2016 ellentmondásos év volt: miközben a korábbi évtizedes lemaradáshoz képest jelenleg rengeteg stílusban - gitárzenében, hiphopban, elektronikában, metálban, punkban, vagy jazzben - közel ott tartanak a magyar előadók, mint a világ popzenéjét meghatározó produkciók, a hazai minőségi zene jóformán eltűnt a mainstream médiából. Hiába tölti meg több, az idei toplistánkon szereplő zenekar az A38 vagy az Akvárium termeit, rádiókban alig hallani a számaikat.

Ebből az évből egyértelműen a Petőfi Rádió átalakítására emlékszik majd leginkább a zeneipar. Az a rádió, amely éveken keresztül adott lökést a hazai tehetségeknek, az előző években még csak biztonságosabb (értsd unalmasabb) zenék fele tolódott, hogy idén már a legrosszabb Danubius Rádió-s éveket  idéző kínálattal jelentkezzen. A mostani Petőfi aligha fog egy 30Y-éhoz vagy a Péterfy Bori & Love Band-éhez hasonló sikersztorit produkálni.

A nagyobb baj azonban az, hogy a Petőfin kívül jelenleg nincs is olyan országos rádió, amely bármilyen kockázatot vállalna a zenei kínálatában. November óta a Petőfin kívül csak másik kettő - Kossuth, Bartók - állami csatorna rendelkezik országos lefedettséggel. Ilyenre 1991 óta nem volt példa. Nem mintha jobb lenne a helyzet a tévécsatornáknál: Hajós András Dalfutárán kívül nem találni most a képernyőn egyetlen olyan műsort sem, amely a húzónevek mellé tehetséges előadókat is a köztudatba emelne.

A negatívumok ellenére viszont a mostani dőszakban is érezhetően erősödnek a színvonalas és kísérletező projektek. A hvg.hu-nál épp ezek miatt a folyamatok miatt indítottuk el a több figyelmet érdemlő zenekarokat bemutató sorozatunkat, az egy.két.hát.

Fontos jelenség az is, hogy az országosan uralt csatornák mellett több független zenei oldal, blog, programszervező, kiadó vagy klub figyel oda szintén az új, izgalmas magyar produkciókra. Több ilyen kezdeményezés képviselőjét is felkértük, hogy segítsen összeállítani velünk 2016 legjobb magyar albumainak, számainak listáját.

A nagy kérdés továbbra is az, hogy a listáinkon szereplő zenekarok közül sikerül-e valamelyiknek szélesebb tömeget elérnie, vagy a magyar könnyűzene visszaáll a nyolcvanas-kilencvenes évek állapotába és marad-e két egymással alig érintkező zenei világ:  a lakossági mainstream és pezsgő underground.

Három kategóriában rangsoroltuk a hazai megjelenéseket (10 legjobb lemez, 5 legjobb debütlemez, és a 10 legjobb szám). A rangsor összeállításában zeneipari szakemberek, zenei újságírók, programszervezők segítségét kértük (erről bővebben lent a keretes írásunkban), és kíváncsiak voltunk az egy.két.há-ban bemutatott előadók véleményére is. Az így összegyűlt toplistákból állt össze a végleges sorrend. Értelemszerűen kimaradt rengeteg izgalmas hazai album vagy szám, amit akár javasoltak is a listákat összeállítók, de ahhoz nem elegen, hogy a végső listákra is felkerüljenek - velük egy későbbi összeállításban foglalkozunk.

2016 legjobb magyar lemezei

10. 30Y: Dicsőség

"Ez a legjobb 30Y-lemez. Nem valami nagyképűség vagy arrogancia mondatja ezt velem, egyszerűen van bennem egyfajta bizonyosság" – nyilatkozta Beck Zoltán a lemez megjelenésekor. Ha a legjobb a legszemélyesebbet, legjátékosabbat jelenti, akkor ez bizonyosan így van. Talán pont egy mellékszál (Bezzeg a Kurva Beckek) kellett ahhoz, hogy a 30Y a lista többi helyezettjéhez hasonlóan friss és bátor lemezzel jelentkezzen, és a többi, hozzájuk hasonló, már komoly rajongói bázist maga mögött tudó zenekarnak is példát mutasson.

