köszönjük, hogy hallgattak bennünket, és jövőre folytatjuk ugyanitt!
