A vállalati szférában sokan élnek abból, hogy tanácsokat adnak a fejlődési lehetőségekkel kapcsolatban. Konzultánsoknak, tanácsadóknak vagy trénereknek nevezik magukat, és könyveket írnak, előadásokat tartanak és szemináriumokat szerveznek. Ők elégítik ki ügyfeleik olthatatlan vágyát bármi után, ami versenyelőnyt biztosíthat. A piacon meg található számtalan megoldás közül azonban azok vezetnek a legnagyobb valószínűséggel sikerhez, amelyek a leginkább hasonlítanak a tudatos gyakorlásra.

Az egyik ilyen szakember, a Washington állambeli Kirklandben élő Art Turock azt vallja: ki kell mozdítani az embereket a komfortzónájukból, hogy új készségeket gyakoroljanak, és bővítsék a tudásukat. A visszajelzések fontosságát hangsúlyozza, és tanulmányozza a világ legjobb üzleti vezetőinek a tulajdonságait annak megfejtésére, milyen vezetői, kereskedői és önmenedzselési készségeket kell fejlesztenie magában a többi üzletembernek a kimagasló teljesítmény érdekében.

Három téveszme a fejlődésről

Turock ügyfeleinek szóló mondanivalója a gondolkodásmódnál kezdődik. Az első lépés annak felismerése, hogy a fejlődés csak úgy lehetséges, ha a szereplők túllépnek a megszokott üzletmenet gyakorlatán. Ehhez pedig az kell, hogy felismerjünk és elutasítsunk három közismert téveszmét.

Az első a jól ismert meggyőződés, hogy a képességeinket genetikailag meghatározott tulajdonságaink korlátozzák. Ez egy sor „nem tudom” és „nem vagyok” típusú kijelentésben testesül meg: „Nem vagyok túl kreatív.” „Nem tudok bánni az emberekkel.” „Nem vagyok valami jó a számok terén.” Megfelelő gyakorlás azonban jóformán bárkinek szinte bármilyen általa választott területen segíthet a fejlődésben.

A második téveszme az, hogy ha elég sokáig csinálunk valamit, akkor jobbak leszünk benne. Ez sem igaz: ha ugyanazt a dolgot újra meg újra, pontosan ugyanúgy végezzük, az nem fejlődést, hanem megrekedést és fokozatos hanyatlást eredményez.

A harmadik mítosz szerint a fejlődéshez nincs szükség egyébre, mint erőfeszítésre. Vagyis ha elég elszántan próbálkozunk, javulni fog a teljesítményünk. Ha jobb menedzserek szeretnénk lenni, ha többet akarunk eladni, ha javítani szeretnénk a csapatmunkán, próbálkozzunk elszántabban. A valóság azonban az, hogy ezek a dolgok – a menedzsment, az értékesítés, a csapatmunka – mind speciális készségek, és ha nem kifejezetten a fejlesztésükre tervezett gyakorlási technikákat alkalmazzuk, elszántabb próbálkozással sem jutunk messzire.

Hogyan tanulhatunk munkavégzés közben?

A tudatos gyakorláshoz kapcsolódó gondolkodásmód szerint bárki fejlődhet, ám ehhez a megfelelő megközelítésre van szükség. Ha nem fejlődünk, annak nem az az oka, hogy nincs meg bennünk a velünk született tehetség, hanem az, hogy nem a helyes módon gyakorlunk. Ha ezt sikerül megértenünk, a fejlődés már csak azon múlik, hogy kitaláljuk, mi is a „helyes mód”. Pontosan ez az, amit Art Turock is – a tréning és fejlesztés világában dolgozó megannyi kollégájához hasonlóan – céljának tekint, ám a tanácsok, amelyekkel ő szolgál, a tudatos gyakorlás elveiben gyökereznek.

Az egyik ilyen megközelítést Turock „valódi munkavégzés közbeni tanulásnak” nevezi. A módszer tekintetbe veszi az üzletemberek elfogultságát, akiknek gyakorlatilag nem jut idejük készségeik fejlesztésére. Turock tehát kitalálta, miként lehet a hétköznapi üzleti tevékenységeket a célzott vagy tudatos gyakorlás szolgálatába állítani. Egy céges értekezleten általában egyvalaki áll a többiekkel szemben, és PowerPoint-prezentációt tart, miközben a munkatársak a sötétben próbálnak ébren maradni. Turock szerint azonban ezt a gyakorlatot át lehet úgy alakítani, hogy az összes jelenlévő számára gyakorlási lehetőségül szolgáljon.

