Karrierünk során könnyen találkozhatunk olyan munkahelyi vezetővel, akit egyszerűen nem bírunk elviselni. A főnök utálata azonban komoly következményekkel járhat: eluralkodhat rajtunk a stressz, a depresszió, valamint idővel egyre rosszabbul tudjuk csak elvégezni a ránk bízott feladatokat. Mivel azonban ma már senkinek, így egy főnöknek sincs bombabiztos állása, könnyen előfordulhat, hogy ő megy, mi pedig maradunk.

A legjobb taktika éppen ezért a kivárás lehet egy olyan cégnél, ahol évente, vagy akár három-négy havonta cserélődik a menedzsment. Megoldást jelenthet, ha nem hagyjuk magunkat befolyásolni, elengedjük a fülünk mellett a bántó megjegyzéseket, továbbra is kifogástalanul végezzük a feladatainkat, és persze várjuk a következő átszervezést. Ezt persze csak úgy lehet elviselni, ha azokra a dolgokra koncentrálunk, amiket szeretünk a munkánkban: a kollégákra, a cégre vagy egyes feladatainkra, bízva abban, hogy a kibírhatatlan főnök – inkább előbb, mint utóbb – máshol folytatja.

A túlélés másik alapszabálya: sose kürtöljük világgá a munkahelyünkön, hogy tiszta szívből utáljuk a főnököt, még akkor sem, ha mások hasonlóan éreznek. A szövevényes munkahelyi kapcsolatok ugyanis nehezen láthatóak át. Nem tudhatjuk, ki kinek a bizalmasa, így egy negatív vélemény pillanatok alatt visszajuthat a közvetlen feletteshez. Ha mégis ki akarja valaki adni magából a feszültséget, inkább otthon vagy baráti körben tegye ezt, de sose panaszkodjon főnökére például a Facebookon! A közösségi média ugyanis bárki – így az utálatos felettes – számára is elérhető. Nem érdemes tehát egy ilyen bakival tönkretenni egy évek alatt jól felépített karriert. A csalódottságot is próbáljuk egészséges keretek között tartani, hiszen a folyamatos panaszkodás szintén megmérgezheti a mindennapokat.

Érdemes kerülni a főnökkel való kommunikációt is, már amennyire lehet. Persze van, hogy elkerülhetetlen a találkozás egy értekezlet, egy személyes megbeszélés vagy egy teljesítményértékelés miatt. Ilyenkor az egyetlen megoldás, ha a beosztott minden személyes érzelmét az ajtón kívül hagyja. Persze ezt könnyebb mondani, mint megvalósítani, azonban megéri megpróbálni, hiszen ezzel nagymértékben csökkenthető a munkahelyi stressz. Szigorúan a feladatokra kell koncentrálni, szem előtt tartva a főnök igényeit, mit, mikor és hogyan kér. A váratlan reakciók is jól jöhetnek, hiszen ezzel pillanatok alatt át lehet venni az irányítást. Egy határozott, okos mondat is elég lehet ahhoz, hogy a főnök a kegyeibe fogadjon. Az arrogáns vezető persze nem mindig győzhető meg ennyire könnyen. Mivel szereti érezni a hatalmát, hagyjuk, hogy éreztesse a fölényét. Szintén jó ellenszer lehet néha egy-egy jól irányzott bók is, már ha bírja a gyomrunk.

Ezek a megoldások persze csak ideig-óráig működnek – bízva abban, hogy belátható időn belül pozitív változások következnek be a szervezeten belül. Fel kell ugyanakkor készülni a legrosszabbra is: az utálatos főnök a helyén marad. Ilyenkor el kell dönteni, hogy az említett körülmények között meddig vagyunk képesek minőségi munkát végezni, és mikor jön el az a pillanat, amikor tovább kell lépni. Nagyobb cégnél érdemes megpróbálkozni egy áthelyezési kérelemmel is, végső esetben pedig kezdjünk el új állást keresni, mielőtt beadjuk a felmondásunkat.

A cikk folytatása: "Az öt leggyakoribb vezetői hiba", amelyről a Jobline Magazinban olvashat.