Gyakran szembesülnek a munkavállalók azzal, hogy leendő munkáltatójuk már az állásinterjún megbélyegzi őket: egyedülálló, családos, többgyerekes, gyerektelen, fiatal, túlkoros, majd ez alapján dönt felvételről vagy elutasításról. A helyzet akkor sem egyszerű, ha már bejutott valaki egy munkahelyre. Az előítéletek ugyanis hosszú éveken át megkeseríthetik, szerencsés esetben persze meg is könnyíthetik a munkavállaló életét, karrierépítését, megélhetését.

Az életkor és élethelyzet számos előítélet forrása a munkahelyeken. A huszonéves fiatalok túlórázzanak, dolgozzanak éjszaka, hétvégén, ünnepnapon is, hiszen „mivel még nincs gyerekük, nincs családjuk sem”. A többgyerekes anyukák azzal találják szemben magukat, hogy ne is akarjanak előre lépni a ranglétrán, hiszen „úgysem bírják majd”. A fiatal nőkre hosszú távon nem lehet építeni, hiszen előbb-utóbb szülni fognak, ezért ne is keressenek annyit, az ötvenen felüliek pedig lassúak, nem tudnak bánni a számítógéppel, illetve az előítéletek szerint nem beszélnek idegen nyelveket.

A nemi sztereotípiák sora is végeláthatatlan. Így például a nők munkahelyi problémáik esetén mindig óvatosan, körültekintően és diplomatikusan járnak el. Konfliktuskerülők, hiszen ez a viselkedésforma nem illik bele a környezetük által elvárt gondoskodó szerepkörbe. A nőket gyakran úgy tartják számon, mint akik passzívak, félénkek, illetve családi kötelezettségeik miatt elfoglaltak. A vállalatok ugyanakkor nagy előnyre tehetnének szert, ha nyíltan szembenéznének ezekkel a sztereotípiákkal, ezek ugyanis jelentősen hátráltatják a nők vezetési képességeinek teljes körű kiaknázását.

A férfiak esetében is rengeteg a viselkedést meghatározó sztereotípia. Legyenek határozottak, vállalják fel a konfliktusokat, döntéseikben pedig egyáltalán ne befolyásolják őket az érzelmek. Sokan úgy vélik, a férfiak nem mélyíthetik el annyira munkahelyi kapcsolatait, mint a hölgyek, illetve magánéleti problémáikat sem beszélhetik meg olyan gyakran és részletesen kollégáikkal. Mindeközben a férfiak egyre inkább igénylik, hogy több időt tölthessenek családjukkal, amit gyakran megtagadnak tőlük a munkahelyükön. Ezen a problémán a vezetők például új, rugalmasabb munkaszervezéssel segíthetnének.

Humánerőforrás szakemberek szerint a férfiakból és nőkből álló csapatok vitathatatlan előnye, hogy jobb ötleteket, illetve eredményeket tudnak együtt elérni. Úgy vélik, innovatív megoldásokkal és átlátható vezetői gyakorlatokkal szembe is lehetne nézni az említett problémákkal. Ezzel nem csak a nők járhatnának jól, hanem a teljes munkaszervezetet, illetve az egyéni és a vállalati teljesítményt is javítani lehetne. A csapdák – teljesítménycsökkenés, fluktuáció stb. – elkerülése érdekében az érintett cégeknek érdemes lenne megvizsgálniuk a munkakörülményeket, a vállalati kultúra megváltoztatásának, illetve olyan gyakorlatok bevezetésének lehetőségét, amelyek az előítéleteket célozzák meg.