Ez megoldható például a következőképpen: az előadó kiválaszt egy konkrét készséget, amelyre a prezentációja összpontosítani kíván – mondjuk az érdekes történetek mesélése, vagy a spontánabb előadásmód –, majd előadás közben megpróbál benne fejlődni. A hallgatóság jegyzeteket készít az előadó teljesítményének alakulásáról, utána pedig azt gyakorolják, miként kell visszajelzést adni. Ha ez csak egyszeri alkalom, az előadó talán kap egy-két hasznos tanácsot. Ha azonban a vállalatnál ezt az eljárást rendszeres gyakorlattá teszik, az alkalmazottak folyamatosan fejlődhetnek a különféle készségeikben.

Gyakorlási lehetőségek mindenhol

Turock számos cégnél segített már bevezetni ezt a folyamatot. A Blue Bunny jégkrémkészítő vállalatnál például a területi értékesítési vezetők rendszeresen felkeresik a vállalat elsődleges partnereit, és mindegyikük évente több alkalommal találkozik a cég értékesítési felső vezetőivel, hogy megbeszéljék a következő üzleti látogatás stratégiáját. Ezek a partnerértékelések eredetileg csak a kereskedelmi jelentések frissítéséről szóltak, a vállalat azonban megtalálta a módját, hogy gyakorlási lehetőséggel egészítse ki őket.

A közelgő látogatás legnehezebb részének szimulálása érdekében ezeket az értekezleteket szerepjátékként rendezik meg, ahol a területi értékesítési vezető prezentációt tart a partner fő beszerzőjének szerepét alakító kollégájának. Az előadást követően az illető visszajelzést kap a teremben lévő többi értékesítési vezetőtől, amelyből megtudja, mit csinált jól, és min kell változtatnia. Másnap ismét megtartja az előadását, és újabb visszajelzéseket kap. Mindkét gyakorló prezentációról videó készül, hogy a vezetők visszanézhessék a produkciójukat. Mire az értékesítési vezető élesben is megtartja a prezentációját az ügyfélnek, az előadás már sokkal hatásosabb, mint eredetileg lett volna.

A valódi munkavégzés közbeni tanulás egyik előnye, hogy segít megszokni a gyakorlást és a gyakorláson való gondolkodást. Miután a vállalatnál mindenki megértette a rendszeres gyakorlás fontosságát, egész nap azt keresi majd, hogyan alakíthatná valamelyik megszokott feladatát gyakorlási tevékenységgé. A gyakorlás így idővel a napi munkavégzés megszokott részévé válik. Ha az elvárásoknak megfelelően működik, a szokásostól teljesen eltérő gondolkodásmódot eredményez, vagyis többé nem úgy tekintik majd, hogy a munkaidő a munkáé, a gyakorlás pedig különleges alkalmakon zajlik, amikor mondjuk jön egy tanácsadó, és szervez valamilyen tréninget.

Ez a megközelítés hasonlít a csúcsteljesítményt nyújtók gondolkodásmódjához, akik folyamatosan gyakorolnak, és keresik képességeik csiszolásának különféle módjait. Ha valaki az üzleti világban hatékony módszert keres a fejlődésre, annak érdemes olyasmit keresnie, ami a tudatos gyakorlás elveit követi. Arra ösztökél-e a módszer, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, és megpróbálkozzunk olyan dolgokkal, amelyek esetleg nem mennek könnyen? Kínál-e azonnali visszajelzést a teljesítményről és arról, mit tehetünk a javítása érdekében? A módszer kifejlesztői megkeresték-e azokat, akik a legjobban teljesítenek az adott területen, és megfejtették-e, mi különbözteti meg őket a többiektől? A gyakorlást úgy tervezték-e, hogy azokat a konkrét készségeket fejlessze, amelyekkel a terület szakértői rendelkeznek? Ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, az még mindig nem jelent garanciát, de több mint valószínű, hogy a módszer hatékony lesz.

A fenti cikk egy szerkesztett részlet Anders Ericsson Csúcsteljesítmény című könyvéből. Vajon tényleg velünk született adottságaink döntik el, miben lehetünk tehetségesek? Hogyan segíthetjük hozzá a gyerekeinket a csúcsteljesítményhez? Ericsson könyvében három évtized kutatásait egyesíti hatékony tanulási stratégiává. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.