© HVG

A politikai tanácsadó intézet szerdán jelentette be, hogy nyilvánosságra hozza a már megismert, az egykori állambiztonsággal kapcsolatba hozott sze-mélyek nevét. Azóta nagy várakozás és vita övezte a vállalkozást. Többen PR-fogással gyanúsították céget és "kapitális kamuról" beszéltek.

Bár a cég "tudományos kutatási" eredményeire hivatkozik, mindegyik most közzé tett név már korábban ismertté vált. Az eredmény nem igazolta a hírverést, bár a Political Capital (PC) azt állítja, a publikáltakon kívül 97 név van még a birtokában, de egyelőre még csak jogászokkal vizsgálják, milyen feltételek melett hozhatták nyilvánosságra őket.

Lássuk a PC listáját:

Bácskai Tamás, közgazdász
Egyetemi tanár, számos szakkönyv, tanulmány és publicisztika szerzője. A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bank vezető munkatársa. Érintettségéről a Magyar Nemzet számol be 2005. januárjában. Bácskai Tamás elismeri, hogy 1956 és 1961 között rendszeresen jelentéseket adott munkatársairól, egyetemi oktatókról, barátairól és családtagjairól. Bácskai azzal érvel, hogy az 1956. október 23-i események során erősen antiszemita érzelmű csoporttal került kapcsolatba, és ennek hatására vállalta a beszervezést. Úgy érezte, "meg kell őrizni azt, ami van, mert életveszélyes helyzet alakul ki a zsidók számára". Mint mondja, kiszolgáltatott helyzetben volt, hiszen húga, a Nagy Imre körhöz tartozó férjével együtt Romániában volt fogságban.

Boros Imre, országgyűlési képviselő, volt miniszter
A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bankban dolgozik. 1998-tól kisgazda országgyűlési képviselő, majd 2002-től az MDF-frakció tagja. 1998-tól a PHARE-programokért felelős tárca nélküli miniszter, majd rövid ideig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetője az Orbán-kormányban. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló Mécs-bizottság működése idején kerül szóba érintettsége és lát napvilágot D-008-as szt-tiszti nyilvántartási száma. Érintettsége miatt távozni kényszerül az MDF-frakcióból. 2002 ősze óta független képviselő.

Csurka István, a MIÉP elnöke
A rendszerváltás előtt népszerű író, sikeres színpadi szerző. Az MDF alapítói közé tartozik. 1993-ban távozik az akkor kormánypárti MDF-ből, és megalapítja a MIÉP-et. 1998-ban bekerül az Országgyűlésbe. 2002-ben a MIÉP már nem éri el a bejutáshoz szükséges küszöböt. Csurka István 1993-ban elismeri 1957-es beszervezését, ám azt tagadja, hogy jelentéseket adott volna a III/III-as osztálynak. Azt mondja, fenyegetéssel és veréssel kényszerítették arra, hogy aláírja a beszervezési dokumentumokat.

Esterházy Mátyás, fordító
Esterházy Péter író édesapját, családjával együtt, az ’50-es években kitelepítik. Esterházy Mátyás 1957-től ad jelentéseket az állambiztonsági szolgálatnak. Esterházy Péter az apa figuráját középpontba állító műve, a Harmonia Caelestis megjelenése után szembesült édesapja ügynökmúltjával, amelyet következő könyvében, a Javított kiadás című műben dolgozott fel 2002-ben.

Fazakas Szabolcs, EP-képviselő (MSZP), volt miniszter
A rendszerváltás előtt a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozik, 1980-tól Bécsben kereskedelmi tanácsos. A rendszerváltás előtt miniszterhelyettes, majd a Horn-kormányban ipari miniszter. Érintettsége a volt kormánytagok átvilágításakor kerül nyilvánosságra. Fazekas szerint ő az ország érdekét szolgálta, amikor együttműködött a Belügyminisztériummal és más szervekkel. "Én ebben semmi kivetnivalót nem látok" - véli. Aki a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok területén dolgozott, annak számára - mondja Fazekas - az együttműködés természetes volt, sőt ez munkaköréhez is tartozott.

