Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Elviseli-e a terhes nőt a művészet? Demi Moore 1991-es meztelen pózolása óta lehet, hogy elfogadottabb a várandós test mutogatása, de korántsem egyértelmű, hogy valóban szépségideált testesítenek meg az anyává váló nők. András Edit művészettörténész segítségével megnéztük, hogyan fest a terhes nő a popkultúrában.
Claudia Schiffer, Monica Belucci, Britney Spears, Christina Aguilera, Mariah Carey, Pink. Ők azok, akik Demi Moore nyomdokain bevállalták a meztelen fotózást a terhességük látványos időszakában a valamelyik neves divatmagazin címlapjához, mezítelenül, karjaikkal takarva az intim részeket. Victoria Beckham csak csupasz hasát volt hajlandó megmutatni, Beyoncé legújabb videóklipjében pedig büszkén domborítja növekvő hasát, ugyancsak ruhában.
Más hírességek a komplett kitárulkozás mellett döntöttek, Jerry Hall és Kate Moss Lucien Freud festményein teljes pucérságban tárják a nézők elé várandósságukat, mostanra a művek milliárdokért kelnek el.
Meztelen vagy akt?
A celebpocikon túl a terhesség művészetben való ábrázolása az utóbbi évtizedekben rendre a meghökkentés céljával készültek. Szanja Ivekovics horvát művésznő 2001-ben például a luxemburgi Gëlle Fre (az arany hölgy) szobrától ihletve alkotta meg a várandós Rosa Luxemburgnak keresztelt alkotást, és száz méterrel magasabbra helyeztette a városban, mint az eredeti hősi II. világháborús monumentumot, de nem csak ezért keltett hatalmas felháborodást Luxemburgban. A terhesség mint matróna-állapot? Sokak szerint nem fér össze.
Marc Quinn még tovább ment, amikor 2007-ben a londoni Trafalgar Square sarkába Alison Lapper Pregnant című kartalan, lábatlan terhes nő szobrát tárta a britek elé. Pedig nem csupán agyszülemény volt a csonkolt akt: Alison Lapper valójában létező nő, akinek születési rendellenessége révén hiányoznak karjai és lábai. Terhessége sem volt fikció, az azonban, hogy mindezt Quinn szoborba öntötte megosztotta a közvéleményt.
Hogy honnan ered az ellenérzésünk a nem szokványos szépségideálokkal szemben? András Edit művészettörténész a hvg.hu kérdésére Kenneth Clark 1956-os munkájára hívta fel a figyelmet. A Nude (Akt) című értekezésében a történész rámutat, nem mindegy, hogy egyszerű meztelenséget ábrázol a művész, avagy aktot alkot. Ez utóbbi az idealizált női formákat jelenti, a milói Vénuszt, a michelangelói szépségeket, a klasszikus vonalakat. A meztelenség puritán megjelenítése pedig hiányolja az esztétikumot és tágítja a művészet hagyományos kereteit azáltal, hogy a fizikai, nem esztétizált testet helyezi középpontba.
A rossz közérzet, mint művészi magatartás
A várandósság ábrázolások az úgy nevezett abject arthoz tartoznak, mely továbbgondolva Clark alapvetését az 1960-as évektől kezdte visszakövetelni az ember valós testképét a vászonra, de 1993-ban New Yorkban fogalmazták meg először mint művészi magatartást, ami elutasítja az ideákat. Győrffy László a rossz közérzet művészeteként értekezik róla. András pedig rámutat, ide tartozik minden olyan fizikai állapot, mely áttöri a kereteket, akár szó szerint: a növekvő (azért mert hájas, vagy azért mert várandós), a vérző, a sebzett, az öregedő, a beteg test mind tárgya lehet az abject artnak. Azért nyernek értelmet Damien Hirst preparált testrészeket ábrázoló képei és Cindy Shirman ráncos fotói, mert a formáját változtató, öregedő, izzadság-, hús- és emberszagú oldalát fogják meg a valóságnak. És ezért lett Demi Moore 1991-es meztelen - avagy akt?- fotója a popkultúra része. Meg tán azért, mert a színésznő egyébként is formásnak mondható.
