Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Miért nem kell sajnálni a külföldi turnéra adott állami támogatást a Tankcsapdától? Miért fontos, hogy magyar zenekarok legyenek külföldi fesztiválokon, és miért kell támogatni a vidéki klubokat? Egyáltalán miért nyújtson támogatást zenészeknek az állam? Év eleje óta az A38 csapata bonyolítja a Cseh Tamás Programiroda feladatait, így a magyar zene külföldi jelenlétéről is rengeteg tapasztalat gyűlt össze már ennyi idő alatt.
Itthon nem futott akkora köröket, de amikor a Mörk dala szólt a több ezer embert megmozgató, hamburgi Elbjazz fesztivál aftermovie-jában, talán sokaknak leesett, milyen lehetőségeket rejthet egy magyar zenekar életében, ha komolyan veszi a külföldre nyitást, és lépésről lépésre halad. A Mörk egy évvel a hamburgi fellépés előtt jelentette meg első lemezét, amit az A38 tetőteraszán mutattak be. Ennek ellenére, fogalmazzunk úgy, a hazai rádiók nem játszották szét a dalaikat, külföldről viszont sorban jöttek a felkérések. Tavaly ősszel az akkor formálódó zeneipari összefogás jegyében a hamburgi Reeperbahnon mutatkoztak be a szakmai közönségnek, hogy idén már a Nagy-Szín-Pad lehetőségeit kihasználva a hollandiai Eurosonic fesztiválra is kijussanak, amellett, hogy a korábbi külföldi építkezésnek hála az Elbjazzen hatezer ember előtt játszhattak – amire itthon aligha lenne jelenleg lehetőségük. Szeptemberben folytatódik a történet: egy kétezer fős szabadtéri színpadon játszanak majd Litvániában.
Egy társadalom állapotáról árulkodik, hogyan támogatja a könnyűzenét
A sztoriban nem a Mörk zenéje a lényeg – azt lehet szeretni, nem szeretni – hanem az út, ahogy képesek voltak az itthoni játszótérről külföldi piacra lépni. Nem ők az egyetlenek, és bármilyen előadót megnézünk az utóbbi időszak sikersztorijaiból (nemrég a Firkinről láthattunk hasonlóan impozáns képeket egy német fesztiválról), jól látszik, hogy mindenhol tudatos lépések vezettek eredményre, azaz a külföldi szereplésre.
"Láthatóak apró sikerek, még ha a munka érdemi része a háttérben is zajlik. A Belau szereplése is abszolút pozitív példa, ők stabilan havi négy-öt külföldi fellépésnél járnak, látható a munka, amit Kedves Péter (a zenekar tagja és menedzsere – a szerk.) befektetett. A Belau szekere akkor indult be, amikor májusban az egyik számuk remixét a BBC Radio 1 játszotta rotációban. De egy egészen más műfajban, az Apey and the Pea is eredményesen építkezik, remekül kezeli a külföldi kapcsolatait. Olyan helyi szakemberekkel dolgoznak, akik vállalják nekik, hogy nyoma lesz az adott országban a fellépésüknek. Így most már egyre nagyobb helyeken játszanak, és ez a kulcsa annak, hogy vissza is járhatnak Nyugat-Európába” – mondja kérdésünkre Bali Dávid, aki 2017 január elsejétől felel a Cseh Tamás Program nemzetközi alprogramjáért, miután az A38 nyerte el 6 jelentkező közül a Cseh Tamás Programiroda bonyolítására kiírt nyílt pályázatot. Bali feladata így A38-as teendői mellett leegyszerűsítve az lett, hogy egy addig elég mostohán kezelt területet, a magyar zene külföldi jelenlétét erősítse.
„Ha megnézzük a Pitchfork gyűjtését a nagy országok zenei exportra költött összegeiről, elképesztő számokat látunk. Mi ehhez képest kevés pénzből, úgy gondolom, lefektettük az alapokat a következő évekre” – mondja Bali. Csak összehasonlításképp a Cseh Tamás Programiroda 100 millió forintból (durván 370 ezer amerikai dollár) gazdálkodik összesen hét alprogram operatív teendőivel – ezeknek csak az egyike a külföldi jelenlét –, ehhez képest például Írország a legutolsó adatok szerint 5 millió dollárt ölt hasonló exportaktivitásokra és operatív feladatokra. Ugyanakkor fontos látni, hogy a kollégiumi döntések során így is csaknem 2 millió dollár értékű támogatás kerül közvetlenül a sikeres pályázókhoz, klubokhoz, feltörekvő előadókhoz.
Abból a bizonyos Pitchfork-cikkből sok más mellett két fontos idézetet is érdemes kiemelni a zenekarok állami támogatásáról. Az egyik John F. Kennedytől származik, aki 1962-ban arról írt, hogy egy társadalom fejlettségét jelzi, milyen mértékben támogatja a művészeteket. A másik fontos gondolat pedig David Byrne-é (a Talking Heads egykori tagja), aki az egyik fő ellenzője Amerikában a szórakoztatóiparnak/kulturális területeknek szánt állami támogatások megnyirbálásának. Szerinte ugyanis számokkal igazolható, hogy a művészetek támogatása az egyik legjobban megfizetődő befektetés az állam részéről.