Gergely Gáspár, újságíró, szerkesztő
A Csömöri Hírmondó felelős szerkesztője, mikor az átvilágító bírák 2003-ban nyilvánosságra hozzák múltját. A vizsgálat szerint III/III-as ügynökként adott jelentéseket 1977 és 1983 között. Gergely Gáspár ugyan a törvényben megjelölt határidőn belül lemond, de erről szóló nyilatkozatát az előírás ellenére sem küldi el az újságírók átvilágítását végző testületnek. A vizsgálatot lefolytató testület ezért nyilvánosságra hozta az újságíró titkos megbízotti múltját.

Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
1988-ban a Tőzsdetanács első elnöke, majd 1989-1990-ben, a régi rendszer utolsó kormányában pénzügyminiszter-helyettes. 1998-tól az Orbán-kormány pénzügyminisztereként tevékenykedik, 2000 óta a jegybank elnöke. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló Mécs-bizottság működése idején, 2002 augusztusában, a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozza, hogy a '80-as években megpróbálták beszervezni, ám azt elutasította. Ugyanakkor elismeri: "többszöri nyomásra" aláírt egy nyilatkozatot, amelyben vállalja, hogy a külföldi útjairól készült, az ország gazdasági helyzetének külhoni megítélését tartalmazó "útijelentéseit" megküldi a Belügyminisztériumnak. Járai szerint "ez a tevékenység mai mércével is vállalható" és leszögezi, hogy "nem hajlandó közösséget vállalni sem a III-as ügyosztály ügynökeivel, sem más pártfunkcionáriusokkal, akik elvtelenül kiszolgálták az egykori hatalmat".

Keresztes Sándor, volt vatikáni nagykövet
1990-ben, kereszténydemokrata színekben kerül be az Országgyűlésbe, de vatikáni nagykövetté történő kinevezése után lemond mandátumáról. 1994-től 1998-ig ismét parlamenti képviselő. Keresztes Sándor elmondása szerint 1956-os bebörtönzését követően elutasította az együttműködést a hírszerző szolgálatokkal, neve mégis a III/III-as ügynökök között szerepel. Keresztes Sándor elismeri, hogy annak idején aláírt egy lapot, amelyen ígéretet tett, hogy ha tudomást szerez valamilyen, "a népköztársaság ellen irányuló szervezkedésről", arról jelentést ad. Az 1957-ben született írásos ígéret, és az ennek alapján történt nyilvántartásba vétele fennmaradt a Történeti Hivatalban. Sajtóhírek szerint Keresztes Sándor fontolgatta, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. Véleménye szerint ugyanis hibás a jogszabály, amely őt III/III-as ügynökként kezeli, de azt nem mérlegeli, hogy valóban vétkes volt-e. A beadvány létezéséről az Alkotmánybíróságon nem tudtak tájékoztatást adni.

© HVG

Medgyessy Péter, országgyűlési képviselő (MSZP), volt miniszterelnök
A rendszerváltás előtt előbb pénzügyminiszter, majd Németh Miklós kormányában gazdasági ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettes. A rendszervál-tást követően bankár, majd két évig a Horn-kormány pénzügyminisztere. 2001-ben lesz a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. A szocialista-szabad demokrata koalíció választási győzelme után, 2004. augusztusáig miniszterelnök. Alig néhány héttel kormányfővé választása után a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozza a Medgyessy Péter szigorúan titkos (szt) tiszti múltjával kapcsolatos dokumentumokat. A kormányfőről kiderül, hogy a III/II-es osztály D-209 számon nyilvántartott tisztje volt. Medgyessy Péter beismeri szt-tiszti múltját, arról azt mondja, hogy kémelhárító tisztként feladata a Nemzetközi Valutaalaphoz való magyar csatlakozás zavartalanságának biztosítása volt, és ennek során elsősorban a szovjet KGB ellen dolgozott.

Molnár Gál Péter, kritikus
A neves színikritikusról, a Demokratikus Ellenzék egykori tagjáról 2004-ben internetes fórumokon terjed, hogy a rendszerváltás előtt jelentéseket adott a színházi élet szereplőiről, köztük Latinovits Zoltánról. A színművészről készült jelentéseket két testvére, Bujtor István és Frenreisz Károly kikéri a Történeti Levéltárból, ezekből kiderül, hogy Molnár Gál Péter valóban adott jelentéseket Latinovitsról. A kritikus 2004 novemberében a Népszabadságban rövid nyilatkozatban reagál a hírekre: "Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani."

Morvay Péter, újságíró, szerkesztő
A Hetek című lap külpolitikai rovatvezetője. Még egyetemi hallgatóként 1985 és 1987 között ad jelentéseket a III/III-as ügyosztálynak diáktársairól, illetve különböző rendezvények látogatóiról. Morvay már 1990-ben nyilvánosságra hozza múltját, és az újságírókra is kiterjedő átvilágítás során az átvilágítóbírák az erről szóló nyilatkozatát is bizonyítékként kezelik. Miután azonban posztjáról nem mond le, a törvény előírása szerint 2003-ban ismét nyilvánosságra kerül érintettsége.

Novák Dezső, edző
Az olimpiák történetének legeredményesebb magyar labdarugója, kilencszeres válogatott. Varga Zoltán, a Ferencváros egykori labdarugója 2004 nyarán azt állítja, hogy olyan dokumentumok vannak a birtokában, amelyek bizonyítják, hogy volt csapattársai közül ki adott jelentéseket az állambiztonságnak. Ennek hatására Novák Dezső elismeri, hogy a hatvanas években "Nemere" fedőnéven ügynök volt. A történet szerint óracsempészet miatt állították elő, majd felkínálták számára a beszervezés vagy a büntetőeljárás közötti választási lehetőséget. Szerinte a csapatból mások is jelentettek, hiszen az általa adott "használhatatlan információkról" tartótisztjei rögtön tudták, hogy nem igazak. A Nemzeti Sportnak elmondta, hogy havi egy-két alkalommal kellett jelentést adnia, de soha senkiről nem írt, vagy mondott olyat, amiből az illetőnek kára származott volna.

Pokorni János, tervező elektromérnök
1952-ben államellenes összeesküvés vádjával letartóztatják, majd 1953-ban 12 év börtönbüntetésre ítélik. 1956-ban a rendőrök választás elé állítják: vagy letölti a hátralévő 9 év börtönbüntetést vagy hajlandó jelenteni az állambiztonságnak. 2002-ben a Budapest TV-ben, majd a Népszabadságban jelenik meg, hogy az egyik ellenzéki párt politikusának édesapja ügynökként tevékenykedett. Pokorni János ekkor beismeri érintettségét. Fia, Pokorni Zoltán azt nyilatkozza, hogy nem tudott apja ügynökmúltjáról, majd lemond a Fidesz elnöki posztjáról és a párt frakcióvezetőségéről.

Salgó László, az Europol aligazgató-helyettese
Rendőrtiszt, 2002-től országos főkapitány. 2004-ben a köztársasági elnök rendőr altábornaggyá nevezi ki. Az országos rendőrfőkapitány III/III-as múltját 2002 nyarán a Heti Válasz hozza nyilvánosságra. Salgó először cáfol, majd elismeri, hogy dolgozott az ügyosztálynak. Lamperth Mónika belügyminiszter megerősíti, hogy Salgó a III/III. elemzőtisztje volt.

