1. Érdektelen viselkedés
Van, hogy az embert egy adott pillalantban nem érdekel egyetlen állásajánlat sem. Mégis, ha kap egy ajánlatot, nem érdemes kategorikusan elhárítani. Inkább kell lelkesnek mutatkozni, hogy azt az érzetet keltse a fejvadászban: lehet, hogy most nem jött el, de talán majd a legközelebb. S lehet, hogy a legközelebbi ajánlat már éppen megfontolható lesz.

2. Felkészületlenség
Előfordulhat, hogy valaki úgy érkezik egy állásinterjúra, hogy nem volt lehetősége felkészülni. Ilyenkor a legnagyobb hiba, ha a munkaadóra vonatkozó intelligens kérdéseket akar feltenni. Többnyire ugyanis a válaszok megtalálhatók a cég weboldalán vagy éves jelentésében. Ha valaki az alapinformációkat sem ismeri, az nyilvánvalóan érdektelenséget fejez ki.

3. Túl sok beszéd
Sok beszédnek sok az alja és kevés a hozadéka. A sok beszéd óhatatlanul olyan információkhoz juttathatja az interjúkészítőket, amelyeket amúgy nem szerettünk volna kiadni. Emellett bizonytalanságot vagy a koncentrációs képesség gyengeségét jelezheti. Ha pedig a beszéd nem kellőképpen összeszedett, azt akár szakmai vagy vezetői hiányosságként is értékelhetik. Ezért a válaszok szorítkozzanak a legfontosabb információk közlésére, s fejtegetésekbe csak konkrét kérdésre vagy kifejezett kérésre szabad bocsátkozni, s akkor sem hosszan.

4. Kevés beszéd
Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. A zárkózottság pedig nem előny ott, ahol csapatmunkát követelnek meg. A hallgatagság ezért ugyan olyan káros, mint a locsogás. Az egyszavas válaszok emellett érdektelenséget vagy unalmat fejeznek ki. Annyi információt mindenképpen meg kell adni, amennyiről azt gondoljuk, hogy elég a kérdező számára, hogy információt kapjon rólunk vagy, ha kéri, a véleményünkről.

5. Illetlen viselkedés
Vannak, akiknek hibátlan a karrierútjuk, remek a CV-jük, jól kommunikálnak a telefonban, s elvileg tökéletesen megfelelnek az adott pozícióra. Aztán a személyes találkozáskor kiderül, hogy ápolatlanok, nincsenek tisztában a társasági érintkezés alapszabályaival, vagy olyan lazára veszik a figurát, ami kétségessé teszi, hogy egyáltalán komolyan vehetők-e valaha is. De még egy cigaretta is végzetes lehet, amit sohasem szabad elfogadni, még akkor sem, ha az interjúkészítő is nyilvánvalóan dohányzik. A megbízó (például a nemdohányzó jelöltre vonatkozó) kívánságai ugyanis nincsenek az arcára írva.

6. A jelenlegi vagy korábbi munkaadók kritizálása
Aki korábbi vagy jelenlegi munkaadóját kritizálja egyben azt állítja magáról: ha felvesztek ide, de aztán egyszer elmegyek, akkor rólatok is ennyi rosszat fogok terjeszteni. A pletykálkodást vagy más besározását pedig általában véve is jellemhibának tartják.

7. Magadnak tulajdonítani olyasmit, amiben nem vettél részt
A munkaadó szempontjából fontos, hogy tisztában légy saját szerepeddel. Ezért amikor az interjú során a jelenlegi vagy múltbeli tevékenységedről érdeklődnek amennyire csak lehet kerülni kell az „én” névmás használatát. A munkahelyeken általában csapatmunka folyik, s az abban betöltött szerepedet nagy valószínűséggel a fejvadászok vagy a rekrutálást végző szakemberek ellenőrizték. Az a tárgyalások azonnali befejezését jelentheti, ha kiderül, hogy saját szerepedet illetően nem mondtál igazat.

8. Rejtsd el a CV-den tátongó réseket!
Nem érdemes eltagadni, ha éppen nincs állásod, ha a képzettséged nem az igazi, ha nem tudsz annyi nyelvet, mint szeretnél vagy nem azon a szinten, ahogy a pályázati kiírásban elvárnák. Azokat az adatokat, amelyek könnyen ellenőrizhetők egyszerűen nem érdemes megmásítani, hiszen könnyen ellenőrizhetők. Nem véletlen, hogy a statisztikák szerint éppen ilyen dolgokban csípik fülön a füllentőket. Érdemes tehát a CV-t lehetőség szerint úgy összeállítani, hogy az interjúvolók figyelmét más részletek keltsék fel, s inkább azok iránt érdeklődjenek, ha az alkalmasságoddal tisztába akarnak kerülni.

9. Önbizalomhiányt mutatni
Azok, akik önbizalomhiányban szenvednek, biztosan nagyon rendes emberek, de nem valók sem vezetőnek, sem döntés-előkészítőnek. Adott esetben ugyanis nagyon sok múlik az értékítéletükön, illetve, hogy mernek-e dönteni, s tudják-e mit tesznek? Ezért aki zavartságot mutat, akinek kiül az arcára a stresszes helyzettől való félelem, nem sok jóra számíthat. A fejvadászok és HR-esek nem orvosok, hogy meg akarnák nyugtatni szegény páciensüket az idegen környezetben, ahol ráadásul kiszolgáltatottnak érezhetik magukat. Ellenkezőleg: arra kíváncsiak, hogy a jelölt stresszes helyzetben hogyan viselkedik. Aki képes higgadt és koncentrált maradni, annak vannak igazán jó esélyei. Érdemes persze megjegyezni, hogy a túlzott kockázatvállalást legalább ennyire utálják.

10. Túl korán előhozakodni a pénzzel
Tulajdonképpen a pénzzel előhozakodni mindig túl korai. Érdemes, sőt szinte kötelező megvárni, amíg a munkaadó ajánlatot tesz, vagy legalább is felveti a témát. A pénz emlegetése ugyanis azt az érzést kelti, hogy csak az érdekli a jelöltet. Ráadásul aki a bértárgyalásokon először beszél pénzről többnyire hátrányba kerül a taktikai lépések sorozatában. Nem véletlen, hogy a munkaadók gyakran nagyon nyíltan megkérdezik, hogy a jelenlegi pozíciójában a jelölt mennyit keres. Amennyire csak lehet ezt az érdeklődést el kell hárítani, s arrafelé tolni a megbeszélést, hogy a munkaadó – aki nyilván tisztában van a piaci viszonyokkal – adjon ajánlatot. Azért elég ritkán tanácsolnak el valakit, mert hajlandó a jövedelméről időnek előtte információkat szolgáltatni.