Három jótanács a pozitív első benyomás érdekében

1. A megfelelő fellépés fél siker 2. A lezserség nem összetévesztendő a slampossággal 3. Olyan ruhát vegyél, amilyennek látszani szeretnél: komoly, professzionális, törekvő

Mark Twain egyszer azt mondta: „a ruha teszi az embert, a meztelen embereknek ugyanis nincs túl sok befolyásuk a társadalomban”. Mi a teendő azonban egy olyan általános céges kultúrában, ahol a péntek rendszerint a lezser ruházkodás napja. A többi nappal mi a helyzet? Összeállításunkban erre próbálunk rávilágítani.

Sok esetben nincsenek gránitba vésett, megkerülhetetlen alapszabályok. Azonban ha kétségeink támadnának a helyes öltözködéssel kapcsolatban, érdemes a jól bevált, hagyományos értékrendet tükröző ruhadarabokhoz nyúlni.

„A leggyakrabb hiba, amit az új alkalmazottak elkövetnek, az az, hogy túlságosan lengén vagy lezserül öltöznek” – mondta Randall Hansen, a Stetson egyetem üzleti tudományok professzora. „Ha az ember bizonytalan, érdemes konzervatív divat szerint felöltözni. Az efféle problémát pedig úgy lehet a legkönnyebben elkerülni, ha egy kicsit utánajárunk a céges kultúrának, amelyben dolgozunk.”

A munkahelyi ruhatár kialakításának első lépéseként érdemes felmérni az irodai viszonyokat. Ha vezetővé szeretnél válni, példát lehet venni a cégnél dolgozó vezetők ruházatáról. Ezután nézd meg a cég húzóembereit, valószínűleg ők sem a kutyasétáltató tréningnadrágjukban járnak dolgozni.

Egyszerűbb a dolog, ha az irodában megszabott öltözködési előírás, dress code van érvényben. Ilyenkor érdemes ezeket az előírásokat szem előtt tartva elmenni vásárolni és innentől gyakorlatilag nem lehet hibázni. A legtöbb cégnél azonban egyelőre még nincs kialakult szabályozás, így az alkalmazottakon múlik, hogy mit ítélnek irodába illő ruházatnak. Ilyenkor pedig inkább legyen a ruha egyszerűbb, mint kihívó és laza.




A hölgyek válasszanak valamivel a térd felett végződő szoknyát, szoknyanadrágot, vagy sima kosztümnadrágot. Az ékszerek esetében – ez az urakra is vonatkozik – a diszkrét, elegáns darabokat részesítsék előnyben. A sminket sem szabad túlzásba vinni, s érdemes kevésbé intenzív parfümöt választani, de ezt akár ki is lehet hagyni a munkahelyen töltött első napokban, vagy az állásinterjú során. A lapostalpú, vagy alacsony sarkú cipő lehet a legbiztosabb választás. Előfordulhat, hogy az irodában megkövetelik a harisnya viseletét, ennek érdemes utánanézni.

Urak esetében a legegyszerűbb, szinte bárhol bevethető irodai ruhatár álljon egy egyszerű fehér, vagy világoskék ingből, fekete alkalmi bőr félcipőből, fekete, kék, vagy szürke zakóból, a hozzáillő nadrággal, valamint egy konzervatív mintájú – rózsaszín flamingóktól és rajzfilmfiguráktól mentes – nyakkendőből. Fontos a zokni is, ugyanis nincsen kiábrándítóbb látvány, mint egy elegáns öltönynadrág alól kivillanó fehér pamutzokni. Érdemes beszerezni legalább egy tucat fekete vagy sötétkék zoknit, ezekkel sem lehet melléfogni.

Az ingek esetében lehet egy kicsit mozgolódni. A kék és fehér ingek az első irodák megnyitása óta a színen vannak. Néha meg lehet kockáztatni egy-egy diszkrét sárga, rózsaszín, vagy szürke inget is. Ezt azonban csak akkor szabad megpróbálni, ha az ember biztos a dolgában, ha ugyanis bizonytalanul választunk színt, megeshet, hogy valami teljesen a ruházatunkhoz nem illőt veszünk fel.

Fontos észben tartani, hogy a munkahelyi ruházat célja nem a figyelemfelkeltés. Ne öltözzünk tehát úgy, ahogyan egy hétvégi buliba elmennénk. Az öltözék a profi hozzáállást és hozzáértést hivatott vizuális módon alátámasztani.

„A fiatal diplomások közül sokan nem értik, mitől sugall professzionalitást az öltözködés” – mondta Hansen. „Eddig a pontig ugyanis, ha ruhavásárlásra került sor, kizárólag a legújabb divat szerinti ruházatra költöttek nagyobb összeget. Tévedés azonban azt gondolni, hogy a vonzó, figyelemfelkeltő öltözék egy állásinterjún is megteszi a hatását.”

Fontos kitérni az apró hibákra is. Ha kölcsönzakóban megyünk az interjúra, érdemes megbizonyosodni róla, hogy az nem lóg-e rajtunk. A három számmal nagyobb öltönyben jelentéktelennek fogunk tűnni, az ilyesmit pedig egy jó interjúztató azonnal kiszúrja, az összes többi nem verbális jelzéssel együtt. Ezek pedig nagyon fontos jelzések, amelyek közül a legapróbbak talán a legárulkodóbbak. Sok interjúzó elfelejti ezeket, pedig a felvételiztetők ilyenekből szűrik le, hogy milyen emberrel állnak szemben, s sok esetben következtetnek a jelentkezők munkamoráljára is.

Amikor a munkahelyre öltözünk, észben kell tartani, hogy az ember az irodában elsősorban azt szeretné, hogy a jó munkájára figyeljenek fel, ne arra, hogy mennyire ízléstelen az öltözködése.