Cold open

Igyekszünk nem túl könnyelműen használni a „korszakalkotó” szót, de akadt már a listánkon (és talán nem spoiler, ha elmondom, lesz is még) néhány olyan sorozat, amelyre bátran nyomtuk rá ezt a bélyeget. De talán egyik sem jelentett akkora fordulópontot a tévétörténetben, mint a most tárgyalásra kerülő széria.

Az Oz egy igazi kordokumentum, az igényes tévézés hajnaláról. Bár az HBO, mint kábelcsatorna 1972 óta létezik, sokáig csak filmeket, sportközvetítéseket és stand up comedy műsorokat sugároztak, korai sorozat-próbálkozásaik sok vizet nem zavartak. Első igazi sikerét ezen a területen az 1992 és 1998 között futó The Larry Sanders Show-val érte el a csatorna, de a drámai áttörésre 1997-ig kellett várni.

Mai szemmel már nehéz elképzelni, de a kilencvenes évek végi HBO-robbanás előtt olyan sorozatok jelentették a tévés drámák csúcsát, mint az azóta tucatkategóriává degradált kórházas (Vészhelyzet, Chicago Hope), rendőrös (New York rendőrei, Esküdt ellenségek), ügyvédes (Ügyvédek, L.A. Law) vagy kisvárosi (Twin Peaks, Miért éppen alaszka?) sorozatok. Az Oz egy újabb kategóriát nyitott, méghozzá úgy, hogy egyből csúcsra is járatta: a börtönös sorozatokét.

HBO

A készítő, Tom Fontana nem volt ismeretlen a bűnözés világában, az Emmy-díjas író ugyanis a Drót atyja, David Simon után a legtöbb epizódot írta a Gyilkos utcák című nagysikerű sorozatban. Ez még az NBC-n futott, vagyis egy rakás szabálynak meg kellett felelnie, hogy országos tévén futhasson, de Fontana volt az első, aki külön útra lépett, és kihasználta az HBO előnyeit. Egy prémium kábelcsatornán ugyanis nem a hirdetők diktálnak, így szinte teljes kreatív szabadságot élvezett a show: volt is benne masszív drogfogyasztás, meztelenség, homoszexualitás, nemi erőszak, vallási és faji konfliktusok és trágárság. Egy teljesen új fejezet kezdődött.

Pilot

Nem jár messze a valóságtól, aki a cím alapján az Óz, a csodák csodájára asszociál: a rövidítés valójában a New York-i (kitalált) Oswald Büntetés-végrehajtási Intézet nevét takarja, de a történet nagy része a börtön ötös blokkjában játszódik, ami az Emerald City (szlengben Em City, magyarul Smaragdváros) fantázianevet kapta, az Óz-történetekből. Ez egy kísérleti részleg, ahol nagyobb szabadságot kapnak a rabok, cserébe különösen erős felügyeletet kapnak – a cél, ami egyre inkább csak Tim McManus (Terry Kinney) részlegvezető álmának bizonyul: a rehabilitáció elősegítése, azaz tisztességes állampolgárt faragni belőlük, mire szabadulásra kerül a sor.

McManus azonban szinte minden oldalról támadásokkal kell, hogy szembenézzen. Leo Glynn börtönigazgató (Ernie Hudson) még csak szkeptikus, az egyre szigorúbb törvényeket hozó James Devlin kormányzó (Željko Ivanek) viszont konkrétan káros, pazarló baromságnak tartja a minitársadalom kiépítésén alapuló forradalmi módszert.

HBO

Em City gondosan összeválogatott „lakói” közt megtaláljuk többek közt a fekete gengsztereket, a muszlimokat, az olasz maffiózókat, a latinókat, a neonáci Árja Testvériséget vagy az íreket. A sok erőszakos elítélt között valamivel könnyebb azonosulni a törvény szerinti életet élő, de egy véletlenül okozott halálos baleset miatt börtönbe került Tobias Beecherrel (Lee Tergesen), de ez ne tévesszen meg: az Ozban nincsenek pozitív hősök – és úgy istenigazából negatívak se sokan, a legtöbben elég komplexen van ábrázolva ahhoz, hogy egyszer gyűlölni tudjuk a tetteik miatt, máskor pedig a körülmények áldozataiként mebélyegezve sajnálkozzunk felettük.

