Történelmi, irodalomtörténelmi háttérből igyekezett Spiró György, Hetényi Zsuzsa és Sz. Bíró Zoltán levezetni Oroszország Ukrajna elleni háborúját. Kulcsszavaik a messianizmus és a polgári társadalom hiánya.
Az 1200-1300-as évektől napjainkig átívelő időszakról szólt az a keddi beszélgetés, amelyben Oroszország Ukrajna elleni inváziójának hátterét próbálta megfejteni Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő, Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész és Spiró György író a CEU "Hogyan jutottunk ide? - Az ukrajnai háború kulturális előzményei című keddi konferenciáján.
Sz. Bíró Zoltán az előadásában emlékeztetett arra, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök 2021 nyarán kiadott írásában már jóval a háború kirobbantása előtt értekezett arról, hogy vajon van-e ukrán identitás. Putyin válasza a kérdésre nem volt, azonban érvei a szakértő szerint gyenge lábakon álltak, a kérdés felvetése viszont jogos. Sz. Bíró előadásában levezette, hogy a mai Ukrajna területén a többi országhoz képest nagyon későn vált el egymástól a nemesi, illetve a paraszti réteg, akik között nyelvi és kulturális szakadék is kialakult.
Sz. Bíró Zoltán kiemelte, az oroszok csupán hódító háborúik révén találkoztak azzal a ténnyel, hogy tőlük nyugatabbra politikai, gazdasági és kulturális értelemben sokkal fejlettebb társadalmak élnek az orosz cári rendszernél. Példaként hozta fel a városok rendszerét, amik Európában jogokat biztosítottak polgáraiknak a hatalommal, illetve a többi várossal szemben való érdekérvényesítésre, Oroszországban azonban a városoknak csupán funkcionális szerepük volt, például katonai.
Ukrajna mint olyan – idézte fel a szakértő – először az első világháború után kapott lehetőséget arra, hogy mint nemzetállam próbáljon helytállni, azonban az évszázados elnyomás miatt nem tudtak működőképes államot kiépíteni.
Hetényi Zsuzsa a konferencián felidézte, hogy Makszim Gorkij orosz író a bolsevik forradalom idején újságot adott ki, amiben a bolsevikok erőszakos fellépését is kritizálta, azonban ellenvéleményeket is megjelentetett. Az egyik ellenvélemény szerint a bolsevizmus elleni küzdelemmel Gorkij csupán a néplélek ellen harcol, mert – a vélemény írója szerint – az oroszok messiásnép, aminek feladata, hogy minden más nép előtt haladjon.
Hetényi értékelése szerint ebben a véleményben benne van a mai orosz propaganda arca, a messianizmus is. Az irodalomkutató felemlegette, hogy van egy elmélet, amely Moszkvát tartja a harmadik Rómának (a Római Birodalom és Bizánc után a következőnek, amely képes képviselni az igazi keresztény vallást). Hetényi mlékeztetett arra, hogy ezt – az egyébként a mai napig is meglévő – elméletet 1520-ban egy szerzetes jegyezte le, és a mai napig meghatározza az orosz birodalmi gondolkodás mibenlétét.
Az irodalomkutató ezt követően a messiásszerepről azt mondta, az oroszok számára ez azt jelenti, hogy egyesíteniük kell a nyugati és a keleti világot, hiszen a kettő között van országuk. Kiemelte azonban, hogy mindennek az irodalmi és kulturális alapja szinte teljességgel hiányzik az orosz társadalomban, hiszen mind a reneszánsz, mind a barokk kimarad a mai Oroszország területén, elnyomta azt a mindenkori orosz állam.
Hetényi Zsuzsa az oroszok kiemelkedő jellemvonásaként mutatta be az utópisztikus gondolkodást, vagyis azt, hogy megvalósíthatatlan terveket kovácsolnak.
Spiró György író szerint az orosz birodalom legkésőbb Napóleon kiszorítása után felismerte, hogy lemaradásban vannak Európához képest. Az orosz vezetők a napóleoni háborúk után arra jutottak, hogy folytatni kell hódító háborúikat, ameddig csak lehet. Spiró szerint „ugyanaz a világháború folyik” napjainkban is, mint amit Napóleon elkezdett.
Az író eszmefuttatása szerint azonban Oroszországban a vallás volt a kulcsa mindig a nép irányításának. Felidézte Napóleon felismerését, amit az oroszok is átvettek, miszerint hogy a zsoldos hadsereg helyett népi hadsereget kell verbuválni, akik készek akár meghalni is országukért. Spiró szerint ahhoz azonban, hogy a mindenkori vezetői réteg biztosítsa magának a hatalmat, az egyénnek tilos volt fejlődnie – nem úgy, mint Nyugat-Európában.
A történelmi, illetve az irodalmi háttér bemutatása után Sz. Bíró Zoltán arról beszélt, hogy Oroszországban kifejezetten nehéz mérni az Ukrajna elleni háború valós támogatottságát, hiszen a három nagy orosz közvéleménykutató közül kettő a Kreml kezében van, azonban a megmaradt egyetlen független közvéleménykutatónak sem beszélnek szívesen véleményükről az emberek.
A szakértő szerint az orosz és ukrán társadalom közti egyik fontos különbség, hogy míg Ukrajna a Szovjetunió felbomlása után elindult a modern politikai közösség felé, addig Oroszországban az állami propaganda hatására a birodalmi tudat erősödött meg. Sz. Bíró szerint ebből a birodalmi tudatból fakad az is, hogy az orosz társadalom egy része úgy véli, joga van beleszólni, hogy éljenek a korábban a Szovjetunióhoz tartozó, ám mára független országok lakói.
Sz. Bíró Zoltán arra az általa történelmi félreértésként említett jelenségre is emlékeztette a hallgatóságot, amikor 2014-ben, a Krím annektálását követően az oroszok abban reménykedtek, hogy Ukrajna keleti régiói (Luhanszk és Donyeck megye) önként csatlakozik az Orosz Föderációhoz. A szakértő szerint ez azonban hiú ábránd volt.
A konferencián szóba került az Oroszországban újraéledő Sztálin-kultusz is. Sz. Bíró ezzel kapcsolatban furcsa dologra hívta fel a figyelmet: mint mondta, bár jelenleg Oroszországban az számít anomáliának, ha valaki kritikát fogalmaz meg Sztálinnal szemben, azonban jelenleg többen istenítik a volt kommunista vezért, mint ahányan az orosz kommunista pártra szavaztak a legutóbbi választásokon. Szerinte Oroszországban így kétféle sztálinizmus van: az egyiket a kommunizmusban hívő idősek képviselik, míg a másik sztálinista tábor azokból áll össze, akik Putyint támogatják.
A teljes konferencia itt nézhető vissza:
CEU Határtalan Tudás: Hogyan jutottunk ide? Az orosz-ukrán háború kulturális előzményei
(null)
