"Aki ezt csinálja, az mind szerelemből teszi, és nem érdeklik a komolyabb kompromisszumok" – mesélik az itthon eléggé hiánypótlónak számító neosoul és modern R&B határán mozgó Window zenekar tagjai, akik első lemezükön a hazai összetartó közeg szereplőiből is sokat felvonultatnak, hogy így is képet adjanak erről az izmosodó színtérről.

Hogy egy-két éve itthon is látszik valami abból a világ mainstream popzenéjét meghatározó neosoul/indie R&B/downtempo stílusból, azt mi is érzékeltük, hiszen nehéz lett volna nem észrevenni a SoulClap Budapest, a Mörk, a Babé Sila, Szabi, vagy Stas sikereit.

A színtér erősödésének újabb bizonyítéka a Window szeptemberben kiadott első nagylemeze (Take What You Want), amely a több közreműködőnek köszönhetően elég színes képet ad a hazai szcénáról. A Windowt három, más-más zenei projektekből ismerős zenész alapította, pont azért, mert itthon nem láttak ebben a stílusban itthon bármilyen előremozdulást, miközben a világ rég James Blake vagy Chet Faker lábai előtt hevert.

„Ösztönösen jött, hogy ebben a stílusban alkotunk, de természetesen feltűnt, hogy itthon valóban nincs igazán ilyen jellegű produkció. Az egesz soul-hiphop vonal igazán 2 éve lépett a képbe, és először Chet Fakert hallgatva kapott el, hogy lenne igényem valami hasonló felfogású projektre. 2017-ben találkoztunk a zenekar alapító tagjaival Bécsy Bencével és Jancsovics Mátéval, akiknek szintén vágya volt a hangszereiken kicsit kevésbé szokványos módon kísérletezzen. Mátét nagyon érdekli a hybrid dobolás, az elektronikus zenei megoldások, ahogy Bence is rengeteg effektet visz a gitárjátékába, sokszor teljesen elrugaszkodva a klasszikus hangzásoktól” – meséli a Windowt életre hívó motivációkról Kocsis Bence, aki sokaknak a Saverne-ből lehet ismerős.

Window

A Take What You Want egyben a hazai színtér előtt is tiszteleg, amelynek erősödése a zenekar tagjai szerint olyan közösségformáló bulisorozatoknak köszönhető, mint a Hip To The Game vagy a Pontoon nyári, Jazzelünk a Duna-parton eseményei. „Van egy kis zenei család az itthoni soul/hiphop/funk vonalon, amibe mi is kicsit belecsöppentünk az utóbbi években. Nagyon sokat járunk egymás bulijaira, a mainstreammel ellentétben itt sokkal inkább kibukik, hogy aki ezt csinálja, az mind szerelemből teszi.

Itt nem érdekel senkit a komolyabb kompromisszum azért, hogy elmehessen évente egyszer nyáron ledarálni az itthoni indokolatlanul nagy és sajnos zenei oldalról sem túl kreatív fesztiválfelhozatalt.

A lemezen szereplő sok vendég (pl.: a ghánai-angol MC, M3nsa, Novai Gábor billentyűs a Mörkből, Babé Sila vagy producerként Stas) emiatt is van, de benne van az is, hogy ez a lemez egyben egy kísérletező időszak, a zenekar első évének a lenyomata.

A Window legfrissebb klipje, Fejér Bernadett rendezésében:

Az első koncertek után eleinte még magát a zenekart is meglepte, mennyien mondták rájuk, hogy valami hiánypótlót csinálnak itthon, de illúzióik azért nincsenek arról, meddig lehet eljutni egy angol nyelvű produkcióval itthon.

„Ennél populárisabb módón megszólaló zenekarok sem tudnak egy klubzenekar szintje fölé lépni Magyarországon, amivel nincsen gond, csak érdemes egy reális jövőképpel rendelkezni, ismerni a zenei piacot. Legfontosabb szerintem, hogy ismerd a saját közönséged, lényegében már azelőtt, hogy a zenédet ismernék. Ezek után jön a legnehezebb feladat, hogy megtaláld a módját miként juss el hozzájuk a zajban” – vallja a zenekar énekese. Épp ezért a Window amennyire lehetőségei engedik, igyekszik minden fellépési lehetőséget külföldön is kihasználni. Az egyik berlini bulijuk például még a vártnál is jobban sikerült.

„Berlinben játszottunk augusztusban egy egynapos neosoul-jazz fesztiválon a város legmenőbb rooftop bárjában, ahova folyamatosan sorban álltak kint az emberek. Első körben alig hittük el, hogy extra kapcsolat vagy ajánlás nélkül bekerültünk, pedig csak 3-4 héttel a program előtt jelentkeztünk. Az igazi meglepetés azonban akkor ért minket, amikor közölték, hogy mi zárjuk az estét fő fellépőként, annyira megtetszett a zenénk a főszervezőnek. Végül egy telt házas bulin játszhattunk teljesen ismeretlenként, és alig engedtek le minket a színpadról.”