Persze egy ilyen sok karakterrel operáló, az ő bonyolult kapcsolatrendszerüket vizsgáló sorozat nem nagyon működhetne narráció nélkül (vagyis miért ne, a Trónok harca a bizonyíték), de Fontanáék nem elégedtek meg a kötelező körök letudásával. A tolószékbe kényszerült rab, Augustus Hill (Harold Perrineau) a folyamatosan bemutatásra kerülő fegyencek háttértörténetének elmesélése mellett az egyes epizódok tematikáját (szex, drogok, hit, fajháborúk stb.) is felvezeti az általában képileg is egyedülálló, szürreális (tekergő kamerák, átfedések, perspektíva-játékok) bejátszásokban.

A nyolcrészes első évadban már a maximumon pörögnek az események: McManus kísérlete azonnal megbukni látszik, amikor a feketék és az olaszok bandaháborúja során néhány héten belül négy gyilkosság is történik – ez az erőszak épp kapóra jön a kormányzónak, aki a halálbüntetés visszaállításával kampányolt. De egy karizmatikus muszlim vezető, Kareem Said (Eamonn Walker) és egy lecsukott kosárlabdasztár (Rick Fox) érkezése is felrázza Em Cityt. Az első évad főbb karakterei közt találjuk még az árjavezér Vernon Schillingert (J.K. Simmons), a latino Miguel Alvarezt (Kirk Acevedo), a manipulatív ír Ryan O’Reilyt (Dean Winters), a drogbizniszt vezető fekete Simon Adebisit (Adewale Akinnuoye-Agbaje) és a börtönpszichológusként jelen lévő liberális apácát, Peter Marie nővért (Rita Moreno).

Persze, ahogy az a nagy klasszikusoknál lenni szokott, a kritika nem kajálta be elsőre ezt az újfajta sorozatkészítést. A Boston Globe kritikusa például odáig ment, hogy az Oz „olcsó húzások hatásvadász gyakorlata, nagyszerű tehetségektől, akiknek megengedték, hogy ámokfutást rendezzenek”. De meglehetősen langyos volt a Variety („a börtönélet sivár, kínzóan lehúzó és helyenként túlstilizált víziója”) és a Los Angeles Times („a karakterek érdekesek, de nagyjából ennyi”) reakciója is.

Szerencsére az ellenpólus is hamar megjelent. „Intelligens, ambiciózus és kész arra, hogy sokkoljon” – írta a New York Times az első évadot követően, megjegyezve, hogy „az első néhány hét után, ahogy a sorozat túllendül a sokkoló bemutatkozáson, egyre komolyabbá, nyugtalanítóbbá és lebilincselőbbé válik”. A legjobban mégis a Philadelphia Inquirer érzett rá a széria jelentőségére: „Az HBO első drámasorozata (…) alighanem olyan magasra teszi a lécet minőségben a tévédrámák számára, mint tette azt a Larry Sanders Show a komédiáknál”.

Cliffhanger

A második évad az első szezon végén megtörtént nagy esemény tanulságait bontotta ki, és tovább mélyítette a hősietlenség helyzetét, a pozitívabb karaktereket egyre keményebb szituációkba szorítva: Beecher kegyetlen módszerekkel áll ki magáért a neonácikkal szemben, majd egy sajnálatos magánéleti esemény után az alkoholba menekül, Leo Glynn pedig egy brutális családi történést követően áll bosszút egy fegyencen.

Az Oz már elég korán bevállalta azt, amitől még a mai, szabadkezű, bátor tévézés idején is sokan vonakodnak: ha egy karakternek meg kellett halnia, akkor az meghalt, legyen az egy banda addig ritkán látott tagja vagy akár főszereplő. Emiatt sokat változott a szereplőgárda a hat évad alatt, és olyanok csatlakoztak a szériához, mint Christopher Meloni, Mark Margolis, Luis Guzmán, Luke Perry vagy Bobby Cannavale. De talán még érdekesebb, hogy a rendezők között találni a legnagyobb színészeket: egy-egy epizódot dirigált Kathy Bates, Bob Balaban, Matt Dillon, Chazz Palminteri és Brian Cox, de például kettőt is vállalt Steve Buscemi.