Ne csak osztálykirándulás legyen a külföldi turné
"Ennél kevéssel több pénzből már elég látványos dolgokat tudnánk csinálni. De a Programiroda jelenlegi funkciójában teljesíti azt, amit vállalt. Átlátható működést hirdettünk, amelynek fontos eleme, hogy nem mi, hanem a szakma szavazatai alapján alakul ki a zenekari lista, akiket külföldre ajánlunk: ezt félévente felfrissítjük, és szabadon lehet csatlakozni a megkérdezettek közé, jelenleg 280 válasz formálta az első shortlistet. Folyamatosan ott vannak a magyar zenekarok és szakemberek a nemzetközi szakmai eseményeken, szeptemberben is elég sűrű hetek elé nézünk. A hamburgi Reeperbahnon a Belau és az Ivan and The Parazol, a bécsi Wavesen a Dope Calypso, a Belau és Babé Sila lép fel, a legfontosabb távol-keleti eseményen, a Zandari Festán is lesz három magyar előadó, miután a szervezők a Bohemian Betyarst, a Jónás Vera Experimentet és a Papaver Cousinst is meghívták a programba. A Mörk pedig a vilniusi Loftas Festen erősíti majd tovább a baltikumi jelenlétünket – ez utóbbi annak köszönhető, hogy a SeaZone-os lengyel koncertjüket látta a fesztivál szervezője.”
A meghíváson pedig külön hangsúly van, hiszen ahogy Bali megerősíti, számukra a külföldi szervezők választásai jelentették az egyik legfőbb tapasztalatot. Ez a viszonyrendszer a partnerség alapja is: nem az exportiroda delegál direkt módon zenekart, hanem a szervező választ fellépőt a jelentkezők közül.
Borzasztó fontos a külföldi szereplők véleménye a magyar előadókról. Ezért is biztatok minden magyar zenekart, hogy gondolkodjanak külföldi menedzserben.
Többször is meglepő választást hoztak például a showcase-program összeállítói, amikor a hazai zenekarok közül válogattak. Például a Papaver Cousinst én a magam részéről még nem érzem egy kész, kiforrott produkciónak, de a Zandari szervezői meglátták bennük a fantáziát, ami azt jelzi, hogy nem feltétlenül az itthoni bázis, hanem maguk a dalok számítanak igazából. Így pedig szeretnénk segíteni nekik abban, hogy megragadhassanak egy ekkora lehetőséget.”
A kiválasztás után a Programiroda egyes produkciós költségek átvállalása mellett személyes találkozókon beszéli át a zenekarokkal a praktikus teendőkön túl a terveket, ezzel is meghonosítva azt a szemléletet, hogy egy produkciónak a külföldre lépés előtt világos célokat kell megfogalmaznia.
Az nagyon káros, ha egy menedzsment a pályázatokhoz igazítja a zenekar karrierjét. Így, külföldi PR-jelenlét, előszervezés nélkül tényleg csak egy osztálykirándulássá válik a külföldi turné.
Nyitni a rétegműfajok felé – a magyar színtér sokszínűsége lehet a kulcs
| Akiket közelről figyelünk |
| Igyekszünk mi is felületet biztosítani, a külföldre kiajánlott, tehetséges magyar produkcióknak, így például nálunk mutatta be lemezét a Belau vagy a Mörk is. De közelről figyeltük a Vera Jonas Experiment, a Bohemian Betyars, a Run Over Dogs, a Blahalouisiana, a Papaver Cousins, a the Kolin, a Middlemist Red, vagy a Gustave Tiger körüli történéseket is. Mint ahogy elkísértük a magyar delegációt például a hamburgi Reeperbahnra, vagy a ljubljanai MENT-re is. |
Jogos az a kritika is a magyar zenei exportpróbálkozásokkal szemben, hogy minek erőlködni a mainstream műfajokban, amikor a metálszíntéren vagy az elektronikus műfajokban jelenleg jóval jobban cseng a (HU) rövidítés az előadók neve mellett.
"Borzasztóan szeretném, ha ezekkel a műfajokkal is még jobban foglalkoznánk a jövőben. Nekem fontos, hogy a magyar zene diverzitását mutassuk meg külföldön, ahogy azt például az osztrákok csinálják. A metálszcénában például hemzsegnek az elismert magyar zenészek: Vörös Attila a Satyriconban, Bodor Máté az Alestormban vagy az All But One-ban, de említhetjük az Ektomorf nem szűnő sikerét is.
Az extrémebb zenei szubkultúrákban azért is sikeresek a kelet-európai régióból érkezők, mert hitelesebbek, megéltebbek az érzelmeik. Hiába érkezik egy hetvenezres Facebook-rajongótáborral rendelkező metálbanda Európába, lehet, hogy alig kíváncsiak rájuk, miközben egy magyar banda simán meg tud mozgatni nagyobb klubközönségeket is külföldön. Hiszem azt, hogy van látható exportunk ezen a színtéren.
