Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Budapestről épít gasztró világközösséget a magyar fejlesztésű közösségi oldal. Az applikáció megálmodói a Facebookhoz hasonló virtuális közösséget kovácsolnak, nem kicsiben gondolkodnak, céljuk az elképesztő méreteket öltött élelmiszer-pazarlás megelőzése. A kezdeményezésről már a Washington Post és a BBC is beszámolt.
„Ha azt mondod videó, én azt mondom YouTube, ha azt mondod lakás, azt mondom Airbnb, de ha azt mondod gasztronómia, akkor nem tudok ezekhez hasonló, globálisan jelenlévő, közismert vállalkozást mondani. Ezt az űrt idővel mi, a Piqniq mobilalkalmazással szeretnénk betölteni – mondja Török János, a fejlesztőcsapat egyik alapítója. A magyar gasztrovállalkozás a BBC érdeklődését is felkeltette, bár ott azt a képet sugallták, hogy egy olyan társadalmi vállalkozásról van szó, melynek célja, hogy az irdatlan mennyiségű kidobott étel problémájára megoldást találjon. Ez részben igaz is, de ahogy Kiss Tamás társalapító mondja, ők nem megoldani szeretnék ezt a problémát, hanem megelőzni. „Szerintem az, hogy három napja csináltam rakott krumplit, maradt két adag és ha megeszed, akkor nem dobom ki, nem hangzik jól, és nem jó megközelítés. Az már sokkal inkább, hogy holnap készítek rakott krumplit, és ha érdekel, akkor egy extra adaggal számolok. Szeretnénk a főzni szerető, és a házi kosztot kedvelő embereket – a tradicionálisan egyébként is nagy közösségformáló erővel bíró – terített asztal körül összehozni.
A mára már elérhető applikáció letöltésével egy olyan virtuális közösségi tagjai lehetünk, ahol a Facebookhoz hasonlóan követni tudunk másokat, és az általuk közzétett képeket, illetve az ahhoz tartozó receptet vagy leírást. Ezeket lehet „hifive-olni” (értsd: like), amivel biztatás vagy szimpátia fejezhető ki a feltöltő tevékenysége iránt, illetve van egy want gomb is, amivel jelképesen részt lehet kérni az ételből. A gyakorlatban ez nem jelenti azt, hogy kapunk is, inkább egyfajta puhatolódzás: ha például az általunk közzétett ételre sok want érkezett, akkor tudjuk, hogy van érdeklődés rá, ezért legközelebb akár eseményt is szervezhetünk köré, hiszen már tudjuk, hogy ismerőseink vevők lesznek rá.
Bekukkantani mások konyhájába
Kiss Tamásnak amerikai gyökerei vannak, és dolgozott is sokat az Egyesült Államokban, ahol a napi három étkezésére jellemzően éttermi asztaloknál került sor. Az utcákon sétálva azonban mindig érezte a lakások konyháiban készülő finomságok kiszűrődő illatát, ami folyamatosan ébren tartotta vágyát az ízes és változatos házi koszt iránt. Azon kezdett morfondírozni, hogyan lehetne felhasználni a technológiát arra, hogy bekukucskáljon ezekbe a konyhákba, fazekakba és esetleg még egy helyet foglaljon a vacsoraasztalnál. Amikor hazautazott Magyarországra, tovább foglalkoztatta a gondolat és két évvel ezelőtt összeállt Török Jánossal és Szilágyi Mihállyal, akikkel elkezdődött az ötletelés. „Először elkezdtünk egy piacteret kiépíteni, ami egy kicsit mély víznek bizonyult, és rájöttünk, hogy inkább a közösségépítésben rejlik a megoldás” – mondja Kiss.
„Kezdetben úgy építettük fel a rendszert, hogy zárt közösségek voltak – jellemzően baráti társaságok – ahová csatlakozni lehetett, csakhogy így nem volt átjárás a csoportok között, illetve a kívülállók előtt sem nyíltak ki a kapuk. Túl exkluzív volt, ami miatt pont a lényeg, a közös érdeklődésű emberek összehozása, az élmények, receptek cseréje hiúsult meg. Úgyhogy inkább úgy döntöttünk, hogy a Facebookból ismert követés funkciót alkalmazzuk, így elég nyitott marad a rendszer, hogy ledönthessük a konyhák falait és belelássunk a fazékba” – mondja Török János.
