A vásárlók egyre inkább elkerülik majd a nagyon olcsó ruhadarabokat, és ehelyett olyan dizájnerdarabokat részesítenek előnyben, amelyek másoké voltak korábban – vizionálta Max Bittner, az egyik vezető, luxustermékek másodlagos piacára szakosodott online platform, a Vestiaire Collective ügyvezetője a McKinsey & Company-nek adott interjújában.

Ezzel úgy tűnik, csak a vásárlók egy része van így egyelőre, mert a megállapítás eléggé szembemegy azzal, hogy a világjárvány nem döntötte romba a fast fashion cégeket, sőt, a fiatal vásárlóréteg körében pörgő még olcsóbb darabokat áruló ultra fast fashion márkák dübörögtek a pandémia alatt. Bittner szerint azonban csak idő kérdése, hogy a fiatalok után az idősebbek körében is népszerűvé váljon a használt divattermékek adás-vétele.

Máté Péter

Becslések szerint több mint félezer milliárd dollárnyi, olyan luxustermék lapul a világon az emberek szekrényeiben (vagy talán inkább gardróbszobáiban), amelyet nem hordanak, így miért ne kereshetnének ezen ők is? A Vestiaire Collective ügyvezetője szerint a kulcs a maradványérték (ez az az összeg, amiért rendeltetésszerű használat után eladhatunk valamit): ha látják az emberek, mennyit is ér, ami a szekrényben lapul, máshogyan fognak a gardróbjukra – és a ruhákra – tekinteni.

Azzal pedig, ha tovább hordunk valamit, csökkenthetjük az egész termék ökológiai lábnyomát: Bittner szerint egyenesen 90 százalékkal csökkentjük a divatipar kibocsátását, ha például új helyett már használt táskát veszünk.

Na de lehet luxus az, ami használt? A becslések szerint

a luxustermékek több mint 60 százalékát nem vagy csak kevésszer (kevesebb, mint tízszer) viselték.

A másodlagos piaccal és így a használt termékekkel kapcsolatban eltűnőben van a stigma, és az adatok is beszédesek: egyes iparági szakértők szerint a re-commerce, vagyis az újbóli értékesítés a divatban nagyobbá is válhat, mint az új termékek forgalmazása.

A Boston Consulting Group jelentése kiemelte: a másodlagos piac mindig is ott volt az elsődleges árnyékában, most azonban reflektorfénybe került, mivel sokkal dinamikusabban növekszik. 2021-re várhatóan már 36 milliárd dolláros szegmensről beszélhetünk, ami a másfélszerese annak, amekkorára becsülték 2018-ban – köszönhetően a főként a fiatalabb – X és Y generációs – vásárlók által támogatott, fenntartható törekvéseknek.

Eddig azonban nem volt mindenki lelkes a fenntarthatónak számító trenddel kapcsolatban: számos luxuscég egyenesen fenyegetésként tekint a másodlagos piacra. A patinás francia luxusház, a Chanel például hírhedt pereket indít a legnagyobb platformok ellen. Ezzel szemben az olasz Gucci a luxus másodpiac másik nagyágyújával, a The RealReal-lel 2020 őszén állt össze, azóta együttműködik a brit Alexander McQueen divatház is az oldallal a brit Burberry és a Stella McCartney mellett.

A Burberry pálfordulása a legérdekesebb talán, hiszen 2016-ban még azzal került a botránykrónikákba a márka, hogy kiderült: elégetik az el nem adott termékeket. A másodlagos piacon pedig ahelyett, hogy elégetnék és ezzel összességében károsítanák a márka megítélését, még pénzt is keresnek a visszamaradt, korábbi kollekciókhoz tartozó darabokkal.

„Nem egyszerű kérdés a luxusmárkák számára sem a másodlagos piac, hiszen itt nem első kézből, nem teljes áron vásárolsz. Hosszú távon kell gondolkodniuk, óvniuk kell a márka presztízsét. De egyre többen látják be, hogy a másodlagos piac egyre jobban dominál. Nincs más választásuk” – magyarázza Shana Aiach, a Janyne.fr társalapítója. A nagy, online szereplők – így a Vestiaire Collective-en és a TheRealReal-ön keresztül a másodlagos luxusszegmensnek csak a negyedét fedik le: a vintage piac legnagyobb részét a kis, online nem igazán jelenlévő, legtöbbször bizományi alapon működő üzletek teszik ki.

