Ki gondolta volna, hogy egy 1963-as Korda György-dal bő fél évszázad múltán is aktuális lehet? A szemtelenül fiatal tagokból álló, pofátlanul jól zenélő Carson Coma nevű zenekar szerint nem ciki rajongani a magyar tánczene koronázatlan királyáért. A srácok összegyúrták a beatzenét a mai hangzással, majd hozzáadtak az egészhez egy kis kordbársonyt. Nekünk pedig volt velük egy utunk a Korda Villába. Videó.
Egy éve sem volt még, hogy a 20-22 éves egyetemistákból álló zenekar, a Carson Coma első koncertjét adta a Dürer Kertben. Azóta ki sem látszanak a fellépésekből, megjelent Corduroy Club címmel az első nagylemezük, és szeptemberben már a 30Y előzenekaraként fognak játszani – valószínűleg többezres tömeg előtt.
Zenéjükben ösztönösen nyerik ki mindazt a hatvanas évek beat korszakából, ami jó, a kockás zakó és az olasz származású frontember, Fekete Giorgio tvisztelő csípőmozgása pedig a táncdal-érát idézi. A látvány azért csalóka: a Carson Coma nem egy esküvői zenekar, amely nosztalgikus feldolgozásokkal haknizik. Saját szerzeményeik – szóljanak azok egy nagymamáról vagy épp a halálról – annyira frissek, hogy ehhez hasonlót itthon még nem is igen hallottunk. A bónusz pedig az, hogy a tagok nemcsak lelkesek, de még zenélni is tudnak.
Mivel legutóbbi videoklipjükben – amely a Nem vagyok ideges című 1963-as dal feldolgozása – Korda György előtt tisztelegnek, úgy döntöttünk, hogy összehozunk nekik egy találkát a táncdalénekes villájában. Korda Györgynél és Balázs Klárinál jártunk.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: