Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Brutális gyilkosság, nemi erőszak, rablás, mániákus emberek ördögi tettei. Nem kizárólag egy író agyszüleményei, és nem is csak a nyers valóság. Valahol a kettő határán. Ferdinand von Schirach újabb lebilincselő történetei az Ártatlan?-okról. Könyvajánló erős idegzetűeknek.
„Az emberölést nem a ’szándék’ különbözteti meg a gyilkosságtól (…) Minden gyilkosság emberölés. Ugyanakkor több is. Valami másnak is lennie kell még, amitől az emberölés gyilkosság lesz. A gyilkosság ismérvei nem tetszőlegesek, a törvény tételesen felsorolja őket. Az elkövetőnek ’nemi vágya kielégítése érdekében’, ’szerzési vágyból’ vagy egyéb ’aljas indokból’ kell gyilkolnia. Annak leírására is vannak szavak, ahogyan gyilkol, például ’alattomos módon’ vagy ’különös kegyetlenséggel’.”
Ártatlan?
Ferdinand von Shirach 2009-ben megjelent Bűnös? című kötete egy csapásra bestsellerré vált. Most megjelent a szerző második könyve Ártatlan? címmel. Schirach védőügyvéd, és mint bizonyította, jó író is.
A kizárólag a büntetőjog területén praktizáló, 47 éves védő afféle sztárügyvéd Németországban. Befolyásos emberek, politikusok, színészek szövevényes ügyeiben vett részt a védelem oldalán, azonban a hosszú évek alatt sokféle embert sokféle társadalmi rétegből képviselt már.
Az Ártatlan? tizenöt bűnügyi esetet bemutató elbeszélést tartalmaz és a szokatlan kötetcím az első laptól az utolsóig meg-megkarcolja az olvasót. Kit tekintünk ártatlannak? Ki az, aki csak ártatlannak tűnik? Hol húzódik a határ az ártatlanság és a bűnösség között? Relativizálható-e az ártatlanság fogalma?
Az ördög ügyvédje?
Egy börtönviselt férfi késsel a kezében érkezik az ügyvédi irodába, és a bíróságról 30 000 euró kártérítéssel távozik.
A társadalom legtöbbször gyanakodva, előítéletekkel telve szemléli a különösen kegyetlen vagy megrázó bűncselekmények gyanúsítottjainak védőjét. Feltételezzük, hogy a védő tisztában van az elkövető tettével, érintettségével, s jogi ügyeskedése folytán próbálja kimenteni a bűnhődés alól, vagy enyhíteni a büntetés mértékét. Azonban ezt a téves, laikus közvélekedést Schirach minden történetében mesterien eloszlatja. „Egy büntetőeljárásban senkinek nem kell az ártatlanságát bizonyítania. Senkinek nem kell bármit is felhoznia a saját védelmére, csak az ügyésznek kell bizonyítékokat felvonultatnia” – írja. És ennek mentén mutatja be az összes ügyet.
Erőszak, gyilkosság – igaz, hamis
Egy 17 éves lányt kilenc férfi megerőszakol, de senki sem kerül börtönbe. Fiatal fiúk az illuminátusok történetének mániákusává válnak, és szörnyű tettre szánják el magukat, az áldozat túléli, mégis holttest fekszik a régi vágóhíd épületében.
A könyv olvasása közben az olvasót rabul ejti a gondolat, hogy a leírt esetek – ha nem is szó szerint igazak – a valóságon alapulnak. Azonban a szerző az olvasóra bízza, hogy maradéktalanul el akarja-e hinni a leírtakat, vagy inkább bűnügyi novelláknak tekinti azokat. Schirach stílusa érzékenységet sugall, jó emberismeretéről tanúskodik, mégis visszatükröződik benne az ügyvédi megfogalmazás lényegretörősége és szikársága. Az elkövetők lélekrajzának lefestése mellett helyet talál a német jogrendszer bemutatásának és a bíróságok működésének is.
Ecce homo
A novellisztikusan feldolgozott történetek egyszerre festenek lélekrajzokat az érintettekről és mutatják be életútjukat, valamint a német igazságszolgáltatás működését. Schirach rávilágít, hogy a tárgyalásokon részt vevők is „csak emberek” és a törvénykezés adta objektív keretek közé néha bizony bekerülnek szubjektív elemek is. A szerző stílusának egyik legmegragadóbb vonása, hogy a sorok között szelíden érzékelteti azt az egyébként megrázó gondolatot, hogy az apró részletekből összeálló véletlenek sorozata bárkit, bármikor elkövetővé vagy áldozattá tehet.
| Bűnös? (2009) |
A Bűnös? történetei között találunk fejszés feleséggyilkost, aki egész életében bűnhődött, szenvedett, s a bűnt élete végén követte el. Bepillantást nyerhetünk a felszínen példás életet élő, megbecsült elit alvilági módszereibe. Számos történet gyökeredzik rideg szülők félresiklott nevelésében, és végződik a kitaszított gyermek mély lélektani okokkal magyarázható bűncselekményében. De találunk itt csavaros eszű tanút is, aki bolondot csinál az egész bíróságból, és a társadalom perifériájára szorult embereket is, akik félelmükben és létbizonytalanságukban már nem tudnak különbséget tenni baleset és bűncselekmény között.
Filmszerű karaktereket fest le Schirach a megbomlott elméjű elkövetők bemutatásánál, és lebilincselő stílusával a sorok között világít rá, hogy bár sokszor csak apróságokon múlik, hogy kiderüljön egy emberről, miféle erők motiválják tetteit, szörnyű tragédiákba torkollhat, ha későn ismerik fel. De van itt igazi tündérmese is, egy emberről, aki Etiópiában felvirágoztat egy falut, és tisztelet, szeretet övezi, míg Hamburgban csak egy szánalmas figura, aki elnézést kér egy bankrablás során. |
Csattanó
Egy kutya lenyel egy széfkulcsot, a szadista orosz drogkereskedőt pedig a rendőrség kezére játssza egy piti bűnöző. Egy öregember kiszabadul a börtönből, és fogakat kap karácsonyra.
Schirach történetei lázba hozták az olvasókat. Olyannyira, hogy a filmipar rögtön le is csapott a jogokra, így a Bűnös? történeteiből filmsorozat készül, amit hamarosan a ZDF televízió vetít majd elsőként. Semmi kétség, hogy a következő évadhoz is meglesz az alapanyag az Ártatlan? történeteinek köszönhetően.
Aki pedig kíváncsi rá, hogy Schirach milyen szellemes csattanóval zárja Ártatlan? című kötetét, ne habozzon, adja át magát a borzongásnak.
(Ferdinand von Schirach: Ártatlan? Újabb meglepő bűnügyi esetek. Partvonal Könyvkiadó, 2011.)
