Angelina Jolie testét is számos tetoválás díszíti © AP

A Harris Interactive felmérése szerint 2003-ban a fiatal felnőttek közel egyharmada rendelkezett valamilyen tetoválással. Ennek – s a nagyszülők tiltása – ellenére viszonylag kevesen váltak közülük bankrablóvá, börtönőrré, vagy matrózzá.

A tetoválással kapcsolatos előítéletek még mindig jelen vannak a társadalomban, s az idősebb kollégák általában fanyalognak, ha a ruha alól bárhol is kivillan ez a fajta stílusjegy. A Harris amerikai részlegének felmérése szerint az Egyesült Államok teljes lakosságából csupán 16 százalék „varratott” magára valamilyen mintát. Ezzel szemben a 25-29 éves korosztályban ugyanez a tábor 36 százalékra rúg. A tetoválással nem rendelkezők 42 százaléka találta úgy, hogy megjelölt társai kevésbé vonzóak, 36 százalék szerint kevésbé szexik, 31 százalék szerint kevésbé intelligensek, s 57 százalék szerint lázadóbbak tetkó-mentes kollégáiknál.

Amíg csak a vonzalomról van szó, s az ember nem feltétlenül akar tetszeni minden munkatársának, nincs gond a tetoválással, bár előfordulnak olyan főnökök is, akik esetleg az igénytelenség vagy a higiénia hiányának jeleként azonosítják a kivillanó díszítést. Azonban ha már az ember intelligenciáját is tetoválása alapján akarják megítélni a kollégák, akkor megérett az idő a „bőrdíszmű” elfedésére.

A tetoválás-kérdés az állásinterjún válik igazán fontossá, amikor az első benyomás kialakul a jövendőbeli munkáltatóban. Ilyenkor három dolgot tehetünk:

Megmutatjuk amink van: természetesen ilyenkor sokat számít, hogy milyen jellegű állásról van szó. Ha például egy bárban a csapos pozícióját próbáljuk elnyerni, ilyenkor akár a munkaruha részét is képezheti, sok mixeren, pincéren gyakran látni tetoválást. A programozók, művészek, sportolók és zenészek is előszeretettel hódolnak az önkifejezés e formájának.

Eltakarjuk amink van: ez a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb megoldás, amely természetesen csak akkor kivitelezhető, ha a tetoválás olyan helyen van, amit ruhával el lehet fedni.

„Direkt úgy választom a tetoválásaim helyét, hogy azokat könnyű legyen eltakarni” – nyilatkozta a Harris Interactive számára a 23 éves Rachel Ulrich, aki a Capital University jogi karának hallgatója. „Imádom a tetkóimat, de gondolnom kell a jövőmre is. Szeretnék egy nagy, az egész hátamat beborító tetoválást, de nem fogom megcsináltatni, mert később, ha például egy estélyen, kivágott hátú ruhában kell megjelennem, ez igen kellemetlen lenne.”

Ha kisebb tetoválásról van szó, amelyet nem lehet ruhával takarni, némi alapozóval pillanatok alatt elfedhető a minta. Az Oscar-díjra jelölt Johnny Depp a Karib-tenger kalózai forgatásán kosszal takarta el valós életbeli tetoválásait, ez azonban nem ajánlatos a HR-igazgatóval való tárgyalás előtt.

Harmadik megoldás, ha az ember leszedeti a tetoválást. Bár a Harris felmérése szerint a legtöbb ember nem szégyelli a magára varratott mintát, azonban ha valaki meg szeretne szabadulni tőle, ma már szinte rutineljárásnak számít egy ilyen beavatkozás, de érdemes tudni, hogy ez egy meglehetősen fájdalmas és drága procedúra, ezért érdemes meggondolni, hogy az ember befekszik-e egyáltalán a tetoválószalonba. Érdemes meggondolni, ugyanis a már említett Johnny Depp „Winona forever” feliratú tetkója sem tartott örökké, csupán Winona Ryderrel való kapcsolatának végéig.