Kult Hamvay Péter 2020. február. 24. 17:42

Megsemmisítő kritika látott napvilágot Eszenyi Enikő színházáról

Hamvay Péter
Szerzőnk Hamvay Péter

A Vígszínház vezetője hitelességi válsággal küzdött a saját társulatán belül, több alkalommal felmerült a bizalmi szavazás is – állítja Csányi János rendező, aki Eszenyi Enikő riválisa a színház vezetéséért.

Hatalmas harc dúl a Vígszínházért. Eszenyi Enikő jelenlegi igazgató őrült taktikázásba kezdett,  az ismert, hogy bojkottálta az ellenzéki  tüntetést, hogy jó pontot szerezzen a kormánynál, a hvg.hu megtudta,  hogy azt kérte a társulattól, hogy régi bizalmasa, Hegedűs D. Géza – aki egyébként pályázik a Szabad Tér Színház művészeti vezetői székére – képviselje a társulat véleményét a majdan összehívandó szakma  biztosságban. Csakhogy a társulat zöme nem a szavazólapra előre rányomtatott színész neve mellé tette az x-et, hanem a legtöbben Hegyi Barbara nevét írták rá. Ez utóbbit a színésznő is megerősítette lapunknak, de kommentálni nem volt hajlandó. Azt már egy név nélkül nyilatkozó színész tette meg, aki szerint ez ugyan apróságnak látszik, ss nem is Hegedűs D. Géza ellen irányul, inkább egyfajta jelképes ellenállás Eszenyi akaratának. Azt ugyanis kevesen hiszik, hogy az igazgatótól függő helyzetben lévő társulat fellázad Eszenyi ellen azon az ülésen, ahol dönteni kell a jelöltekről. A társulat küldöttének nem a sajátját, hanem ezt a testületi véleményt kell majd képviselnie.
Míg a színház dolgozói csak név nélkül hajlandók beszélnie a belső állapotokról, és Eszenyi néha durva sítusáról, Csányi János rendező- aki Eszenyi és Rudolf Péter mellett szintén pályázik a színházra - , nyilvánossá tett pályázatában úgy fogalmaz: „A „MeToo” mozgalom korában megkerülhetetlen a kérdés, hol a határa es pontosan mi számít a hatalommal való visszaelesnek? Beletartozik a mentális erőszak is?”
Csányi szerint súlyos gondok vannak a Vígszínházban, véleményét számokkal is alátámasztja: Súlyos társulatépítési problémákról, belső feszültségekről ír, melyet a jelenlegi vezetés nem tud kezelni,  sőt Csányi azt sugallja, maga gerjeszti azokat, ezért lehet az, hogy „az elmúlt évtizedben 47 színész távozott a társulatból, ami a teljes színtársulattal megegyező létszám”.
Bár a Vígszínház korábbi bevétele, és nézőszáma szépen emelkedett Eszenyi igazgatása alatt, az utóbbi egy-két évben azonban  drámai változások történtek. Az értékesítés nettó árbevétele 2017-ben 1,5 milliárd forint fölött volt, 2018-ban már csak 1,2 milliárd, és 2019-ben pedig csupán egy  milliárd  volt.  Csányi azt nem teszi hozzá, de a színház közhasznúsági jelentéseiből kiderül, hogy jegyárbevétel ugyanakkor nem csökkent, egy milliárd körül maradt. (A Vígszínház nem adta ki a tavalyi adatokat.)
Ennél fontosabb, hogy jelentősen csökkent a fizető nézők száma, 2017-ben még 407 ezer volt, a következő évben 388 ezren váltottak jegyet az előadásokra,  tavaly pedig csak 371 ezren. (A korábbi adatokat a színház közhasznú jelentései is alátámasztják, a 2019-es adat pedig a pályázók rendelkezésre bocsátott számokból származik). A jegyárbevétel Csányi szerint az áremelés miatt nem csökkent, a színház továbbra is 90 százalék feletti kihasználtságának oka, pedig az, hogy egyre kevesebbet játszik a teátrum. Ezt igazolják a Vígszínház közhasznúsági jelentései is.
Csányi szerint a szakmai téren  is hasonló kihívásokkal küzd a teátrum: „sem a produkciók formavilágában, sem a szakmai igényességben nem volt következetesség. A bemutatok (nagylelkűen fogalmazva is) vegyes minőségűek voltak. Mintha elveszett volna a Vígszínház arca.” – írja a rendező, aki szerint a Vígszínház még mindig a ’80-as években kialakított szakmai struktúrájával működik, majd kifejti elképzeléseit, ami azért nem ismertetünk részletesen, mert a többi pályázat nem nyilvános. A Vígszínház sajtóosztályát kerestük, hogy kommentálják az adatokat, amint választ kapunk, frissítjük cikkünket. Sem  Eszenyi, sem Rudolf pályázata nem ismert egyelőre.
Csányi János különös figurája a magyar színháztörténetnek. Ő hozta létre 1994-ben azt a   Szentivánéji alom című előadást, ami olyan jól sikerül, hogy a részveők elhatározták, hogy együtt maradnak, és színházat alapítanak. Ez lett a Bárka Színház, melynek létrehozása valóban pártalan teljesítmény volt Csányitól.
Ugyanakkor igazgatókánt nem volt sikeres, a társulat tíz tagja az ezredfordulón lemondásra szólította fel az  alapító igazgatót,  „feloldhatatlan  művészi és emberi bizalmatlanság” okán,  ő azonban maradt. A társulat fele  - köztük  Gyabronka József, Mucsi Zoltán, Pokorny Lia és Udvaros Dorottya – távoztak. Csányi csak a színház anyagi ellehetetlenítése idején,  2005-ben távozott, lapunknak eljuttatott érvelése szerint épp ezért való tiltakozásként. Igaz ekkor pályázott  Vidnyánszky Attilával a debreceni Csokonai Színház vezetésére. Alig egy év múlva távozott az igazgatói posztról, Halász János a város akkori alpolgármestere szerint „lemondásának oka, hogy az igazgató 36 millió forinttal túllépte a tavalyi költségvetést.” Csányi  szerint  a  gazdasági vezető hibázott, ő pedig magára vállalta a felsőséget, amit az is motivált, hogy a város visszavonta a  színház fejleszti terveire adott pénzt. 2012-ben  a Székesfehérvári Vörösmarty Színház stratégiai és fejlesztési igazgatója lett, de Szikora János igazgató szerint „rögtön az elején kiderült, hogy annyira eltértek az elképzeléseink, hogy egy éven belül távozott”. Az mindenesetre feltűnő, hogy sem Vidnyászkyt, sem  Szikorát, sem a egykoir bárkásokat nem találjuk Csányi pályázatának támogatói között.
Mindezek után nem lesz könnyű dolga a szakmai bizottságnak,   egy inkább a fideszhez