HBO

A későbbi évadokban sem fogta vissza magát Fontana és csapata. Olyan cselekményszálakat írtak, amelyek közt volt politikusgyilkossági kísérlet, meleg szerelem, egy dokumentumfilmes csapat érkezése és katolikus szexbotrány is. Sokak szerint a negyedik évadban kifulladt a sztori – ebben valószínűleg közrejátszik, hogy a negyedik volt az egyébként nyolcrészes évadokból álló sorozat egyetlen olyan szezonja, amely 16 epizódon keresztül futott.

Reboot

Az Oz legnagyobb hatását talán nem a börtönös sorozatok körében kell keresni – bár való igaz, hogy A szökés vagy akár az Orange Is the New Black egyes elemeiben is fel lehet fedezni Fontana szellemét, legyen szó a széles szereplőgárdáról vagy a gangek közti ellentétekről, de azért mindhárom sorozat van olyan egyedi, hogy ne kelljen erőltetett vonalakat húzni közéjük.

Sokkal inkább fontos arról beszélni, mekkora szerepe volt a kreatív szabadság által vezérelt, bátor sorozatok előretörésében. Nem lehet elégszer elmondani, hogy az Oz volt az HBO első drámája, így minden, ami később jött (Maffiózók, Drót, Deadwood), már csak logikailag is elődjének tekintheti az Ozt.

Sajnos Tom Fontana mögött hiába volt két országos sikersorozat (Egy kórház magánélete, Gyilkos utcák), az Oz után már nem tudott igazán maradandót alkotni. Több mint húsz év után visszatért az NBC-re, ahol Világvándor (The Philantrophist) című sorozatának 9 része ment le különösebb visszhang nélkül, majd BBC-szériája, az amerikai polgárháború alatt játszódó Copper – A törvény ára futott két közepes szezont. Legutóbbi próbálkozása, a Netflix által megvásárolt Borgia pedig a verseny áldozata lett, ugyanis a Showtime-féle, szintén három évadot megélt Borgiákkal egy évben, 2011-ben indult, utóbbi viszont Jeremy Irons címszereplésével nagyobb kört tudott vonzani.

HBO

A színészeknek már valamivel nagyobb sikerélményük volt az Oz fináléját követően. A legnagyobb nyertes egyértelműen J.K. Simmons, aki először a Pókember­-trilógia J. Jonah Jamesonjaként vált mémmé, majd az Esküdt ellenségek és A főnök című sorozatok, valamint több hollywoodi film után a Whiplash-ben nyújtott alakításáért nyert mellékszereplői Oscart. De négyszeres Emmy-díjassá nőtte ki magát a börtönőrt játszó Edie Falco (Maffiózók, Jackie nővér) is, a többiek pedig olyan szériákban lettek még ismertebbek, mint a Dexter (Lauren Luna Vélez, David Zayas, Erik King), a Lost (Adewale Akinnuoye-Agbaje, Harold Perrineau) vagy a Drót (J.D. Williams, Seth Gilliam, Lance Reddick).

Easter Egg

Az intróban látható, amint épp egy OZ feliratot tetoválnak egy férfi karjára. Az a férfi nem más, mint a készítő, Tom Fontana, aki tényleg magára tetováltatta a sorozat címét, amit értelemszerűen a mai napig a jobb karján visel.

Bár erre hivatalos statisztika nincsen, úgy tartják, hogy a rengeteg börtönben játszódó film és sorozat közül az Oz az egyetlen, amelyben nincs olyan karakter, akit ártatlanul ítéltek börtönbüntetésre. Fontana szerint ezt azért alakították így, hogy ne legyen olyan szereplő, akivel a többiek kárára túl könnyen tudnak azonosulni a nézők.

Egyes nyilatkozatok szerint a rabokat játszó színészek számára külön ösztönzést talált ki Fontana, hogy ne késsenek a forgatásról: ha mégsem értek oda időben, a karakterük a következő részben vagy meghalt, vagy nemi erőszak áldozata lett.

Az évezred legjobb sorozatai, 11. rész: Trónok harca

A fantasy műfaját megújító véres hatalomsztori jóval több annál a sokkoló HBO-sorozatnál, ahogyan sokan ismerik. Sárkányok! Vér! Őrület! Szex! Az 1080p Top 20 listánk 10. helyén a Trónok harca áll. Valószínűleg még az is vág valamit a Trónok harcáról, aki amúgy elvből nem ülne le törpés-kardos sorozatot nézni, amiből ráadásul még a zombikat se tudták kihagyni.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!