Tim Burton mindent kihozott a babaházas horrormesékből, amit lehetett, most eggyel komolyabb filmmel jön – a Big Eyes egy anonimitásra kényszerülő festőnő és az általa hírnevet szerző férje igaz történetét meséli el. A stílusváltás mellett a megszokott színészek lecserélése is jó döntésnek bizonyulhat.
Tim Burton utoljára 2007-ben rendezett olyan filmet, ami nemcsak az ő munkásságából, de az egyetemes filmtörténetből is kiemelkedik. A Sweeney Todd óta azonban három remake-kel próbálkozott, és mindháromban volt is potenciál, de utólag elszalasztott lehetőségnek bizonyult az Alice Csodaországban, az Éjsötét árnyék és a Frankenweenie új változata is.
Idén a Big Eyes jelentheti a nagy visszatérést Burton számára, amelynél végre meg merte lépni, hogy az unalomig használt Johnny Depp–Helena Bonham Carter-duót más színészekre cserélje, így a női főszerepben az öt Oscar-jelölés után már a győzelemre hajtó Amy Adams, a férfiben pedig a villámgyorsan befutott Tarantino-kedvenc, Christoph Waltz lesz látható.
A film Walter és Margaret Keane igaz történetét dolgozza fel, akik a hatvanas években a nagyszemű kislányokat ábrázoló festményeikről híresültek el. Mint utólag kiderült, az összes képet a nő festette, miközben férjéé volt a dicsőség.
Adams és Waltz mellett olyan remek karakterszínészek játszanak még a Big Eyes-ban, mint Krysten Ritter, Jason Schwartzman, Danny Huston és Terence Stamp. Szintén jó jel, hogy a forgatókönyvet az a Scott Alexander–Larry Karaszewski-páros jegyzi, akik a rendező talán legjobb filmjét, az Ed Woodot is írták. A film december 25-én kerül az amerikai mozikba, magyar bemutatóról egyelőre nincs hír.