Hatalmas harc dúl az ország legnagyobb prózai színházának, a Vígszínháznak a vezetéséért. A hvg.hu információi szerint Eszenyi Enikő azt kérte a társulattól, hogy régi bizalmasa, Hegedűs D. Géza – aki egyébként pályázik a Szabad Tér Színház művészeti vezetői székére – képviselje a társulat véleményét a majdan összehívandó szakmai bizottságban.

Csakhogy a társulat zöme nem a szavazólapra előre rányomtatott színész neve mellé tette az x-et, hanem a legtöbben Hegyi Barbara nevét írták rá. Ez utóbbit a színésznő is megerősítette lapunknak, de kommentálni nem volt hajlandó. Azt már egy név nélkül nyilatkozó színész tette meg, aki szerint ez ugyan apróságnak látszik, és nem is Hegedűs D. Géza ellen irányul, inkább egyfajta jelképes ellenállás Eszenyi akaratának. Azt ugyanis kevesen hiszik, hogy az igazgatótól függő helyzetben lévő társulat fellázad Eszenyi ellen azon az ülésen, ahol dönteni kell a jelöltekről. A társulat küldöttének ugyanis nem a sajátját, hanem ezt a testületi véleményt kell majd képviselnie a szakmai bizottságban.

Míg a színház dolgozói csak név nélkül hajlandók beszélni a belső állapotokról, Csányi János rendező – aki Eszenyi és Rudolf Péter mellett szintén pályázik a színház vezetésére –, nyilvánossá tett pályázatában úgy fogalmaz:

A „MeToo” mozgalom korában megkerülhetetlen a kérdés, hol a határa és pontosan mi számít a hatalommal való visszaélésnek? Beletartozik a mentális erőszak is?

Eszenyi Enikő, hiába kerestük, nem reagált vezetési stílusát ért bírálatra. 

Csányi szerint ugyanakkor súlyos gondok vannak a Vígszínházban, véleményét számokkal is alátámasztja: súlyos társulatépítési problémákról, belső feszültségekről ír, melyet a jelenlegi vezetés nem tud kezelni, sőt Csányi azt sugallja, maga gerjeszti azokat, ezért lehet az szerinte, hogy „az elmúlt évtizedben 47 színész távozott a társulatból, ami a teljes színtársulattal megegyező létszám”.

