"A legerősebb szellemi önvédelmi fegyver az emlékezet, és a Manasz kirgiz őseposz útja bizonyítja, hogy megőrizhetjük az emlékezetet, ha megtartjuk a közösséget, és megőrizhetjük a közösséget, ha nem engedjük el az emlékezetet" - fogalmazott Kövér László Lakiteleken, a Hungarikum Ligetben, amikor felavatta Szajakbaj Karalajev, az őseposz énekmondójának szobrát. A mű alkotója Lantos Györgyi szobrászművész.

Kövér szerint, ha egy nép ezer éven keresztül, hosszú ideig írásbeliség híján szájhagyomány útján énekmondó hősei által, nemzedékről nemzedékre képes megőrizni ősi eposzát, akkor az a nép, vagyis itt most a kirgizek, emlékezeti nagyhatalomnak nevezhető. Szerinte a nyugati világnak nagy szüksége van az "emlékezet szenvedélyére", mert ott "az emlékezetgyilkolásnak már neve is van, cancel culture-nak nevezik". Ugyanezt a folyamatot ő szellemi merényletnek is hívja.

És hogy mi közünk nekünk, magyaroknak Szajakbaj Karalajev szovjet-kirgiz versmondóhoz? Az Országgyűlés elnöke szerint a magyarok és kirgizek számára őseik kultuszának mély, közös gyökerei vannak, hiszen a magyarok, illetve a kirgizek ugyanazon közös közép-ázsiai ősvallást, a tengrizmust gyakorolták.

Ebből vezeti le, hogy a kirgizek rokonaink, akiknek Szajakbaj Karalajev megőrizte az emlékezetét, a nemzeti eposzát, a Manaszt.

A szoboravatáson részt vett Szuiunbek Kasmambetov, a Kirgiz Köztársaság államtitkára is, aki elmondta, hogy Szajakbaj Karalajev első külföldi szobrát avatták fel Magyarországon.

Csáji László Koppány, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének igazgatója szerint

a magyaroknak nagyobbat dobban a szívük, amikor egy olyan történetet hallanak a lovas nomád világról, mint a Manasz.

A kirgiz hagyományban a Manasz című eposztrilógia foglalja el a fő helyet. Az eposzokat előadó énekeseket manasz-énekesnek, kirgiz nyelven manaszcsinak nevezik. Szajakbaj Karalajev 1894-ben született, jól ismerte a kirgiz nemzeti folklórt. Szajakbájt a közép-ázsiai nomád világ Homéroszának is nevezték.