Som Lajos, zenész
A Piramis együttes alapítója, basszusgitárosa. 2004-ben, Vikidál Gyula ügynökmúltjának napvilágra kerülésekor jelennek meg hírek a sajtóban hogy ő is jelentett az állambiztonsági szolgálatnak. Som Lajos ezt tagadja. A Klubrádiónak adott interjújában elmondja: 1976-ban a Piramis egy nemzetközi koncertturnéra készült. Ekkor - állítása szerint - az állambiztonsági szolgálat emberei megzsarolják: vagy ír hangulatjelentéseket, vagy nem engedik el az együttest a turnéra. Som erről tájékoztatja zenésztársait, akik arra kérik, írja alá a papírt. Som azt mondja: nem volt hajlandó jelentéseket írni, emiatt az aranycsempészés koholt vádját hozták ellene. Az előzetes letartóztatásból Berecz János, az MSZMP egykori KB-titkára utasítására kerül ki.

Szalay Gábor, országgyűlési képviselő (SZDSZ), volt államtitkár
A rendszerváltás előtt mérnökként és vállalatvezetőként dolgozik Magyarországon, illetve Algériában, majd Kuvaitban. 1990 óta országgyűlési képviselő. A 2002-es kormányváltás után a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára. 2002 szeptemberében, egy vizsgálat során kiderül: a kormány egyik tagjának aktája hiányzik a Történeti Hivatalból. A figyelem Szalayra irányul, aki elmondja, hogy az 1970-es évek végétől az 1980-as évek végéig, megszakításokkal, együttműködött a Belügyminisztérium III/II-es csoportjával. Szalay így nyilatkozik: "Soha semmiféle jelentést nem írtam, beszervezési formanyomtatványt sem írtam alá, de az igaz, hogy többszöri nyomásra nem utasítottam vissza a minimális együttműködést a belügyi hatóságokkal, mert úgy éreztem, anélkül nem végezhettem volna a munkámat." Szalay Gábor később távozik államtitkári posztjáról.

Tar Sándor, író, elhunyt 2005-ben
A legújabb kori magyar próza ismert és elismert alakja. 1959 és 1992 között a Debreceni Orvosi Műszergyár műszerészeként dolgozik. Tagja a Demokratikus Ellenzéknek. Az állambiztonsági szolgálat meghurcolta, megfenyegette, zsarolta. Ügynökmúltjáról 1999-ben vallott az Élet és Irodalomban. Kenedi János, akiről jelentéseit írta, nyilvánosan megbocsát Tar Sándornak, bár Tar egy Kenedinek írott levelében azt mondja: "Nem kérem, hogy bocsáss meg, ennek most nincs semmi értelme."

Vikidál Gyula, rockénekes
A rendszerváltás előtt több rockzenekarban énekel, emellett színházi előadásokban is szerepel. Levéltári információk alapján vetődik fel, hogy az egykori Dinamit együttes egyik tagja jelentéseket adott zenésztársairól. Vikidál Gyula sokáig tagadja, hogy jelentett volna, később azonban nyilvánosan beismeri érintettségét, és bocsánatot kér. "Úgy döntöttem, szembenézek egykori zenésztársaimmal és ezzel egyszer és mindenkorra lezárom a múltat."

Utry Attila, író
A miskolci Rónai Művelődési Központ igazgatója, Szabó Lőrinc irodalmi díjas, a magyar kultúra lovagja. A Magyar Nemzet 2005 februárjában azt állítja róla, hogy a Történeti Levéltárban őrzött 6-os karton szerint 1968-ban szervezték be, titkos megbízottként, "Ipoly" fedőnéven. Írókról, költőkről adott jelentéseket. Utry állítása szerint hamisítvány a 6-os karton, írásban soha sem tett jelentést. Ugyanakkor elismerte, hogy szóban jelentett rendőröknek, amelyeket "időnként magnóra rögzítettek”". Állítása szerint arról sem tudott, hogy őt fedőnéven nyilvántartották volna.

