Bono: Surrender – 40 dal, egy történet

Bő 600 oldal egyáltalán nem kevés, és a U2 frontembere nem bánik fukarul a túláradó, cifra költői képekkel, de végső soron egy kivételes zenei életpálya megengedi, a világ egyik legismertebb dalszövegírója és énekhangja pedig megteheti, hogy elárassza olvasóit metaforákkal, ha úgy érzi, életrajzának az adja majd meg a sava-borsát. Mert a most 62 éves Bono igyekszik nemcsak szárazon sorra venni életének kisebb-nagyobb mértékben meghatározó történéseit, de lubickol az írásban, és ami talán még fontosabb: humorral és önkritikával szórakoztat. Ráadásul kevés életrajzi kötetben olvasunk olyan hatásos bevezetést, amint amivel ő indít – rögtön a belátható közelségbe helyezett halállal, vagyis egy brutális, nyolc órán át tartó szívműtéttel.

Nem kell ahhoz a U2-t szeretni, hogy a Surrender érdekeljen, mert a dalok keletkezéstörténetén kívül épp úgy képet kapunk az ír néplélekről, mint a zeneipari mechanizmusokról, arról, hogy mi zajlott Bono politikusokkal, például a Zelenszkijjel való találkozói során, miközben az anyja hiányának traumájával küzdő ember legszemélyesebb érzelmi világába is beengedést nyerünk. Továbbá kifejezetten bájos és őszinte, ahogy Bono felvállalja: bizony nem tartoztak a zenei őstehetségek közé, mikor középiskolás éveikben megalapították a zenekart. Erősen önreflexív könyvében a hitének megéléséről is vall, vagy arról, hogy a szupersztárság nem fért mindig össze az odaadó apa és férj szereppel. Nagyot merít a könyv, de megéri belefeledkezni. (Cs. H.)

Open Books, 648 oldal, 8999 forint

Raphael Bob-Waksberg: Aki még romjaidban is szeret

Ha már egyszer valakinek kipattant a fejéből egy alkoholista beszélő ló története, aki ennek tetejében még egy elfeledett hollywoodi sztár is, az már önmagában elég kíváncsiságra ad okot ahhoz, hogy leemeljük a könyvét a polcról. BoJack Horseman rajongóit aligha fogja csalódás érni, ha megveszik a méltán népszerű rajzfilm alkotójának novelláskötetét, amely a sorozatra is jellemző összetettséggel mutatja be, milyen esendővé és kiszolgáltatottá tudnak tenni bennünket az olyan érzelmek, mint a szerelem és hasonszőrű társai – a kötődés, a szeretet, vagy a megszállottság.

És ezen mit sem változtat, hogy emberek vagy éppenséggel kutyák vagyunk. Mert hát Bob-Waksberg természetesen nem tudja meghazudtolni önmagát, és az egyik elbeszélését egy házi kedvenc szemszögéből írja meg. A kötetben szereplő egyetlen vers, Fernando Wendyhez írt befuccsolt szerelmi vallomásához hasonlóan ugyanakkor a szerző novelláinak szenvtelen vagy szarkasztikus hangneméből is lólábként lógnak ki az őszinte vallomások. Miközben kegyetlenül kiparodizálja a hagyományos esküvők már-már kötelező érvényű, uniformizáló szertartásait – amelynek a szerző verziójában a kecskeáldozatok, a Rikoltó Kórus és egy Fogadalmi Tojás is nélkülözhetetlen kellékei –, megható példáját adja annak, mi mindent vagyunk hajlandóak vállalni, ha tiszta szívből szeretjük a másikat. Egy párkapcsolat pedig egyszerre lehet grandiózus és nagyszerű, amíg csak a fejünkben játszódik le egy évtizedeken át tartó közös metrózás alatt, és végtelenül klisészerű a valóságban. Hibáztatható bárki ezek után amiatt, hogy egy életen át a boldogságról fantáziál? (O. K.)

& kiadó, 248 oldal, 3950 forint