Szélsőjobb most – és 70 évvel ezelőtt
Az Árpád-sáv tegnap és ma címmel tartottak a minap egész napos konferenciát a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékmúzeum Páva utcai épületében. A cím azonban részben megtévesztő volt: a hetven évvel ezelőtti és a mostani szélsőjobbról hallhatott a nagyérdemű – többféle megközelítésből – előadásokat. Ezekből szemezgettünk – a teljesség igénye nélkül.
A konferenciával egy időben Az Árpád-sáv tegnap és ma címmel ideiglenes tárlatot nyitott a múzeum. A február 28-ig nyitva tartó kiállítás a harmincas-negyvenes évek, valamint a mostani kor extrém nacionalista, illetve szélsőjobboldali jelképeit mutatja be a nyilaskereszttől a tarsolylemezes övtáskán, a kocsik hátsó szélvédőjén látható, Nagy-Magyarországot ábrázoló, H betűs matricán és a Turulon át az Árpád-sávos zokniig. Kiderült: kevés az új ötlet, a Jobbik, a Magyar Gárda és a többi hasonszőrű szervezet megmozdulásain látható jelképrendszert szellemi elődjeik hetven éve már nagyrészt használták – igaz, Árpád-sávos zokni nem volt.
Sipos Péter professzornak, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete tudományos tanácsadójának Vezérkari tiszt vagy politikus – Szálasi dilemmája, 1935 című előadásának részletezésétől eltekintünk, de annyit érdemes megjegyezni, hogy, akárcsak a nemzeti radikalizmus szimbólumai a „magyar-japán határt”, illetve a „Borneó és Celebesz magyar volt és magyar lesz” rigmus sem új – ezeket ugyanis a harmincas évek végének magyar ballib sajtója találta ki, az irredentizmust kigúnyolandó.
A többpárti hazai parlamenti választások jellemzője, hogy a szélsőjobb normál körülmények között öt százalékra számíthat. De a harmincas évek közepére-végére a náci Németország már megerősödött, a nyugati demokráciák pedig válságba kerültek – állította Hubai László , a Zsigmond Király Főiskola főiskolai tanára. A szélsőjobboldal az 1939-es választásokon című előadás szerint az Anschluss-szal a náci Németország szomszédjává váló Magyarországon huszonöt százalékra nőtt a szélsőjobb támogatottsága az 1939-es választásokon, de ez csak tizennyolc mandátumszázalékot jelentett a Parlamentben . A kormánypárt, a Magyar Élet Pártja Imrédy Béla volt miniszterelnök vezette szárnyának revizionista retorika, az antiszemitizmus, a földosztás követelése és a nagytőke-ellenesség v olt a jellemzője. Így együtt, ez csak a szélsőjobbnak volt a sajátossága.
A magyar nácik előadásra invitáló plakátja 1938-ból © Szegő Péter |
Az előadásból kiderült: Svájcon keresztül a náci Németország szponzorálta a szélsőjobbot, Erre találta ki az akkori ballib sajtó a „guruló márkák” terminus technicust. Ha már a korabeli kampány kifejezéseinél tartunk: „néma hétnek” nevezték a választás előtti egyhetes (!) kampánycsöndet.
A részvételi arány a maihoz képes rendkívül magas volt: Budapesten nyolcvannégy százalék, vidéken még magasabb. A szélsőjobb több mint félmillió szavazatot (25 százalék) kapott listán, 347 ezret (23,3 százalék) egyéniben. Leszámítva azt, az 1939-es választáson nem induló Vázsonyi János -féle Nemzeti Demokrata Polgári Pártot, melynek szavazói bázisát jelentős részben a budapesti zsidó polgárság adta, a nyilasok minden párttól – beleértve a kisgazdákat és szocdemeket is – szívtak el szavazatokat. Jelentős eltérések voltak az egyes megyék eredményei között. A Nyilaskeresztes Párt Békés megyében 14,5 százalékot kapott, míg Észak-Pest-Pilis-Solt Kiskunban 44 százalékot, többet, mint a 38 százalékig jutó Magyar Élet Pártja.
Egy kép a kiállításról © Szegő Péter |
Szegő Péter