Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Veterán tehetségek, rengeteg ármány és egy kis megaláztatás is belefért az eurovíziós dömping nyitányába. A közpénzből futó A Dal az előző évek nyakunkon ragadt, lejárt poptermését szeretné újracímkézni, látszólag mindegy, milyen áron.
Nincs hova bújni, nincs hova menekülni - újra beköszöntött az eurovíziós vadászidény, a magyar közmédia pedig idén sem rest cinkosul összekacsintani a nemzetközi popipar éves rongyrázásával: elindult a hivatalos bemelegítés, A Dal. Az már a tavaly a mámoros tizedik helyezésig kapaszkodó, ennek ellenére masszívan ostorozott ByeAlex szomorú közönybe süppedt utóéletéből is kiderült, mennyit ér az Eurovízión való részvétel, így ezt épp annyira felesleges magyarázni mint, hogy miért akar a múltat elengedni képtelen köztévé minden áron saját X-Faktort kinevelni.
Ave Caesar, morituri te salutant! (Üdvöz légy, Caesar, köszöntenek a halálba menők!)
2014-es A Dalra a tavalyinál kétszer többen, több, mint négyszázan adták be a jelentkezésüket. A Rákay Philip, Csiszár Jenő, Rúzsa Magdi és Kovács Kati-tengelyen mozgó zsűri által előszűrt harmincas mezőnyből láthattunk szombaton tíz előadót. A zenés-táncos revüműsor nyertese amellett, hogy az ABBA-potenciál ólomsúlyát magában hordozva Koppenhágában futhat tiszteletkört, nemzeti színekben tehei ezt, így nem meglepő, hogy a zsűri által továbbjuttatott Király Viktor, Marge és Szabó Leslie hármason túl az evidensnek tűnő kalapból húzás helyett most is a mindenkori nép SMS szavazatai emeltek ki további három kegyeltet: Oláh Ibolyát, a Group'n'Swing-et, valamint a Depressziót.
Nil novi sub sole (Nincs új a Nap alatt)
A magyar előválogató hatalmas előnye, hogy gyakorlatilag fel sem tűnik, ha ugyanazon előadó ismétel, sőt triplázik, így a 2014-es mezőny gerincét is az elmúlt évek kitartó és bukott, illetve bukott és kitartó veterán énekesei adták. Elgondolkozhatunk azon, hogy a fiatalsága után nyúló Oláh Ibolyának miért nem volt jó ott, ahol a jótékony feledés éveit töltötte, vagy hogy hány eurovíziós szárnypróbálgatásra van hitelesítve Király Viktor sármja. A konklúzió, hogy a mai, kifejezetten nyitott kulturális közegben is még mindig egy tehetségkutató az, ami képes kielégíteni a közízlést.
Az, hogy a 2014-es Dal felhozatala gyakorlatilag egy belépőkategóriás étterem tányérjain hagyott maradéknak felel meg természetesen még nem ok arra, hogy élből temessük a műsort, hiszen a levakarhatatlan énekeseken túl idén is akadt néhány új arc. Például a 14 éven alattiaknak szóló popzene legújabb hullámát a közszolgálatra csempésző, saját bevallásuk szerint "csak bulizni akaró" Extensive fiúbanda, akiknél jobban talán csak a táncoslábú, sajnálatos módon ugyancsak a szemetesben végző Lil C ismerheti jobban a 2010-es évek MTV-jének dalos poklát. A Dalban sem először házaló Cserpes Laurát szintén legyűrte a zsűri, majd a közönség akarata, a kieső Hient azonban legalább Kovács Katinak sikerült stílszerűen szembedicsérnie, miszerint milyen szépen "ritmusra énekelte a szöveget".
