A szocialisták visszavonták eredeti, akár bátornak is tekinthető javaslatukat, és most előterjesztett új javaslatuk nem sokban különbözik az eddigi gyakorlattól. Tehát a szolgálatok dönthetik el, mi számít államtitoknak, amitől óvni kell a nyilvánosságot. A valamikori besúgók, kémek és kémelhárítók pedig dörzsöl-hetik a tenyerüket.    
 

Öt, négy, három/kettő? © Müller Judit

Visszavonulót fújt az MSZP, immár nem javasolja, hogy tegyék hozzáférhetővé a Belügyminisztérium (BM)  III. sz. főcsoport-főnöksége minden egykori ügynökének, operatív kapcsolatának és hivatásos alkal-mazottjának személyi adatait. A legújabb, legyengített verzióban már csak azoknak az adatait lehet nyilvánosságra hozni, illetve az internetre feltenni, akiknek személyzeti anyagai átkerültek a történeti levéltárba. De még az ő anyagaikat is lehet titkosítani, amennyiben a Legfelsőbb Bíró-ság a nemzetbiztonsági szevek kérésének helyt ad.
 
Mint Varga László történész a hvg.hu-nak elmondta, minden bizonnyal a szolgálatok nyomása alatt hozta meg döntését az MSZP vezetése. Pedig véget kellene vetni packázásuknak, és az 1990 előtti állambiztonsági iratokat a magyar államnak kellene birtokába vennie. Varga maga is részt vett 1995-ben - még Kuncze Gábor minisztersége alatt - a BM archívum iratainak átros-tálásában. A négyhónapos vizsgálat során igyekeztek feltárni és katalogizálni a dokumentumokat, készült is egy hetvenoldalas jelentés, és a munkát folytatni akarták. Erre nem került sor, az MSZP akkori néhány vezető politikusa attól tartott, hogy az elmélyülés során az iratokban esetleg olyasmire bukkannak, ami kompromittálhatja őket.

Kattintson a további Marabu- karikatúrákhoz! © MARABU

Igazából nem a közszereplő politikusok átvilágítása a lényeg, hanem az iratok feletti rendelkezés – mutatott rá a történész. Im-már 15 éve folyik a bújócska, a szolgálatok birtokában maradt anyagok egy részét elrejtették, másik részét megsemmisítették. A kaposvári polgármestert, Szita Károlyt kompromittáló dokumentumok – róla azt állítják, hogy a Somogy megyei kémelhárítás (III/II) ügynöke volt – a Nemzetbiztonsági Hivatalból kerültek ki. Azoknak pedig pro forma a történeti levél-tárban kellett volna lenniük, ha Szita való-ban 1989 márciusában „kiszállt” a szolgá-latból.

Nyilvánvalóan jóval több irat maradt a nemzetbiztonsági hivatalokban, mint amennyiről a levéltárat tájékoztatták. Az irat-megsemmisítésekről elterjedt híresz-telések valószínűleg erősen túlzóak - ha va-lamihez értenek a szolgálatok, az a dezinformáció. Több mint valószínű, hogy a szolgálatok manipulációs célból komoly anyagokat „spejzoltak” be, hogy azután, ha éppen érdekük úgy kívánja, egy-egy jelentést, kartont a sajtó rendelkezésére bocsássanak.
 
Ezért is sajnálatos, hogy az MSZP elvetette azt a korábbi javaslatát is, hogy egy négytagú testületet bízzanak meg - két tagját a kormány, egyet-egyet a Tudományos Akadémia, illetve a Történeti Intézet jelölt volna ki –, amely korlátlan betekintési jogosítvánnyal rendelkezett volna, hogy betekintsen a szolgálatoknál visszatartott iratokba, és átrostálhassa a levéltárban titkosnak minősített dokumentumokat.
 
Mint Varga László elmondta, aligha csereszabatos egy olyan hírszerző vagy kémelhárító, aki annak idején a NATO ellen, a Varsói Szerződés javára dolgo-zott, idehaza kémelhárított, illetve a belső reakció ellen vette fel a harcot. Mit kezdenek egy ilyen „szakemberrel” a NATO-ban? Inkább arról van szó, hogy a szolgálatok kezében olyan dokumentumok vannak, amelyekkel zsarolni tudnak vezető állásban lévő politikusokat, pártállástól függetlenül.

Az MSZP legújabb, kilúgozott javaslata nem fogja előrelendíteni a nyilvánosság ügyét, és  a közvéleménynek tovább kell várakoznia, amíg megismerheti a valós ügynöklistákat és betekintést nyerhet a III-as számú főcsoportfőnökség dolgaiba. Valamennyi iratot a levéltárban kellene őrizni, és ennek megfelelően rendelkezni nyilvánosságukról - mutatott rá  Varga László.