9. Barkóczi Noémi: Nem vagyok itt

Idén végre kezdenek teret nyerni a hazai dalszerző-énekesek, a Lone Waltz Records kiadó tevékenysége mellett ezt leginkább Barkóczi Noémi első nagylemeze bizonyította. A hálószobapop-bumm néhány évvel ezelőtti lecsengése után félő volt, hogy az ott felfedezett előadók eltűnnek, de szerencsére Barkóczi Noémi egy albumra gyűjtötte az elmúlt évek daltermését. A Nem vagyok itt puha, és önironikus dalai egészen különleges szigetet képeznek a hazai popzenében.

8. Mayberian Sanskülotts: Adlait

A szórakoztató nyilatkozatairól és koncertjeiről híres zenekarra már egyre kevésbé lehet ráaggatni a panelpop jelzőt: az Adlait a korábbi, lo-fi-s Mayberian-albumokhoz képest nagyon jól szól, és olyan hatás kelt, mintha egy fiktív nyolcvanas évekbeli magyar alternatív zenekar napokig az utóbbi évek shoegaze és dreampop lemezeivel zárkózott volna el a világ elől hetekre.

7. Dope Calypso: Mau Mau

A három év alatt harmadik lemezével jelentkező Dope Calypso még sohasem szólt ennyire tisztán: ha lefejtjük a számokról a garázsrockot, már-már pofátlanul fülbemászó powerpop himnuszokat kapunk. De ez ne tévesszen meg senkit: a szövegeknek, és az albumot kísérő klipeknek köszönhetően a banda az itthoni gitárzenei színtér egyik legkülöncebb, egyedi humorú szereplője továbbra is.

6. Jónás Vera Experiment: Tiger, Now!

Jónás Vera és zenekara a debütlemezhez (Game) képest jóval harapósabb, rockosabb lemezzel jelentkezett idén, amely pontosan megmutatta, hogy a zenekar nem fél új területekre merészkedni. Persze a Tiger, Now nem egy sima rocklemez, jóval több íz van benne, így csak bízunk benne, hogy a zenekar továbbra is képes lesz a folyamatos megújulásra, és nem fél akár rajongókat veszteni az újakért cserébe.

5. Volkova Sisters: Blood Shapes This Faith

Több EP kiadása, a Londonba költözés után az első nagylemezen került a legközelebb a Volkova Sisters ahhoz, amire már megalakulásakor hivatott volt. A goth-os, hideg hangzás maradt, de sokkal több a hangszeres, már-már popos rész a számokban: a Blood Shapes This Faith nagyvárosi magányhoz és 2016 paranoid hangulatához így is tökéletes kísérő.

4. iamyank: Hiraeth

iamyank mellett nehéz volt elmenni 2016-ban bárkinek, aki követi a finomabb-agyalós elektronikát: vagy találkozott első konceptlemezével, vagy élő koncertes felállásban hallotta az általában komolyabb vizuállal is megtolt iamyank Live Bandet. Az anno dobok mellől felálló, az Impro suliban is oktató Yank nagylemeze egy nagy szintieffektes, melankolikus flow, amit nem vidám reggelekre találtak ki. „Egy Radiohead-lemezen is eljuthatsz a lírától kezdve az agresszív hangzáson át a legexperimentálabb dolgokig. Miért ne lehetne ez egy hibrid-elektronika lemezen ugyanígy?” – foglalta össze nekünk a lemezt áprilisban Yank.

3. Gustave Tiger: Chaste and Mystic Tribadry

"A fúvosokkal erősen megtámogatott Chaste and Mystic Tribadry tömény adag zajos, dallamos punkból, ami minden egyes percben okozhat meglepetést" – írtuk még korábban az album megjelenésekor. A lemezről, amely a legközelebb áll a zenekar élő megszólalásához, és amelyen még egy kvázi-sláger is helyet kapott (lásd a legjobb számok listáját). Ha így folytatják lehet sűrűbben járhatnak külföldre koncertezni.