A kérdés az, hogy van-e olyan utánpótlás a magyar metálban, amely képes kiállítani egy olyan magyar produkciót, mint amilyen méretét és produkciós hátterét, karriercéljait tekintve a Dalriada volt. Remek kiugrási lehetőség lenne például a Wacken Metal Battle is (a műfaj fő európai fesztiváljának tehetségkutatója – a szerk.), ha oda is fel lennének profin készítve a magyar zenekarok. De vegyük példának a Kill With Hate-et, ami egy nemzetközi szintű death metal banda, amely mögött azonban még nem áll olyan, jellemzően nemzetközi látókörű menedzsment, amely el tudná juttatni a zenéjüket külföldre. Miközben ha a műfajban bárki jön ide fellépni, nem kérdés, hogy ők játszanak előttük. De ugyanennyire lehetünk büszkék az Alternative Press Spotify-playlistjére került Harmedra, vagy a Nuclear Blast új Blu-Rayére felkerült Inhale Me-re, a sor pedig az undergroundba mutat, és a végtelenségig folytatható.”
Nem a megítélt összeg, hanem annak felhasználása a forróbb téma
Miközben Bali Dávid szerint igenis várják a kritikát a munkájukkal szemben, volt, amikor szerinte nem megalapozottan szidták a Cseh Tamás Programot. Az egyik gyakran előforduló tévedés, hogy a programot összekeverik az NKA Könnyűzenei Kollégiumával, amelynek támogatási listája mindig óriási vitákat szül a szakmán belül, hiszen itt befutott, Arénát is megtöltő előadók is komoly támogatáshoz jutnak.
„A Könnyűzenei Kollégium döntéseibe nincs belelátásom, és nem is rám tartozik. Sokszor felmerül a kérdés, hogy miért kell bizonyos zenekarokat támogatni külföldi turnéval. De én nem sajnálom az olyan népszerű előadóktól a pénzt, akik a kivándorolt magyarságnak koncerteznek. A turnézás tényleg drága, és a kinti magyarok miért ne kapják meg azt a minőségű produkciót, amit az itthoniak? Egy Tankcsapdától nem sajnálom az összeget, mert biztos vagyok benne, hogy külföldön is olyan showt nyomnak, hogy az maradandó élmény a kintieknek is.
A listát olyan szempontból lenne érdemes átnézni, hogy a megítélt támogatást ki hogyan, mennyire hatékonyan használta fel, vannak-e ennek az összegnek látható nyomai. Itt már elképzelhető, hogy helyenként bántóbb dolgok derülhetnének ki, ami egyedül csak a menedzsert minősítené.
Bali Dávid a Keret blogon megjelent, vitaindítónak szánt, többek között a CSTP piactorzító szerepét citáló cikkel sem ért mindenben egyet. "A vidéki klubok támogatását én inkább pozitív piactorzításnak ítélem. A vidéki klubok támogatása elengedhetetlen a koncertkultúra és a hallgatók szempontjából is. Így legalább a szervezők is frissülő programválasztékot nyújtanak, a helyi közönséget is edukálják, és a zenekarok is legalább megkapják az útiköltséget. Ezzel azt a folyamatot szeretnénk gátolni, hogy látszólag minden zenei történés vagy eseményértékű koncert csak a fővárosban összpontosuljon."
2018 lesz az áttörés éve?
Még nem derült ki ugyan, hogy a Programiroda irányításáért ki felel 2018-ban, Bali szerint készen állnak a folytatásra.
Megtartanám a folyamatos showcase-jelenlétet, de sokkal fontosabb lenne a zenehallgató, nem szakmai közönség elérése.
Ezért tárgyaltam rengeteg fesztivállal, és születtek is fontos megállapodások. Például jövőre biztosan lesz magyar előadó a Primaverán (a szakma és zeneőrült közönség csúcsrendezvénye – a szerk.), a jövő év ebből a szempontból mérföldkő lehetne.
De tartunk még idén szakmai rendezvényeket is, mint amilyen a külföldi szakemberekkel és magyar zenekarok és azok menedzsmentjeivel zajló Outbreakers’ Lab lesz. Olyan illúzióm nincs, hogy ezt örökké tudom csinálni, de jó lenne, ha egy új szemléletet hozó nemzedék ebben az iparágban is kinőné magát. Ha lesz magyar zenei exportiroda a jövőben, akár tisztán állami, akár a partnercégek és az állam által finanszírozott modellben, annak egy tudáshalmazként kell funkcionálnia, széles összefogással, amihez minden partner hozzátenne ahelyett, hogy azt lesné, hol lehet abból elvenni. Bár így is mondhatom, hogy aktív párbeszéd van a piaci szereplők között, és ez is előre viszi a magyar zenét. Nyugati exportirodákhoz nem tudjuk mérni magunkat, de ha szikrát adtunk ennek a fejlődésnek, akkor már elértük a célunkat.”
Ezek voltak 2016 csúcspillanatai a magyar zenében