© HVG

Tízezrekre tehető azok száma, akik együtt-működtek az egykori állambiztonsági szer-vekkel. Ehhez képest igeny vékonyra sike-redett a nagy dobásnak szánt "ügynöklista". A csalódottságunkat tovább erősíti, hogy a PC a netre feltett személyekről is pontatlan és hiányos adatokat közölt. Az is igaz, hogy lehet javítani.

Javítási javaslataink a következőek:

Bácskai Tamás: a neves közgazdász a saját húgáról, Bácskai Vera történészről és annak férjéről, Táncos Gáborról, a Petőfi Kör titkáráról is jelentett.

Boros Imre: a Népszabadság közlése szerint az MNB munkatársa volt, amikor kinevezték „főoperatív” tisztnek. Boros ezt nem ismerte el, csak azt, hogy konspirációs kiképzést kapott, és aláírta az együttműködési nyilatkozatot.

Csurka István: ő maga tárja fel beszervezését lapjában, a Magyar Fórumban 1993. július 1-én. Fedőneve "Raszputyin" volt.

Esterházy Mátyás: beszervezését illetően a ma már világhírű fiánál jóval fontosabb, hogy a "Csanádi" fedőnevű ügynök arisztokrata volt, apja, Esterházy Móric pedig Magyarország miniszterelnöke volt 1917-18-ban.

Járai Zsigmond: az Állami Fejlesztési Intézet munkatársaként írt úti jelentéseket feletteseinek, és állítása szerint ezek másodpéldányait küldte meg a BM-nek.

Keresztes Sándor: 1957-ben szervezték be, de 10 hónap után "lelkiismereti okokra" hivatkozva leszerelését kérte, 1974-ben reaktiválták, 3 éven keresztül jelentett - egyebek mellett a Szent István Társulatról. A Barankovics-féle Demokrata Néppárt politikusaként őt is megfigyelték.

Molnár Gál Péter: nem volt a Demokratikus Ellenzék tagja, csak némelyik tagjával állt baráti kapcsolatban, elsősorban Kenedi Jánosssal, akinek Párizsba akarta átcsempészni a kéziratát, de lebukott. Ezek után szakították meg a III/III-as kapcsolatát. Nem róla, hanem Cserhalmi Györgyről terjedt tévesen az interneten, hogy Latinovits Zoltánról jelentett.

Tar Sándor: "Hajdú" fedőnéven jelentett. Beismerésére csak azután kerül sor, miután Berkovits György író-szociológus a Budapesti Jelenlét c. folyóiratban közli a rá vontakozó dokumentumokat, és azokból az egykori megfigyeltek egyértelműen Tarra ismerhettek.

Tomanek Nándor és Szakáts Miklós

A lista legnagyobb problémája, hogy két szt-tiszt, illetve vélhetően szt-tiszten és egy elemző tiszten kívül senki nem került be az egykori állambiztonsági apparátuból, pedig közülük is többet ismerhetünk. Egyebek mellett Kiszely Gábor az ÁVH-ról megjelent könyvének melléklete is felsorolja a ÁVO és jogutód szervezeteinek ismertté vált munkatársait - noha pontatlanul. Harangozó Szilveszter, Pallagi Ferenc vagy Ilcsik Sándor - a BM vegykori vezetői - neve is helyet kell, hogy kapjon majd az igazi listán.

Aránytévesztésre vall az is, hogy nem ismertetik azokat a politikusokat sem, akik megkapták a jelentéseket. Egy részük nevét (pl. Csehák Judit, Nyers Rezső, Horn Gyula, Pozsgay Imre) az átvilágító bírák hozták nyilvánosságra. Másokról 1990-ben a Dunagate kapcsán a parlamentben emlékezett meg Tamás Gáspár Miklós (pl. Kovács Jenő, Horváth István belügyminiszter).