2. Fran Palermo: Razzle Dazzle

"Ha bemutattuk a Razzle-t, utána egy hónapig szanatóriumba megyünk” – mondta még májusban Henri Gonzo, a Fran Palermo frontembere. A nyolcfős zenekar sűrű időszakban vette fel új nagylemezét, akkor még a mainstream felé kinéző Nagy-szín-pad tehetségmutatós hajráján dolgoztak. A Fran Palermo gyors felfelé menetelését végül egyértelműen továbbvitte a Razzle-el, vagyis hozta az első lemez itthon totálisan hiánypótló színvonalát és hangulatát. Az új, a tropical szörftől pszichedélián át zúzós punkig sok mindent felvonultató nagylemezt a Keret bloggal közös videónkban zenekari kommentekkel is meg lehet hallgatni.

1. Middlemist Red: Ripple Soul

Két évvel azután, hogy a Middlemist Red a hazai köztudatba csempészte a nagy pszichedlikus hullámot, amely akkor már akkor jó ideje lázban tartotta a világot (főleg a Tame Impala befutásának köszönhetően), a zenekar érezhetően visszavonult erőt és inspirációt gyűjteni a várt második lemezhez. A Ripple Soulon egyértelműen hallatszik, hogy most más zenei fiókokat túrtak fel Nóvé Somáék, főleg az új hangszer, a szintetizátor miatt a psych-hangzás helyét néhol krautrockos, néhol elektronikus lemezekre jellemző megoldások vették át. Az új irány bejött, főleg a Ripple Soul második fele nyújt még sokadik hallgatásra is finomságokat.

2016 legjobb magyar debütlemezei

5. (holtversenyben) AGAVOID: CĀSUS

A háromtagú AGAVOID komoly hiányt pótolhat itthon: ha iamyank lemezét úgy jellemeztük, hogy az agyas elektronika egyik idei hazai alapműve volt, akkor a CĀSUS-ra is ugyanezt mondhatjuk az itthon (még) elég gyér elektro-dreampop műfajában. Az AGAVOID nem fél a kísérletezéstől, és az is érződik, hogy több dalt is hagytak kiforrni az elmúlt években. Ha továbbra sem riadnak vissza a zenei határterületektől, akkor még számolnunk kell velük a következő években is.

5. (holtversenyben) Panel Surfers: Redroom

Azt már érezni lehetett, hogy a főleg Kaliforniában erős garázsrock-revival Magyarországra is befutott, de mindenki ki volt éhezve már egy attitűdjében és hangzásában is fésületlen, karcos magyar bandára. A Panel Surfers pizzán is (!) megjelenő debütálása ezt a hiány pótolta: félórányi kompromisszummentes vágtát kapunk arról, hogy ha körülöttünk minden összeomlik, akkor is érezhetjük jól magunkat.

4. Szabi: Elevate

A legjobb elsőlemezesek közé felkerült az egyre szélesebb körhöz eljutó SoulClap Budapest zenekarvezetőjének szólóprojektje is. Az Elevate rég várt album, a sok pincés klubbozás és impró után a bulik hangulatát végre bármikor vissza lehet hallgatni. Bognár Szabolcs az Amoeba tagja is, és annak a hip-hop, neosoul, funk és jazz négyszögben mozgó zenei közegnek az egyik motorja, amelyik széles közreműködői körrel nemrég fullra töltötte az Akvárium KisHallt. Most is épp a külföldi szálakat erősíti, ami a lemezen is érezhető: olyan zenészek közreműködnek itt, mint a New York-i ILLspokiN, a holland Sarah-Jane vagy az angol Call me Unique. Az Elevate olyan félórás tiszta örömzene, amely simán pöröghetne Berlinben, New Yorkban vagy Londonban is.

3. Duke Bluebeard: Friend or Foe

A legjobb debütlemezek közé is befutott egy singer-songwriter album, ezzel is megerősítve, hogy ebben a műfajban kifejezetten erős évet zártak a hazai dalszerzők. Az előadói név mögött rejtőző Á.D. Lukács az itthon is népszerű folkpop előadók (Kings of Convenience, José Gonzales) egyik legügyesebb követője, a Friend or Foe-n szereplő kilenc dal pedig kifejezetten jól passzolhat a mostani téli, szobában üldögélős, merengős hangulathoz.