Bár a Vígszínház korábbi bevétele és nézőszáma szépen emelkedett Eszenyi igazgatása alatt, az utóbbi egy-két évben azonban nagy változások történtek. Az értékesítés nettó árbevétele 2017-ben például 1,5 milliárd forint fölött volt, 2018-ban már csak 1,2 milliárd, és 2019-ben pedig csupán egymilliárd forintot tett ki. Csányi azt nem teszi hozzá, de a színház közhasznúsági jelentéseiből kiderül, hogy jegyárbevétel ugyanakkor nem csökkent, egymilliárd körül maradt. (A Vígszínház nem adta ki a tavalyi adatokat.)

Csányi arról is ír, hogy jelentősen csökkent a fizető nézők száma, 2017-ben még 407 ezer volt, a következő évben 388 ezren váltottak jegyet az előadásokra, tavaly pedig csak 371 ezren. (A korábbi adatokat a színház közhasznú jelentései is alátámasztják, a 2019-es adat pedig a pályázók rendelkezésre bocsátott számokból származik, amit Csányi adott át számunkra). A jegyárbevétel Csányi szerint az áremelés miatt nem csökkent, míg a színház továbbra is 90 százalék feletti kihasználtságának az az oka, hogy egyre kevesebbet játszik a teátrum. Ezt igazolják a Vígszínház közhasznúsági jelentései is: 2017-ben még 701-szer ment fel a függöny, a következő évben csak 640-szer, tavaly pedig 637 előadást tartottak a három játszóhelyen (Vígszínház, Pesti Színház, Házi Színpad).

A Vígszínház szerint a nézőszám 2015. és 2018. között emelkedett, 2015-ben 350 ezer volt, és ez – függően az adott évad műsortervétől, a naptárhatástól, az előadások fesztivál-, hazai vagy külföldi meghívásától, a színészek egyeztetésétől – évi 376 ezer és 416 ezer között mozgott, s ez alatt a jegybevétel is emelkedett. Ez kiderül a beszámolókból is, de kérdésünk nem erre vonatkozott, hanem a 2017-2018 közt tapasztalt radikális nézőszámcsökkenésre.

Csányi szerint a szakmai téren is hasonló kihívásokkal küzd a teátrum:

sem a produkciók formavilágában, sem a szakmai igényességben nem volt következetesség. A bemutatók (nagylelkűen fogalmazva is) vegyes minőségűek voltak. Mintha elveszett volna a Vígszínház arca

– írja a rendező, aki szerint a Vígszínház még mindig a ’80-as években kialakított szakmai struktúrájával működik.

A kihívó

Csányi János különös figurája a magyar színháztörténetnek. Ő hozta létre 1994-ben azt a Szentivánéji álom című előadást, amely olyan jól sikerült, hogy a részvevők elhatározták, együtt maradnak, és színházat alapítanak. Ez lett az újonnan épült Bárka Színház.

Ugyanakkor igazgatóként nem volt sikeres, a társulat tíz tagja az ezredfordulón lemondásra szólította fel az alapító-igazgatót, „feloldhatatlan művészi és emberi bizalmatlanság” okán, ő azonban maradt. A társulat fele – köztük Gyabronka József, Mucsi Zoltán, Pokorny Lia és Udvaros Dorottya – távoztak. Csányi csak a színház anyagi ellehetetlenítése idején, 2005-ben távozott, lapunknak eljuttatott érvelése szerint épp ezért való tiltakozásként. Igaz nem maradt munka nélkül, ekkor pályázott Vidnyánszky Attilával a debreceni Csokonai Színház vezetésére.

Alig egy év múlva azonban közös megegyezéssel távozott az igazgatói posztról, Halász János a város alpolgármestere akkor azt mondta, „lemondásának oka, hogy az igazgató 36 millió forinttal túllépte a költségvetést”. Csányi szerint a gazdasági vezető hibázott, ő pedig magára vállalta a felsőséget, amit az is motivált, hogy a város visszavonta a színház fejlesztési terveire adott pénzt.

2012-ben a Székesfehérvári Vörösmarty Színház stratégiai és fejlesztési igazgatója lett, de Szikora János igazgató szerint „rögtön az elején kiderült, hogy annyira eltértek az elképzeléseink, hogy egy éven belül távozott”.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

karácsony 2020

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Hírek a koronavírus-járvány második hullámáról