Et ecce sunt novissimi qui erunt primi, et sunt primi qui erunt novissimi (És íme vannak, akik utolsókból lettek elsők, és vannak utolsók, akik elsők voltak)
A cirkulálás jelenségét erősíti, egyben A Dal a műsorformulába való besorolásának szép példája az egyik tehetségkutatóról a másikra repdeső Király Viktor újbóli felbukkanása, akinek - ha mást nem is - legalább enyhén fásuló szívósságát meg kell becsülni. Király, ha kivágják az ajtón, visszamászik az ablakon és előbb utóbb mostmár ország-világnak el kell ismernie, hogy márpedig az ő egész családja istenadta tehetségekből áll. Produkciója kétség kívül az egész mezőny leginkább talpraesett előadása volt, melynek büszkesége és szégyene is egyben a falunapokkal szerzett rutin.
A 2014-es előválogató merítésében bár akadt néhány látens idealista, a többség mégis pontosan tudta, hogy hova jelentkezik. Ezek a marketinghez a zenélésnél sajnos/szerencsére jobban értő előadók okosan, maximalistaként használják ki a műsorban rejlő potenciált: közéjük tartozik Batta Zsuzsanna, tiszteletbeli dívanevén Marge, akinek színpadképéhez a markáns rúzsok és a magyar divattervezők ruhakölteményei mellett még egy diszkréten gömbölyödő terhes has is hozzáteszi a magáét, ami pedig nem kevés. Bár Batta Morning Light című versenydala önmagában meglehetősen billeg, pontszámvadászatában olyan furfangos eseményeknek sikerült is közrejátszaniuk, mint Rákay a dallal való "meggyógyítása", melynek oka az MTVA intendánsa szerint, hogy "egy szép kismamára ránézni szívmelengető érzés".
A zsűri pontjai alapján bronzérmes Szabó Leslie ellenben maga az anomália: nehéz megérteni, miért van ott ahol. Régi bútordarabként rutinszerűen vette az akadályokat, jött, látott, győzött. A történelem majd eldönti, minek.
Errare humanum est (Tévedni emberi dolog)
A spekulációk szerint rögtön ki kellett volna esnie a többé kevésbé statikus metálban utazó Depressziónak, melyet végül feltételezhetőleg a hűséges rajongótábor lökdösött át azon a bizonyos kerítésen, annak ellenére, hogy A Dalban látott produkció olyan banális ízlésficamokkal rendelkezik, mint a saját zenekaros pólóban való fellépés vagy a keményebb műfajokban, főként a messzi északon, például a dán közegben elvárható színpadi jelenlét teljes és fájó hiánya. Kérdés, hogy egy önmagát komolyan vevő metálzenekar mit keres egy ilyen közszolgálati X-Faktorban?
2005-ben Geszti Péter meghallotta a Cirque du Soleil Alegria című előadásának betétdalát, mely annyira megtetszett neki, hogy megvásárolta a mű jogait és magyar szöveget írva rá elénekeltette Oláh Ibolyával. Majd eltelt kilenc év és az azóta egzisztenciális és magánéleti örvénybe került énekesnő hiányát valahogy senki sem érezte, kivéve őt saját magát. Az, hogy a stílszerűen Egy percig sztár című dalával a vagány csaj-szerepébe magát beleerőltető, kissé megereszkedett Oláhval Kovács Kati például szívesen szolidarít, mindenki döntse el maga, mit jelent. A Dalban szólóban is versenyző, a Voice-ból már ismerős Gájer Bálint frontemberkedésével fémjelzett Group'n'Swing kollektívája legalább bevallottan közönséghalászat céljából váltott a Művészetek Palotája deszkáiról az MTVA stúdiójára.
Amici, diem perdidi (Barátaim, elvesztegettem ezt a napot)
Tévedések ide, tévedések oda az idei Dal kétségtelenül legszomorúbb karaktere az MTVA által a digitális kommentátor kalodájába zárt ByeAlex, akinek fő feladata, hogy a szavazási szünetek holtidejének tömőanyagaként egy laptop képernyőjét bámulva beszámoljon arról, milyen kommentek érkeztek A Dal egyes online felületeire. A tavalyi győztesnek ráadásul már az első alkalommal feltették, a legmegalázóbb "örülsz, hogy itt vagy?" kérdést, melyre a válasz egy, a világ minden szomorúságával felöntött "persze" volt. Kár.