2. barbarastahl: 9

Itthon ritka eset, ha egy előadó már első lemezén olyat virít, hogy az simán illeszkedik a mai popzene trendjei közé. Az elmúlt évek év végi éistáit uraló, az elektronikát a soullal és R&B-vel keverő női dalszerzők (Angel Haze, Empress Of, Kelela, Solange, Jamila Woods) juthatnak elsőként eszünkbe a 9-ről, de hamar el is felejhetjük az összehasonlítgatást, mert itt nagyon is személyes dalokról van szó. Az okos, de nem tolakodó zenei alapok miatt pedig muszáj Lotfi Árzsáng munkáját is megdicsérni.

1. (és ezzel az idei egy.két.há-díjas) Mörk: You Are Free To Choose

"A Mörknek minimum országosan, de inkább határok nélkül ismert zenekarnak kellene lennie. Egyszerre hoznak olyan elvadultan kompromisszummentes számokat, mint a Pretty Damn Good Sandwich, és olyan slágeres popdalokat, mint a Rise Like Water vagy a Selfish Thing” – írtuk nemrég a zenekar hamburgi fellépése után. A Mörknél lemezen és élőben is érezhető a tagok közötti folyamatos együttrezgés- és gondolkodás. A zenekar által filozofikus extrémpopnak nevezett You Are Free to Choose album egyértelműen vitte a legjobb elsőlemez szavazatokat. A bemutatáskor kimerítő kommenteket is kaptunk a tagoktól, ezeket itt lehet elolvasni.

2016 legjobb magyar számai (itt a korábban megjelent, de 2016-ban nagylemezre került számokat is számításba vettük)

10. mïus feat Hegyi Dóri: Delusional

Hegyi Dóri az elektronikus közeg összetéveszthetetlenül jó hangja, aki remélhetőleg jövőben is együtt dolgozik majd olyan kiemelkedő projektekkel, mint Álmos Gergely sötét hangulatú mïus-a. A Spotify-on tízezer feletti letöltésnél járó Delusional úgy tökéletes rádiósláger, hogy közben kompromisszum mentesen okos zenét játszik. Mïus Isola című kislemezét októberben mutattuk be, előtte a szintén dark popos Eingengrauval bizonyította be, hogy nem véletlenül szerződött berlini kiadóval.

9. Deep Glaze: I'm Your Stranger

Nagyon várjuk már azt az első nagylemezt tőlük, mert a Deep Glaze honosíthatja meg itthon az MGMT-, Glass Animals- vagy Django Django-féle kísérletezős, modernpop vonalat, amiből itthon egyelőre fájóan keveset észlelünk. Talán az egyik legnagyob potenciállal bíró magyar zenekar idén ezzel a számmal csak tovább fokozta a várakozásokat.

8. Ricsárdgír: Palvinbarbi

Egyértelműen több attól Magyarország, hogy létezik benne a szentendrei Ricsárdgír zenekar. A Csaknekedkislány – akik amúgy szintén erős kislemezekkel jöttek ki most év végén – koncertekről is ismerős Palvinbarbi szürrealitása tökéletesen mutatja jelenünk feldolgozhatatlan valóságát. A kiszámíthatatlanul koncertező, összetéveszthetetlenül kelet-európai, dada-trash zenekar idén hozta ki a Dark Side of The Moon nagylemezt, erre került rá végre a Barbi is. A dalhoz méltó elborult klip még 2015-ben született, mindössze 2370 forintból.

7. Saverne: Hendrix

Az elektro-rock Saverne – Kocsis Bence dalszerző, producer, énekes, Csépai Gábor MC, és Székács Dániel DJ – meglepően erős animációval és ugyanennyire ütős számmal jött ki még év elején. A simán filmfesztiváloztatható klip az amerikai Gizmodo magazinig is eljutott, ami figyelemre méltó egy itthon még be nem futott zenekartól. A Hendrix apokaliptikus Mad Max-világát kézzel rajzolták, a vezető designer Kalászi Benjámin volt.

6. Pegazusok nem léteznek: Senkiben nincs erő

"A címekből azért talán sejthető, hogy most sem a határtalan jókedvünket akartuk kiadni magunkból, fura is lenne. Nem tagadjuk, nehéz időszak van mögöttünk" - nyilatkozta a zenekar az új dalokról, de azért a Senkiben nincs erő az olykor a the XX zenei világára hajazó megoldásaival jóval több egy egyszerű "válságállapot" megragadásánál.