Más nevek érthető óvatosságból nem kerültek fel a listára. Kimaradt például Kondor Kataliné. Akinek a bíróság szerint a jó hírnevét sértette azzal a Népszava, hogy 6-os kartonja, két másik dokumentum és egykori állambiztonságiak vallomására építve azt állította, a III/II-nek dolgozott. Ehhez képest szerepel a listán például Utry Attila, akinek a neve néhány napja került szóba, de egyelőre az író mindent tagad.

Lemaradtak a listáról azok a politikusok is, akik az átvilágító bírákkal álltak perben, mert ugyan találtak a III/III-as együttműködésükre vonatkozó dokumentumokat, de ők ezt vitatták. Annus József, Gellért Kis Gábor egykori szocialista honatyák vagy Gerócs József kisgazda képviselő ezért nem szerepel a listán.

Nem vall túl nagy bátorságra az sem, hogy Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere, akinek állambiztonsági kapcsolatát számos dokumentum bizonyítja, nincs a lajstromban.  Pedig kurázsi nélkül, pipiskedve nem lehet "forradalmat csinálni".

Lássuk, hogy rövid kurkászás után kiknek a nevére bukkanhatunk az interneten, akiknek a nevét a kommunista állambiztonsággal még kapcsolatba hozták, és jogi retorziókkal csak "mérsékelten" számolhatunk:

Berényi L. Gábor: Az ’56-os forradalomban fegyveres felkelő, a rendszer-váltás után '56-os szervezetekben tevékenykedik. A ’70-es években tiltott határátlépés miatt 3 és fél évet kap. A börtönben szervezik be. Kiemelt feladata a III/III-as ügynökként az ellenzéki tevékenysége miatt korábban bebörtönzött Nyugati László költő megfigyelése. Fedőneve: Hegyi Pál. 1976 és 1988 között jelentett. Múltját 2002-ben ismerte be.

Kozenkay Jenő: Az Aerocartitas elnöke. Hivatásos kémelhárítóként dolgozott 1978 és 1985 között. Állambiztonsági múltját 2002-ban tárta fel Ketész Péter újságírónak.

Vankó Magdolna: Az MSZP parlamenti képviselője volt. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság III/III osztályának jelentett az egykori Béke Dialóg Stúdiótól, a Kontroll Csoportról, a pusztavacsi béketalálkozóról és a John Lennon Klubról.

Bilecz Endre: Ábel István néven publikál illegális ellenzéki lapokban, a szamizdatokban. 1990-ben az SZDSZ színeiben kerül be a parlamentbe, 1991-től független, 1993-tól MDF-es képviselő. 1996-ban a sajtóban jelentette be, hogy az 1970-es évektől egy ideig a titkosszolgálatnak dolgozott.

Szakáts Miklós: A korai Kádár-korszak egyik vezető színésze, később disszidált. 1957-ben Darvas Ivánnal együtt a kistarcsai internálótáborba került, valószínűleg itt szervezték be, nyugati országok követségeiről (ahova bejáratos volt) készített jelentést. Litván György leplezte le, további részleteket tárt fel a HVG (HVG, 2001. január 6.). Fedőneve: "Cyrano" volt.

Mihelics Vid: A két világháború közötti szellemi ellenállás egyik meghatározó alakja, a Vigilia akkori felelős szerkesztője „Molnár Béla” fedőnéven jelentett a katolikus egyház belső életéről. Korábban őt magát is megfigyelték. 1947 és 1949 között a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője volt. A politikai rendőrség 1946 márciusától kezdve jelentéseket készített személyéről és tevékenységéről; az addig összegyűlt anyagból az ÁVH 1950. augusztus 10-én nyitott személyi dossziét, amelyet 1960. augusztus 6-án zártak le, de további nyilvántartásban hagyva helyeztek irattárba.

Simon Imre: Szocialista parlamenti képviselő volt 1994 és 1997 között, ügynökmúltját beismerte, és távozott a politikából. 19 évesen szervezték be a honvédségben előszolgálatos egyetemistaként.