Minden közvélemény-kutató durva esést mért a kormánypártnak, de a Fideszben nem aggódnak, mert úgy vélik, egyik kormány sem úszhatja meg a népszerűség-csökkenést. Visszalapoztuk a történelemkönyvet, hogy megnézzük, igaz-e ez az állítás. Egy olyan kormányt találtunk, amely szintén így járt, és az nem is állt többet talpra. Viszont Orbán népszerűségvesztése a kormányfők között valóban példátlan, ami a gyorsaságát illeti.
„A népszerűséget bízzák rám” – reagált a legfrissebb közvélemény-kutatásokra Orbán Viktor a közrádió péntek hajnali, rendkívülinek mondható interjújában. Szerinte a kormány „egy dologgal nem foglalkozik, ez pedig a saját népszerűsége”, a kabinet ehelyett a munkáját végzi, „kampányolni majd három év múlva kell”.
A részleges adatokat közlő, a kormánynak dolgozó Századvég kivételével az utóbbi hetekben minden közvélemény-kutató lesújtó adatokat publikált a kormánypárt népszerűségéről. Az Ipsos két hónap alatt 10%-os, a Medián 12%-os, a Tárki szintén 12%-os, a kormánynak is dolgozó Nézőpont Intézet még november elején 3 százalékos csökkenést mért. A párt vezető politikusai és a Századvég azt állítják, nincs nagy baj, csak az történik, amit a második Orbán-kormány első hónapjaiban tapasztalhattunk. Ugyanakkor azt jósolják, ugyanaz fog történni, mint az előző ciklusban: azaz további csökkenés után képes lehet 2018-ra ismét választást nyerni a Fidesz.
Ezért megnéztük, hogyan alakult az első két Orbán-kabinet, illetve az Horn-, a Medgyessy–Gyurcsány-, a Gyurcsány–Bajnai-kormányok népszerűségi görbéje, ki hogyan tudott „gazdálkodni” a szavazók bizalmával.
„Utolérték” Gyurcsány kormányát
„A jelenlegi helyzet szinte teljesen ugyanaz, mint ami 2010 végén volt” – indokolta a népszerűség-csökkenést a múlt héten a Századvég. Ugyanakkor hvg.hu több kormányzati és fideszes politikust megkérdezve azt tapasztalta, a pártvezetésben mindenki magáévá tette a kormányfői magyarázatot: a választások után kikapcsolták a kampányüzemmódot, a kormányzás szükségszerűen népszerűtlen intézkedéseket is hoz, így „természetes” a Fidesz visszaesése, amit „Orbán személyes varázsával lehet ellensúlyozni”.
Csakhogy a Századvég 2010-es adatait figyelembe véve az állítás első része nem igaz. A párt négy évvel ezelőtti támogatottsága a teljes lakosság körében novemberig stabil volt, csakis az Alkotmánybíróság jogköreinek megnyirbálása után esett be 45-ről 43 százalékra. Bajban vagyunk, ha ezt a Századvég-görbét az idei évre meg akarnánk rajzolni: május óta három hónapot kihagytak a kormánynak is dolgozó kutatók, az utolsó mérésükből pedig hiányzik a fő mutató, azaz, hogyan áll a Fidesz a teljes népességen belül – tehát ellenőrizhetetlen az állításuk igazságtartalma. Viszont a másik kormányközeli intézet, a Nézőpont szerint is 9 százalékkal esett a Fidesz a teljes népességen belül május óta. Ehhez képest 2010-ben az Ipsos szerint a Fidesz a májusi 42-ről csak 37 százalékra esett vissza novemberre, igaz, a következő hónapban újabb 5 százalékpontot csökkent a teljes népesség körében. (Ez a paraméter a két választás között fontos, mutatja, milyen a vonzereje a pártoknak. Viszont a voksolás előtt már a biztos szavazók aránya a fontos, hiszen a népesség egy jelentős hányada rendszerint otthon marad.)
Az elmúlt 20 évben a mostanihoz hasonló durva zuhanást ilyen rövid idő alatt egyetlen kormány produkált: a második Gyurcsány-kabinet – olvasható ki az Ipsos kutatásaiból. 2006-ban a Gyurcsány Ferenc mögött álló MSZP a májusi 34 százalékról szeptemberre beesett 21 százalékra. 1998-ban a Fidesznél is mértek egy 10 százalékos esést, de ennek más volt az oka: az akkori választások után 16-ról 39%-ra kilőtt a párt, majd onnan mérséklődött a támogatottsága 29%-ra. Ez pedig igazán pikánssá teszi a Századvég mostani érvelését: kutatói a múlt héten azzal magyarázták a bizonyítványt, hogy Gyurcsány mostani népszerűtlenségével párhuzamba állították Orbán és a Fidesz népszerűségét.
És itt érdemes megcáfolni egy másik legendát: Gyurcsány pártja nem az őszödi beszéd szeptemberi nyilvánosságra kerülése után zuhant be. A volt miniszterelnök (még az MSZP színeiben) elhúzta a kormányalakítást, a nyáron pedig bejelentette az első megszorító csomagját is, így aztán pártja már augusztusra 11 százalékpontot esett.
Túl hamar égették el a népszerűséget
Abban a kormánypárti elemzőknek igazuk van, hogy a kormányzati intézkedések, a reformok mindig sértik egy-egy társadalmi csoport érdekeit, így nem lehet megúszni ciklus közben a népszerűségesést. Az alábbi ábránk azt mutatja, hogy 1998 óta mindenki ugyanazt az utat járta be, egyedül a Gyurcsány–Bajnai-kormány nem tudott egyáltalán talpra állni (kattintson a nagyobb képért).
A grafikonból két másik tanulság is kiolvasható. Az egyik, hogy a Fidesz népszerűsége az előző ciklusban akkor esett be igazán, amikor hozzányúltak a szolgálati nyugdíjakhoz, és bemutatták a megszorításokat tartalmazó, de reformokat is előirányzó Széll Kálmán-tervet. A második ábránkból pedig az látható, Horn Gyula népszerűsége akkor zuhant meg igazán – lényegében megfeleződött –, amikor hosszú hezitálás után bejelentette a pénzügyminisztere nevét viselő Bokros-csomagot.
Csakhogy azt egy magas rangú kormányzati forrás is elismerte, az áprilisi parlamenti és az októberi önkormányzati választás között nem folyt érdemi kormányzás. Szerinte nem biztos, hogy jó ötlet volt a Fidesz népszerűségét szimbolikus ügyekre (visszavont netadó, vasárnapi zárva tartás, drogteszt) feláldozni akkor, amikor az igazán húsba vágó ügyek (segélyek megvonása, útdíjemelés, az egészségügy átalakítása, adóemelések) még csak most jönnek.
A Gyurcsány–Bajnai kormány sem tűnt mindig menthetetlennek. Még a miniszterelnök-váltás után is elindult felfelé, de végül az MSZP korrupciós ügyei (BKV-Hagyó-ügy) nyomták vissza menthetetlenül. Márpedig a Fidesz mostani népszerűségét is korrupciógyanús ügyek és – ahogy Pokorni Zoltán fogalmazott – az „urizálás”, a kormánytagok feltűnő gazdaságsága tépázta meg igazán. Bokros Lajos kirúgása után az MSZP népszerűsége elindult felfelé, de 1996-ban kitudódott, hogy egy párthoz kötődő ügyvéd, Tocsik Márta közel milliárdos sikerdíjat húzott, ami megint a mélybe rántotta a pártot. Ennek ellenére 1998-ban Hornék esélyesebbek voltak, mint a Fidesz, de akkor bevetették a 35 éves Orbán varázsát, aki nemcsak legyőzte a televíziós vitában a miniszterelnököt, hanem az ország „körbekampányolása” után a kisgazdákkal is összefogott a győzelem érdekében. (Akkor még kétfordulós volt a választás, ami lehetővé tett ilyen taktikázást. A második Orbán-kormány egyik fő intézkedése volt, hogy egyfordulóssá tette a választást.)
Történelmi botlás?
„Orbán Viktor kormányfői megítélése ma kedvezőbb. Míg 2010 decemberében a megkérdezettek 39 százaléka volt pozitív véleménnyel a miniszterelnökről, most a válaszadók 46 százaléka látja így” – igyekezett megmagyarázni a Századvég azt a fordulatot, amit a többi kutatóintézet mutatott ki az utóbbi hetekben.
Egy héttel később kijött a Medián mérése, amely 16 százalékos esést állapított meg a miniszterelnöknél is. Pedig stábja – ahogy korábban megírtuk – Orbánra építi azt a kommunikációs offenzívát, mellyel meg akarták állítani a népszerűségvesztést. (Arról, hogy a nehéz helyzetekben eddig mindig Orbánt vetette be a Fidesz, itt és itt olvashat.) Nem ő az egyetlen viszont, aki a rendszerváltás óta regnáló kormányfők közül ekkorát esett: a Medián szerint Horn 1994 és 1995 között 45 százalékpontot bukott, igaz, több mint egy év alatt. (A miniszterelnökök népszerűségét a következő ábra mutatja – Medián-adatok –, a nagyobb képért kattintson.)
Ipsos-adatok (nagyobb képért kattintson):
Viszont, ahogy már a nyáron megírtuk, a kormányfő azon kevés politikus közé tartozik – ha nem ő az egyetlen –, aki 1990 óta többször is fel tudta tornászni az alaposan visszaeső népszerűségét. Mint alábbi ábránkból látszik, Orbánnak két igazán durva megzuhanása volt, mindkettő a kormányzása idején történt. 1998 és 2000 között 80%-ról lejött 40%-ra, majd 2010 és 2012 között 68%-ról 29-re esett vissza. Igaz, egyszer sem volt olyan gyors és drasztikus az esés, korábban fokozatosan 2-4 százalékot veszítve csökkent a támogatottsága (lásd az Ipsos adatait tartalmazó lenti ábrát). Még Gyurcsány sem veszített ilyen gyorsan 2006-ban, de tény, hogy nagyobbat esett: három hónap alatt 21 százalékpontot zuhant.
A mostani esés – ha azt majd a többi kutató is megerősíti, és trendszerűvé válik – azért is súlyos, mert a rendszerváltás idején tapasztalt magas népszerűségi mutatók már nem jönnek vissza. Akkor Orbán és Horn is képes volt akár 80 százalékot is elérni, manapság viszont még a legnépszerűbb Áder Jánosé is 40 és 50 között mozog. Tehát a miniszterelnök egy eleve alacsony bázisról esett nagyot.
Miközben az is igaz, hogy még így is az élmezőnybe tartozik.