A Piqniq app egyelőre iPhone-ra érhető el az App Store-ból. Az androidos appra a www.getpiqniq.com/honlapon lehet feliratkozni, maga az app pár hónapon belül érkezik.
„Most ott tartunk, hogy a közösséget digitálisan összehozzuk az ételek körül. Ebből ők tovább tudnak majd lépni, de az ehhez szükséges technológiai támogatást még nem adtuk meg hozzá, túl korai lenne. Idővel a közösségre fog egy piactér természetes módon ráépülni” – folytatja Török. Jelenleg az inspiráció és a tanítás időszaka zajlik. Az alkalmazásnak ugyanakkor – az inspirálás mellett – napló funkciója is van, hiszen általában nem sok minden jut az ember eszébe, amikor valamit hirtelen össze kéne ütni, de visszanézve az általa korábban elkészített és posztolt ételeket, egyből több minden közül válogathat, minta csak saját memóriájára hagyatkozna.
Ne az interneten éljenek közösségi életet az emberek
A fejlesztést a Piqniq Inc. nevű, az amerikai Delaware államban bejegyzett, de San Franciscó-i címmel rendelkező cégben folytatják, a cégalapítás már az utolsó fázisban tart. Jelenleg 5 fővel dolgoznak, 3 alapító, egy designer és egy iOS-fejlesztő. Az alkalmazásnak jelenleg 2700 felhasználója van, ebből 70 százalék magyar, 8-10 százalék amerikai, de letöltik Thaiföldön, Ausztráliában, Németországban, Angliában, de Barbados szigetén is. „Nem promotáljuk szolgáltatásunkat, egyelőre nem célunk a startupokra jellemző őrült növekedés, hanem az igények minél pontosabb megismerésére törekszünk, hogy a rendszert később ezek mentén tudjuk finomhangolni” – mondja Kiss.
Hosszú távon egy piacteret, egy megosztó közösséget vizionálnak az alkotók, ahol Kiss az applikáció által összekötött közösségek működését hasonlóan képzeli egy falu életéhez: „egy kistelepülésen pontosan tudjuk, kihez forduljunk, ha tej, hús vagy hagyma kell. Itt ugyanaz történik, csak azt is tudjuk, hogy mikor megy be a rakott krumpli a sütőbe. És annak ellenére, hogy ez egy virtuális vállalkozás, a végcél pont az, hogy ne az interneten éljenek közösségi életet az emberek, hanem közös főzések, közös étkezések valósuljanak meg az applikációnk segítségével. Amit kitaláltunk, az nem újdonság, inkább olyan valami, amit rég elfelejtettünk.”
„A legtöbb konkurens cég városról városra haladva építi ki felhasználói csoportjait. A mi célunk úgy megépíteni a Piqniqet, hogy egy területen már 30-40 ember csatlakozásával is működjön. Barátokra, meglévő közösségekre fókuszálunk az elején. Ez teszi lehetővé, hogy tőlünk függetlenül, akár el tud indulni Thaiföldön is az alkalmazás egy szűk körben, nem kell hozzá több millió felhasználó. „A felhasználók helyi koncentrációja fontos, mert felmerül a kérdés, hogy kivel osszam meg az ételem, ha nincs a közelben senki? – mutat rá stratégiájuk lényegére Török János, aki hozzáteszi, hogy nem véletlenül Thaifölddel példáloztak, mert ott pont történt 60 letöltés egymáshoz közel, és azóta is aktív a közösség. A jövőbeni terjeszkedés első számú célországa az Egyesült Államok, utána pedig a minél több felhasználó elérése világszerte.