Shana Aiach szerint sokakat visszatart a használt termékek vásárlásától az, hogy rengeteg online platform kínál hamisítványokat. Épp ezért is dolgoznak együtt csak évtizedes tapasztalattal rendelkező üzletekkel és szakértőkkel, akik garantálni tudják az eredetiséget.

Ki vesz használtan luxusterméket?

Imre-Szabó Kinga, a 2005-ben nyitott Lovedesign Designer Secondhand Shop egyik alapítója. Az Andrássy úti üzletben világmárkákat és dizájnertermékeket kínálnak, másodkézből. Luxusmárkáktól is vannak egyedi darabjaik: ezek sok esetben, szinte pillanatok alatt gazdára találnak. A tapasztalatai szerint az elmúlt egy évben változott a vásárlóközönségük: egészen a gyerekektől a nyugdíjasokig járnak hozzájuk, most talán kevesebb a fiatal, inkább a 30-40-es korosztály vásárol náluk. Alapvetően mostanában több női vásárlójuk van, mint férfi – ez korábban nem így volt.

A koronavírus-járvány miatt a turisták is elmaradnak, pedig sok, visszatérő külföldi – brit, északi országokból érkező, vagy éppen francia – törzsvásárlójuk is van. Ők más darabokat és márkákat keresnek, mint a magyarok. A külföldi vásárlók azonnal lecsapnak a különleges, látványosabb, az 1980-1990-es évekből származó darabokra, de ugyanezt figyelte meg Imre-Szabó Kinga a magyar, fiatal vásárlóin is: igenis keresik az érdekes, vintage darabokat és a tényleg szép szabású termékeket – amik a dizájnermárkák sajátosságai.

„Sokan egyszerűen unják már a fast fashion márkák és a nagyobb használt ruha láncok gyengébb minőségű kínálatát. Telítődtek ezekkel az emberek. Egy egyedi, több mint 20 éves Versace-farmer azonban ugyanolyan állapotban van, mint a 1990-es években” – mutat rá.

Olcsóbb vagy sem a másodlagos piac?

A Janyne társalapítója szerint kétféle vásárlót kell megkülönböztetnünk, akik másodkézből vásárolnak luxustermékeket: az egyik típus, aki kifejezetten olcsóbban akar megkaparintani valamit, a másik pedig, amelyik kifejezetten különlegességeket keres. Így nem jelenthetjük ki, hogy a másodlagos piac olcsóbb, mintha első kézből vásárolunk:

míg másodkézből egyes luxustermékeket valóban akár 20-30 százalékkal olcsóbban is megvehetünk, egy-egy ritka darab ára akár a duplája is lehet a vadonatújnak.

Ráadásul egy-egy ikonikus luxustermékre, mint amilyen a Hermés Birkin táskája is, több éves várólista van. Különösebb viseltségtől azonban nem kell tartanunk: a legtöbb luxustermék kivételes minőségű, így maga az online vásárlás ezen a téren nem hordoz különösebb rizikót – és egy drágább termékre az előző gazdája is jobban vigyáz.

A Boston Consulting Group jelentése szerint is elsősorban azok vásárolnak a másodlagos piacon, akik nem engedhetnék meg maguknak az új terméket. Az eladók pedig ők maguk vásárolták meg újonnan a terméket és általában ismét új darabot vesznek az eladott termék árából.

Imre-Szabó Kinga szerint az ár sokaknak nem kérdés. „Sokan meg se nézik egy-egy darab árát, mert használtruhaüzlet vagyunk, nem elérhetetlenül drága semmi. Az ár persze alapvetően szempont, és a márka is: van, aki akár kicsi hibával is, így nagyon olcsón megvesz egy olyan inget, ami éppen a kedvenc márkájától van” – mondja.  Az azonban szintén változott a Lovedesign alapítója szerint, hogy mennyire akarják mutatni a márkajelzéseket az emberek: „Maga a környezetvédelem még talán kevésbé szempont itthon, használt terméket nem elsősorban ezért vásárolnak az emberek. Egyre kevésbé vesznek azonban feltűnő feliratokkal, nagy logókkal díszített darabokat. Egyre inkább az fontos, hogy valami igazán jó darabot jó áron szerezzen be, és hogy az alapanyag és a szabás magáért beszéljen.”