5. Szabó Benedek és a Galaxisok: Olasz film (töredék)

A Szabó Benedek & A Galaxisok első nagylemezének (Kapuzárási Piknik) sikere után az volt a kérdés, a zenekar tovább tud-e majd lépni a Nagykörúton innen bulizó, de túl lakó fiatalság problémáin. A legszebb éveinkkel és a most szeptemberben bemutatott kislemezzel már biztos, hogy Szabó Benedek viszi az igazán jó, magyarul gondolkodó fiatal dalszerzők mezőnyét. „(...) és én különböző helyek előtt álltam / szürke pólóban és fehér tornacipőben / és templomok mögött pisáltam / a narancsillatú esőben.”

4. Lóci játszik: Nem táncolsz

„Lehet, hogy jobban áll neked ez az ing, mint nekem állt valaha a bármilyenem (nem?)”. Elsőre a Jazz+Az szép, régmúlt napjait idéző rappelős berobbanós szöveggel indító Nem táncolsz jobban esszenciája Csorba Lóci elmúlt években végigvitt, felívelő munkájának. A garantáltan egész budapesti generációnak beakadó VAN-filmzenét Reisz Gáborral közösen jegyző Lóci nagydumás csajozós, közben betalálóan bölcsész szövegekből kinőtt egyszálgitáros projektje zenakari felállással lépett a most bemutatott Krokodil nagylemezzel a megérdemelt következő szintre.

3. Fran Palermo: Yellow Man

A Razzle Dazzle-t felvezető első single volt a cigiszünetes jammelgetésből születő Yellow Man, ami egy pofátlanul fülbemászó, instant bemozdulós, minden másodpercében kitalált szám lett. A Razzle-ről részletsebben a legjobb lemezek között írtunk.

2. Gustave Tiger: Senki se tenger

Ezt tényleg nem láttuk jönni: miután Hó Márton beszállt a Gustave Tigerbe, a főként XIX. századi francia és angol kifejezéseket felvonultató szövegekkel jelentkező zenekarnak írt egy pofonegyszerű, se nem okoskodó, se nem bántóan béna, se nem közhelyes szöveget, ami a GT dallamos punkjával tökéletes kombónak bizonyult.

1. Blahalouisiana: Deeper (I'm Going Deeper)

A szám, amely a bevezetőben emlegetett Petőfinél is átütötte a lécet. Ezen normál helyzetben egyáltalán nem kéne csodálkoznunk, hiszen a Blaha idei dala maga az instant sláger, amelyben a verzé, a refrén, az énekhang, a hangszerelés, egyszóval minden perfekt. Erre a számra tényleg mi is olyat bénáznánk asztalon táncolva, mint ahogy azt a zenekar tagjai teszik a minimalista klipben.

Így álltak össze a listák

A következő szakembereket, újságírókat, programszervezőket kértük fel, hogy küldjenek nekünk listát, amelyeket összesítve állt össze a három rangsor (abc sorrendben): A38 stáb (Bali Dávid, Kollár Bálint, Soós Balázs), Bánsági Lili (Bánkitó Fesztivál, zenei programszervező), Bihari Balázs (Majdnem Híres Rocksuli), Hering András (phenomenon.hu), Jeges Zsolt (Mamazone kiadó, menedzser), Kocsis András (KERET blog), Morcz Fruzsina és a Zeneipari Hivatal diákjai, Muraközy Péter (Sziget fesztiválok zenei programszervezője), Somló Dániel (Balcony TV, eastaste, BuSH), Szántai Péter (Akvárium programigazgató), a Ten Years Before koncertszervező csapata.   De szavaztak az egy.két.há sorozatunkban bemutatott zenekarok is, méghozzá a következők: Belau, Blahalouisiana, Grand Mexican Warlock, Gustave Tiger, Jónás Vera Experiment, Kamikaze Scotsmen, mïus, Mongooz & The Magnet, Mörk, Muriel, Soulclap, Stahl Barbara, The nobody elses.   A hvg.hu stábjából pedig Balkányi Nóra, Balla István, Bicsérdi Ádám, Bodnár Zsolt és Németh Róbert szavazott.