Nem Jeremie-pénzen akarnak hízni
Jelenleg mind a három alapító főállásban dolgozik a projecten a Kitchen Budapest Ráday utcai irodájában, sőt azóta két másik taggal is bővült a csapat: a designer Buzás Alízzal és egy fejlesztővel Jäger Tamással, akit a Prezi elől sikerült elhalászniuk. A csapat mögött tanácsadóként egyébként megtaláljuk a Prezi-alapító Árvai Pétert is. Az applikáció jelenleg ingyenesen letölthető, és a tervek szerint ez nem is fog változni, a bevételeket később a szponzorációk hozhatják majd. „Nem felugró ablakos hirdetésekben gondolkozunk, hanem olyan releváns szponzorációkat képzelünk el, ahol például egy közértlánc versenyt hirdet a Piqniqen belül, hogy ki tudja a legjobb gulyást főzni, a nyertest pedig mondjuk egy vásárlási utalvánnyal honorálja” – magyarázza Kiss, majd Török hozzáteszi, hogy nagyon izgalmas lehetőség lehet ez a gasztrobrandeknek is, hiszen ha a Piqniqen hirdetnek, akkor egyből a célközönségükhöz juthatnak el. Egy másik módja a bevétel generálásának pedig – ha kialakul egy piactér – tranzakciós díj felszámolása a létrejött ügyletek után.
„A startupok gyakran használnak erőltetett menetű marketingstratégiákat a minél gyorsabb növekedés érdekében, na ránk ez nem jellemző. Ha olyanok kerülnek be a rendszerbe, akik nem igazán érdekeltek, és később inaktívvá válnak, az nekünk nem jó. A lassabb, szerves növekedésben hiszünk. Egyelőre ismertebb bloggereket igyekszünk megismertetni a Piqniqkel. Be lehet már kukucskálni például Jókuti András, a Világevő blog szerzőjének konyhájába, a Hódítás a Konyhában-tól Nagy Sándorhoz. Vagy éppen Bede Annáéba, aki a Vegasztrománia szerzője.
Keresik azokat a "nagyköveteket", akik nagyon aktívak, és velük próbálunk személyesebb kapcsolatot kialakítani. Erre jó példa egy thaiföldi lány, aki aktívan posztolja az általa készített ázsiai ételeket, de miután János közzétette a saját maga által készített pizzát, egyszer csak a thai lány is előállt a maga pizzájával, persze elég sajátos feltétekkel. Erre mondjuk mi, hogy az étel összehoz, inspirál, motivációt ad. "Egyelőre ez még csak virtuálisan történik, de a cél a kisközösségekkel pont az, hogy egy fizikai formát öltsön, és virtuális tér helyett, újra egy asztal körül élvezzék az étkezés örömeit” – foglalja össze a Piqniq marketingstratégiáját Török.
"Mindehhez először az amerikai piacot kell meghódítani, mert onnan jönnek a trendek, és ott van nagyobb piaci ismeretünk is.” A csapat egy része augusztusban készül San Franciscóba, hogy megpróbálják megvetni lábukat a tengerentúlon is, de ami még fontosabb, hogy befektetőt találjanak elképzelésükhöz. Ahogy Kiss mondja, Európában általában a gyorsan megtérülő vállalkozásokba hajlandók pénzt pumpálni, de nekik olyan kockázati tőkésre van szükségük, aki hosszú távon gondolkozik, és látja, hogy itt elsősorban a növekedés a cél, a megtérülés pedig csak később várható. „Futottunk pár kört itthon a Jeremie-pályázatok körül is, és arra jutottunk, hogy nem nekünk való. Elég sok megkötéssel jár, és - ahogy az európai tőkebefektetőre általában jellemző - gyors megtérülést várnak a beruházó tőkealapok, azonban nálunk eleinte a közösségépítés és a terjeszkedés a cél, a bevételek csak hosszabb távon várhatók. Angyal befektetőkkel is leültünk, és úgy tűnik, ezen a vonalon több helyről is sikerül forrást találni, magyar befektetők mellett Amerikából is. Ausztriában is érdeklődéssel fogadták a Piqniqet, de nekik még túl korai fázisban vagyunk. Úgy számoljuk, hogy még 12-18 hónapra van szükség az Egyesült Államokban, hogy a jelenlegi béta verziót felfejlesszük, és több városban is megvessük a lábunkat, hogy utána megnyissuk a kapukat, és terjeszkedjünk nagyban" – számol be az ambiciózus tervekről az alapító.
