A határra húzott kerítés abszolút "bunkóság", a politikusok pedig Európa-szerte, a határon innen és túl is valójában magukra hagyták az embereket – mondja Alföldi Róbert, akinek legutóbbi színházi rendezése egy menekült története.

Szombat este mutatják be a Radnóti Színházban Alföldi Róbert legújabb rendezését, a Futótűz című darabot, ami egy Kanadában élő libanoni menekült műve, és a darab szintén egy bevándorló története.

Ennek apropóján készített interjút a Népszava Alföldi Róberttel, amelyből kiderül, hogy a rendező maga is zavarban a menekült kérdéssel kapcsolatban, mert mint mondja: „Az tényleg valós probléma, hogy korábban Európa sok embert beengedett olcsó munkaerőnek és kérdés vajon mennyire sikerült őket integrálni, vagy magukra hagyták őket és másodrendű állampolgárnak érzik magukat, és ebből következően elfogadhatóan, nem elfogadhatóan, vagy visszataszítóan reagálnak. Nem csak a terrorcselekményekre gondolok, hanem arra is, hogy ezek a fiatalemberek mit várnak el a társadalomtól és ezek jogos elvárások-e.”

Alföldi szerint mindezeken túl a legnagyobb probléma, hogy nem beszélünk arról, hogy „a háborús területeken miért jöhetett létre ez a helyzet, például, hogy ki juttatott fegyvereket oda. Ráadásul mindenhol vannak olyanok, akik ezt a káoszt kihasználják és ideológiát gyártanak mögé, vagy csak pénzt keresnek, jól működő embercsempészként. A civilizált, keresztény Európa felnőttsége számomra abból derül ki, hogy mennyire engedi magát érzelmileg befolyásolni ebben a helyzetben. Ez nem azt jelenti, hogy nyakra-főre ellenőrzés nélkül bárkit be kell engedni.”

Az interjúból az is kiderül, hogy Alföldi a magyar határon húzódó kerítést „abszolút bunkóságnak” tartja, az emberek a kerítés innenső és túlsó oldalán valójában mind egyedül vannak hagyva. „Úgy látszik, ezzel a kérdéssel nem tud mit kezdeni a világ, beleértve Európát. Az olasz halászról azt gondolom, hogy magára van hagyva. Nem véletlen, hogy minden olyan európai és most már nemcsak európai politikus, aki erre a kérdésre radikális, nagyon jól hangzó, hőbörgő választ ad, hamar népszerűvé válik. És itt felvetődik az írástudók felelőssége. Bármi furcsa, én ebbe a kategóriába sorolom a politikusokat is. Mindenki, beleértve az értelmiséget, a saját pecsenyéjét sütögeti.”

A rendező bevallotta, hogy ő maga nem tud megoldást a helyzetre, úgy véli a legtöbb, amit tehet, hogy megpróbál higgadtan gondolkodni. Ugyanakkor az is igaz, hogy az, aki ma Magyarországon valamit megkérdőjelez, azt egyből szabadságharcosnak könyvelik el. „A fene akar szabadságharcos lenni. Nem értek egyet valamivel és ennek hangot adok.”