Balázs Fecó a 60-as évek végén tűnt fel a Neotonban, a magyar rocktörténet meghatározó zenekaraiban játszott, majd sikeres szólókarriert tudhatott magáénak. Szinte a színpadon a halt meg, hiszen rosszulléte előtt néhány héttel is koncertezett. Hatalmas életművéből választottunk tíz dalt.
1967-ben, az akkor még progresszív rockot játszó Neoton tagja lett, ez hozta meg számára az országos ismertséget. Ilyen dalokat játszottak akkoriban:
1972-ben Som Lajossal kivált a Neotonból és megalapították „a magyar Jimi Hendrixszel”, Radics Bélával az első magyar hard rock zenekart. A rövid életű Taurus XT mindössze egy évig létezett, de kitörölhetetlen hatása volt a magyar rockzenére.
1978-ban alakította meg a Korált, amelynek első lemeze 1980-ban jelent meg. Ezt, és arról a Maradj velem című dalt a Magyar Televízió Pulzus című műsorában mutatták be.
Járták az országot, mindenütt telt házak előtt játszottak, például 1981-ben így adták elő az Anyám vigasztalj engem című dalt:
1981-ben a Tánc- és Popdalfesztiválon a Homok a szélben című dallal nagy sikert arattak: harmadik helyezést értek el, és közönségdíjat kaptak.
Balázs Fecó leginkább a lírai dalairól volt ismert, de közel állt hozzá azért a zúzósabb rock is, bizonyíték erre a Ne állj meg soha:
A Korál harmadik albumáról, az Óceánról talán ez volt a legnagyobb sláger:
Balázs Fecó több filmhez is komponált zenét, ez a dal például a Nyolc évszak című tévésorozathoz készült:
2000 tavaszán jelent meg A csönd évei című lemeze, amelyen duettet énekel Keresztes Ildikóval:
Talán a legutolsó koncertfelvétel Balázs Fecóról a halálát is okozó koronavírus miatt létrehozott (közönség nélküli) raktárkoncert-sorozatban készült, íme egy részlet: