Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Király és Kazinczy utca keresztjében hártyaként feszülő Gozsdu-udvar valószerűtlenül rövid idő alatt változott Budapest elsőszámú és nagybetűs Európájává. A szórakozónegyed szívében alig pár száz méteren cirkulál a hétköznapok fesztiváljainak tömege, a kulturális törtetések háttérbe szorításával pedig olyan vigalmi piac jött létre, mely visszásságaival együtt is áldásszámba megy. A teljesség igénye nélküli helyzetjelentés az urbánus purgatóriumból.
A felújított Gozsdu-udvar kapui 2008-ban nyíltak meg a nagyközönség előtt, mely eleinte szerény figyelmet szentelt a főként külföldi befektetők lakásai uralta, pangó, de legalább drága ingatlanhalmaznak. Éveken át egy-egy, a Kuplungba tartó, eltévelyedett mélyéjszakai társaság jelentette az udvar térkőkoptatásának egyedüli önkénteseit. Úgy tűnt, ez is csak egy bebukott vállalkozás, néhány kiszáradt dézsás növénnyel fokozva a tragikum érzetet.
Aztán történt valami. Ahogy minden nagy korszak megkezdéséhez, a terület reneszánszához is egy hétköznapi őrületre volt szükség, valakire, aki a józan eszét sutba vágva hajlandó olyat tenni, amit más nem: alternatív programhelyszínként számolni a Gozsdu-udvarral.
Néhány poshadt könnycsepp
A Gozsdu Bazaar (GOUBA) az Akvárium-béli kultúrzsibik tiszteletbeli nevelőapjaként képes volt minden vasárnap élettel megtölteni a Király és Dob utca közti szellemteret.
Az összművészeti vásárként funkcionáló GOUBA sikerén felbuzdulva kisebb kávézólavina zúdult az árkádok alatt porosodó üzlethelységekre, ám a fordulópontot egy – ma már éjjel-nappal teltházas – étterem, a Spíler megjelenése jelentette. A Mark Zuckerberg-kompatibilis vendéglátó-ipari egységnek nagy szerepe volt a Gozsdura ma jellemző európai árképzés kialakításában. Tény és való, hogy az udvar szórakozóhelyein egy hagyományos értelemben vett koleszos egyetemista pénztárcája még a spiccesség határáig sem tart ki, ahogy az is, hogy a közvetlen vonzáskörzetben lévő Telep–Mika Tivadar Mulató-tengely mentén az átlagosnál magasabb az egy négyzetméterre eső Apple-termékek száma. A költséghatékonyabb szórakozásra vágyók már évek óta lengetik a pánikfehér zászlókat, mivel Budapest belvárosában a szálkás nyelvű közvélemény szerint is spontán berlini enteriőrökkel és utcarészletekkel találkozhatnak a gyanútlan járókelők.
A jövedelem problémája jogos, ám az is kétségtelen, hogy a határontúli viszonylatban még mindig nevetségesen olcsó 2-2,5 eurós sörár megtalálta a maga piacát. A péntek esti forgatagban csak minden második szó magyar: a minden érzést minden téren kiszolgáló vigalmi hangyaboly olyan multikulturális és fizetőképes szociális dömpinggel ajándékozza meg a fővárost, melynek láttán nincs az az elitista kocsmáros, aki ne morzsolna el néhány poshadt könnycseppet.
Válságszörf a sugárúton
A mikrogazdaság berobbanását félelmetes mennyiségű válságszörfös igyekszik meglovagolni, így a Gozsdu bebetonozott lakói mellett számos stafétás versenyző is akad, akik pár hónap működés, pultbevétel-számlálás után elegáns molinócserével engedik át helyüket a vetésforgóban soron következő, korgó gyomrú egyedeknek.
A passzázs és a kedélyes néptömeg által hozzácsatolt bárültetvények egészén nem nagy ördöngösség húsz perc alatt végigandalogni, ám az őshonos bárok módszeres végigpróbálása muslicalétnyi időintervallumot követel magának.
A Király utcai front taxikikötője mellett találjuk a vizuál underground egyik fő gondozóját, mely a Toldi mozival karöltve többé-kevésbé ugyanarra a designer vászontáskás, vörös rúzsos karakterre bazíroz, kijelenthető: teljes sikerrel. A Gozsdu egyennyílászáróit egyen-ülőalkalmatosságoknak számító retro strandszékekkel kiegészítő kiülős klubot az utóbbi időben a Monday Session kísérletező, tematikus particsapata is felfedezte magának, így az elektronikus és jazzszcéna is buzgón képviselteti magát egy-egy Kolor megmozdulás erejéig.
Megtorpedózott underground
Beljebb haladva a négy aludvarra osztott miniatűr sugárúton, bal kéz felől hömpölyög a Spíler naptól és napszaktól független embertömege. Hogy a hely mitől ennyire divatos, nagyjából mindenki számára rejtély. Bár a sörök valóban nagyon jó minőségűek, a kézműves italfelhozatal tekintetében a környéken akad erősebb versenyző is. A Spíler mégsem adja az első helyet, a terasza nyáron hűtött, télen fűtött, és állandóan tele van. Aki ide beérkezik, általában már nem jut el máshova az este folyamán: marasztaló bár korrekt konyhával, így ugyanúgy funkcionál városszív-vacsorák helyszínéül, mint a nem létező középosztály futball-lelátójaként.
A teljesség nélküli továbbgördülés elvét követve egy udvarnyi ugrással rögtön a – vakok közt félszemű alapon – kultikusnak mondott Gozsdu Manó Klubhoz érkezünk. A közelmúltbéli tulajdonosváltásnak előnye épp annyi volt, mint hátránya. A klub 2011-ben indult élőzenés szórakozóhelyként felelevenítve mindazt a bájt, mely a Tilos az Á fémjelezte egyszeri magyar undergroundot azzá tette, ami. Feltörekvő színpad, barátságosan hullámos deszkapadló, megérkezésekor patinás pult és téglafal előtt sorakozó, az egyetemes költözőkarton érzetét keltő kifényesedett bőrgarnitúrák. A tulajdonosváltás után imázsbéli megújulás következett: a heti program kirakatbéli felfestése díjnyertes, borozni is jobb a kibővült teraszon. Hatalmas hátrány viszont, hogy a szintén felújított koncertteremben este tizenegy óráig düböröghet a visszafogott élőzene, szigorú decibellimit mellett. Szerencsére a hajnalig tartó DJ-szettek már nem zavarják a klub fölötti luxuslakások tulajdonosait.
Korsót, húzóra
A klub vörösen izzó GM-cégére egyben a szórakozónegyed éjszakafordító kereszteződését is jelöli. A Madách tér és a Kazinczy utca irányába is nagyjából azonos a kifutópálya, itt inkább a kisebb kocsmák, kávézók dominálnak afféle felvezetésként a délelőtt alvó városrész már-már elcsépelten híres részeihez.
Balra fordulva a vasárnap hajnal tragikusan kesernyés parfümjét hordozó Kazinczy utcát megcélozva rögtön a növény- és kisállat-szoláriumnak is beillő Arborétum IKEA-színekben tündöklő asztalainak csapódunk. A felfutóban lévő apró kis bárban ugyanúgy lehet rozé fröccsöt és banánpalántát vásárolni, arról nem is beszélve, hogy a passzázs teljes növényzetét is a néha kissé elcsigázottnak tűnő személyzet látja el vízzel és jelentékeny mennyiségű szeretettel.
A Holló utca sarkán nemrég nyitott a rendkívül frappáns elnevezésű Léhűtő, mely a kézműves söröket vénáikban érző ínyenceket hivatott kiszolgálni. A felhozatal ennek megfelelően több mint királyi. Az Edelweiss itt csapvíznek számít, mégsem lehet sűrűn igazi leállatiasodásra akadni: az ezer forint közeli korsónkénti árakkal kevesen húzzák a masszív részegségig. Akinek derogál a “korsót, húzóra!” – csatakiáltás, itt rátalálhat saját népére.
Talpalatnyi Budapest
A kisméretű macskakő romantikáját magunk mögött hagyva egy lezser hátraarccal urbánus tengerészként visszaindulhatunk a világítótorony funkciókat is betöltő GM felirat irányába, hogy a koordinátarendszer túlsó kilengésénél egy teljes egészében belakott sétálóutcára bukkanjunk.
A talpalatnyi Budapestet elfoglaló Hivatal kimeríti a kedves jelenség fogalmát. Habár a fröccs szódatartalma és a kávéféleségek is hagynak kívánnivalót maguk után, a kifejezetten barátságos személyzet és a helyszín frekventáltsága miatt este hat és reggel hat között innen is kifolyik az embertömeg. Mivel a bár ülőalkalmatosságokat illető forrásai végesek, a vendégek gyakran a falszomszédos irodakomplexum lépcsőin vagy a téren található köztéri padokon fészkelik el magukat.
A Hivatal kapualjnyi tőszomszédságában találjuk a város hivatalos matrica és falragasz gyűjtőhelyét. A hipszterkultúra hosszú lábú fellegvára mellett állandó jelenség a retrobicikli-sorfal és a kisebb vitorlásflottára elegendő, bölcseletgyanús trikórengeteg, ám ezek sem halványítják el a bár azon érdemét, miszerint az esti nyüzsgést megelőzően itt lehet a legnyugodtabban világot megváltani egy pohár homályosító-élesítő folyadék mellett.
Hogy a Gozsdu-udvarban a jelenlegi mellett még pontosan mennyi potenciál van, meddig képes majd a hömpölygő tömeget kiszolgálni, egyelőre rejtély. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a belváros hálás és virágzik. Csak győzzük öntözni.
