Garázsvállalkozásként indultak, és ma már 60 fős céget üzemeltetnek. Ivánka Katalin és András még nincs negyvenéves, de betonnal foglalkozó cégük öt kontinensen van jelen. Nem csupán a munkában, hanem a magánéletben is társai egymásnak.
„Mindkettőnknek volt valami vonzódása a kőzetekhez”
– meséli Ivánka Katalin, amikor arról kérdezem, miért épp betonnal kezdtek foglalkozni. A férje, András felmenői között többen is a Magyar Királyi Földtani Intézetet vezették: Böckh János, később a fia, Hugó, őt pedig a gyerekkora óta érdekelték az ásványok és kőzetek.
Ivánka András eredetileg informatikai tanulmányokat folytatott, és a családi vállalkozásban dolgozott. 1999-ben ismerkedett meg későbbi feleségével és üzlettársával, Katalinnal, akivel 2000-ben Kanadába költöztek. Kertépítési projektmenedzserként dolgozva ott találkoztak először a belsőépítészeti felhasználású betonnal, amely az anyag dizájnelemként való felhasználása felé irányította őket.
András szerint a kanadai útjuk során közelről láthatták az észak-amerikai szemléletű vállalkozás vezetését és a cégépítést, ami nagy lökést jelentett számukra. Ráadásul közel is állt hozzájuk az ott megismert, kitartásra épülő munkakultúra.
Kicsiből naggyá válni
A betonról csak keveseknek jut eszébe a rugalmasság és a változatos felhasználás. Mégis ez a tulajdonság volt az, amely az évek során az IVANKA márka védjegyévé vált. „A beton is lehet szép, ha jó kezekbe kerül” – véli Katalin. Vállalkozásuk megreformálta a beton felhasználási lehetőségeit: speciális burkolatokat, bútorokat, dizájntermékeket, sőt hangfalat, ruhát és kiegészítőket is készítettek belőle.
Kezdetben a vállalat egy garázsban működött, ám a kisvállalkozói lét idővel szűkös lett a házaspár számára, és ma már négy tucat főt irányítanak. Pillanatnyilag az az egyik legkomolyabb kihívás előttük, hogy megtalálják azokat az embereket, akik a sajátjuknak érzik a feladatukat. A két alapító úgy látja, a legtöbb magyar kisvállalkozás ma azért nem tud növekedni, mert a tulajdonosoknak nincs ehhez kellő önbizalmuk és önismeretük.
Különbségek, hasonlóságok, munkamegosztás
A kezdetektől nagy összetartó erő volt közöttük, mindketten ambiciózusak, szorgalmasak, és keményen küzdenek a céljaikért. Ám vannak különbségek is, amelyeket jól ki tudnak aknázni a céges munkamegosztásban.
Katalin optimista, intuitív típus, aki kitűzi a célokat és meghatároz egyfajta igényességi szintet. András viszont gyakorlatias, akinek a megvalósításban vannak az erősségei. „Ebből fakadnak köztünk időről időre súrlódások, mivel sokkal több ötlet születik, mint amennyit képesek vagyunk megvalósítani” – mondja András.
Míg ő inkább a műszaki fejlesztésekben, a termelés irányításában, a programok menedzselésében és a kockázatelemzésben kiemelkedő, Katalin a cég nemzetközi terjeszkedését alapozta meg. Az üzletfejlesztésért is ő felel, aminek hatására rengeteget utazik. A tudatos terjeszkedésnek köszönhetően 2017-ig az IVANKA termelésének a 70 százaléka exportra ment.
Egyenlőség a munkahelyen és otthon
Katalin szerint fontos, hogy az ember mindig egyenlőnek mutatkozzon, bármilyen partnerrel tárgyal is. „Én üzletember vagyok, nem szeretem azt a kifejezést, hogy üzletasszony, hiszen olyat sem mondunk, hogy üzletférfi vagy üzletkisasszony.” Az egyenlőség több területen is kifejezésre jut a cégnél. Katalin például a semleges ruházatot részesíti előnyben, és nőiessége kifejezését a magánéletre hagyja. András ehhez hozzáteszi azt is, hogy nőkkel és férfiakkal egyaránt kézfogással köszönnek egymásnak.
Az egyenlőség az Ivánka házaspár magánéletét is alapvetően meghatározza. Családalapítás előtt megállapodtak, hogy a gyerekek születése egyikőjüket sem fogja háttérbe szorítani. Így is lett. Mindketten aktívak maradtak, és megpróbálják szem előtt tartani, hogy minőségi időt töltsenek a gyerekekkel, távollétük pedig egyfajta példamutatás legyen a házon kívüli elfoglaltságot illetően.
Katalin mindkét gyermekét úgy várta, hogy az utolsó pillanatig dolgozott, és szülés után is gyorsan visszaállt a munkába. „Sosem érdekeltek az anyasággal kapcsolatos elvárások, előítéletek. Volt olyan, hogy a kisbabával együtt utaztam külföldre, és mindketten jól éreztük magunkat” – magyarázza.
Gyerekkori minta és szellemi partnerség
Katalin az önbizalmát otthonról hozta. „A szüleim nem adtak végtelenített hitelkártyát nekem, de megtanítottak élni a lehetőségekkel és a képességeimmel, és ez mindennél fontosabb – mondja. – Azért költöztek Budapestre, hogy két testvérem és én ott tanulhassunk, ahol szeretnénk. Mindig nagyvonalúak és jószívűek voltak, mi is ezt visszük tovább.”
A házaspár szülei sokat segítenek a gyerekek körüli teendőkben is, de a kicsik érkezése még így is átalakította Ivánkáék életét. „Jobb emberek lettünk a gyerekek által, de már soha többé nem tudunk úgy gazdálkodni az idővel, mint azelőtt” – teszi hozzá Katalin. Korábban akár éjjel vagy hétvégén is dolgozhattak, most viszont ezt kevésbé tehetik meg.
A családi háttér András számára is meghatározó volt. „Három nővel együtt nőttem fel” – meséli, utalva az édesanyjára és két nővérére. Úgy érzi, ennek köszönhetően jól kijön a nőkkel, és szerinte mindez közrejátszhatott abban, hogy annak idején a feleségével kezdett közös vállalkozásba. „Mindig is fontos volt a számomra, hogy legyen társam az üzletben, akivel megbeszélhetem az ötleteimet” – mondja.
A szellemi partnerség fontosságát Katalin is kiemeli, még akkor is, ha ma már igyekeznek a magánéletet és a munkát különválasztani. „Kapcsolatunkban régimódi lelkek vagyunk: 19 éve ismerjük egymást, rengeteg nehézséggel megküzdöttünk, de egyelőre kiálltuk az idő próbáját” – zárja a beszélgetést Katalin.
Hidas Judit cikke teljes terjedelmében elolvasható a HVG Extra Business 2018/2-es számában.
Milyen módszerekkel kezelhetjük a családi vállalkozásokra jellemző kihívásokat? Hogyan teremthetjük meg a család értékrendjét tükröző vállalati kultúrát? Családi vállalkozások című könyvében Peter Leach tanácsadó sorra veszi, hogyan lehet harmonizálni a vállalkozás és a család szükségleteit a mindannapi ügyvitel, az utódlás vagy a pénzügyi tervezés területén. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.