Újabb fejezethez érkezett Lovasi András és L. Simon László jogdíjmutyi-univerzumban zajló viadala: a Kossuth-díjas zenész legfrissebb szervájában hisztis nőnek nevezi a magyar államot, bár azt azért elismeri, talán tényleg nincs minden rendben az Artisjus-pénzek osztásával kapcsolatban.
Folytatódik a Kiscsillag frontembere, Lovasi András és az Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnöke, L. Simon László közti nyílt levélháború, amelynek keretein belül most Lovasi indított újabb, ám konszolidált rohamot. A zenész első körben az L. Simon válaszlevelében fő problémaként említett Artisjus jogdíjosztási rendszer kis testi hibáit nem cáfolja: "viszonylag kis számú kedvezményezett teszi el a többség pénzét egy olyan elosztási rendszer szerint, ami igazságtalan. Lehet, hogy így van, nem tisztem eldönteni, de kérdezem: az elnyomott többség miért nem változtat rajta, annak rendje és módja szerint" - áll Lovasi legújabb levelében.
A Kiscsillag frontembere szerint az Artisjus rendszerében nem lát elnyomott többséget, vagy ha mégis, az mind megtört alkoholista. "A kocsmák mélyén a rengeteg sértődött ember, akinek mind megvan a saját összeesküvés-elmélete arról, hogy mi lehetett volna belőle, ha Azok ott akkor Őt nem."
Lovasi nehezményezi a jogdíjmutyi hirtelenségét, az NKA egyeztetési szándékának teljes hiányát is. "Nem gondolják-e (kérdezem újra), hogy legalább annyit mondhattak volna, mint injekció előtt a figyelmes orvos a páciensnek, hogy most fog fájni, de utána jobb lesz" - írja a zenész, majd hozzáfűzi - "mindegy, mennyire jól, szakmailag korrekt módon, átgondoltan költi majd el a pénzünket az NKA. A lényeg, hogy az a mi pénzünk. A szerzőké, az előadóké és a kiadóké. Magánszemélyeké, akik nem az állam kegyességéből kívánnak élni".
Lovasi azt is megmagyarázza, miért ennyire bizalmatlan. "Magyarország egy olyan hely, ahol az emberek megszokták, eltűrik a korrupciót, miután az általánossá vált az elit köreiben. Miért csodálkozik, hogy mindenkivel bizalmatlanok vagyunk, aki a pénzünket akarja, főleg a közmondásosan nem hatékony, kontraszelektív állammal szemben?" - a felindulás után a gitáros-dalszerző szomorú belenyugvással zárja sorait
"Megoldják-megoldjuk persze, túléljük, csak olyan unalmas, hogy mindig mindent túl kell élni, fárasztóak a folyamatos felülről vezényelt "nagy horderejű változások", amit minden kurzus belenget, ahelyett, hogy végre békén hagynának bennünket. A magyar állam olyan, mint egy hisztis nő: akkor érzi jól magát, ha mindenki riadtan nézi, most mire készül a drága. Na, de valahogy mindig volt. Nyilván pályázunk is majd. Önökhöz a pénzünkért."