Ökoház: vissza a természetbe

Az ökoházak - az oikosz szó jelentéséből (ház, tágabb értelemben a teremtett világ) eredően - az épület és a környezet közti összhangot keresik, technikai értelemben pedig a fenntarthatóságot. Az ökoházak építése és működtetése is minimális környezetterheléssel jár. A természetből elvett anyagokat körfolyamatok során juttatják vissza a természetbe. 

Megújuló energiaforrásokat, például napenergiát, földhőt, biomasszát használnak. Gyűjtik és használják az esővizet, a szennyvizet növények segítségével tisztítják és juttatják vissza a talajba, vagy az élővizekbe. Fontos az épület építésekor, működtetése során és bontásakor, azaz a teljes életciklus alatt elfogyasztott és beépített energiatartalom mértéke. Az ökoházak kizárólag természetes, újrahasznosított vagy újrahasznosítható anyagokból épülnek, így a ház elhasználódása után sem a hulladéklerakón kötnek ki az alkalmazott anyagok. 

Az égetett agyagtégla minden formája „öko”, de vannak fokozatok: jobb az elbontható tömör tégla a könnyű falazóblokkoknál, mert könnyebb közvetlenül újrahasználni, nem kell ledarálni. Beépíthetünk újrahasznosított hulladékokat is, például a bádogtetőt üres sörösdobozokból készült alutetővel is pótolhatjuk. A betonból, téglából megőrölve lehet betonadalék, útalap; a faanyag eltüzelhető, vagy a ház egyszerűen „visszaolvad” a természetbe, mint például a vályogfal. A természetes anyagok – így a fa is – csak fenntartható technológiákkal, például ökologikus erdőművelésből állítható elő.

Az egészségre ártalmatlan anyagokból és technológiákkal épül. Ebben a kategóriában a műanyagok és fémek rossz pontszámot kapnak, persze az értelmes kompromisszumok itt is hasznosak. A fafödém, vagy a téglaboltozat jobb a vasbetonnál, mert beengedi a környezet gyógyító hatásait, míg a vasbeton leárnyékol jót-rosszat egyaránt. 

Minden acélszerkezet reagál a légköri elektromágnesen hullámokra. Ha vasbeton födémet építünk, akkor legalább a vasalást ponthegesztéssel tegyük vezetővé, és földeljük le, ekkor kevésbé fog adó-vevőként funkcionálni és esetleg egészségügyi kockázatot jelenteni. Ha áramot akarunk használni, ne hurkoljuk körül a hálószobát kábelekkel, használjuk a legrövidebb utat, a szükséges minimumot! Alvóhely alá se helyezzünk vízvezetéket, se padlófűtést, mert a vízerek alvászavarokat és betegségeket okozhatnak. Már hozzáférhetőek a természetes favédőszerek, vízbázisú festékek, lakkok, amelyekkel öröm együtt élni.

 

Képes az önellátó működésre. Áramát maga állítja elő: többnyire napelemekkel vagy szélkerékkel, esetleg vízkerékkel. Hőigényét napenergiával, biomasszával, esetleg geotermiával fedezi. Ivóvizét kútról, használati vizét esővízből, talajvízből vagy visszaforgatott szürkevízből nyeri. Szennyvizét természetközeli eszközökkel tisztítja, és visszajuttatja a környezetbe. Csak újrahasznosítható vagy komposztálható hulladékot termel. Építőanyagai a környezetből valók, és oda is jutnak vissza.

Az autonóm ház lényege, hogy képes függetlenedni az ellátórendszerektől. Nincs többé gáz- és villanyszámla! Az egyedi, önellátó háznál azonban jobb a kooperatív működés, így jöhet létre az autonóm falu, város - a szomszédos Ausztria számos jó példával szolgál.

 

A passzívház annyira jól hőszigetelt, hogy a falakon, ablakokon át szinte egyáltalán nem veszít hőt, nyáron pedig nem éri hőterhelés a hatékony napvédelem miatt. Fűtéshez és hűtéshez sem igényel hagyományos (aktív) gépészetet, azaz központi fűtést, vagy klímaberendezést, csak passzív eszközöket. A hőveszteség egyetlen megmaradó forrása a légcsere. 

A téli üzemben a légcserével járó hőveszteséget ezért hővisszanyerő szellőztető-berendezéssel, és passzív napenergiából pótolja. Nyári időszakban a hűtést szintén passzív eszközökkel oldja meg. A légcserét a talajba fektetett csövön át bevezetett friss levegővel biztosítja, melyet a talaj állandó hőmérséklete télen előmelegít, nyáron előhűt. A szellőztető berendezés áramigénye elhanyagolhatóan kicsi, azt napelemmel is lehet fedezni.

 

Nem kell kívülről bejuttatni energiát, mert a nullenergiás ház mindent megtermel magának, akár aktív eszközökkel is. Ezt kizárólag megújulókból teszi, néha tobzódva a csúcstechnológiákban. Leginkább egy űrhajóhoz hasonlítható. A passzívházzal összevetve annyi többletre képes, hogy a saját teljes áramigényét is fedezi.

Nem bocsát ki a légkörbe többlet szén-dioxidot. Az ilyen épület nem használ fel fosszilis – szén-, kőolaj-, földgázeredetű - energiát a működéséhez. Energiaforrásként a biomassza, a napenergia, a szél vagy a geotermikus energia jöhet szóba. Ha nem saját áramot használ, hanem vásárolja, csak akkor lehet zéró emissziós, ha zöld áramot fogyaszt. 

Zöld áramnak a szél-, nap-, geotermikus vagy biomassza alapon termelt áram tekinthető. Az atomenergia megítélése ugyan vitatott, mivel CO₂-emissziót ugyan nem produkál, azonban  az hulladékelhelyezés problémája és a számtalan környezeti kockázat miatt az öko-építészet nem sorolja a zöld technológiák közé.

A gazdaságosság kérdése ma időnként szürreálissá válik, mivel a klímaváltozás sebessége a túlélés kérdését sorolja az első helyre, ha a megtérülési idő előtt elpusztulhat az emberiség kétharmada, mint azt Lovelock 2007-ben publikált forgatókönyve előrevetíti. Mindazonáltal fontos a kérdés, hiszen a klímaváltozás megállításának és visszafordításának módja a CO₂-emisszió radikális csökkentése, ennek leghatékonyabb eszköze pedig az energiahatékonyság és a megújulókra való átállás.

A megújuló energiákkal – bioszolár fűtés, földhő - működtetett ökoházak a hagyományos épületeknél 30-40 százalékkal többe kerültek, s ez a többlet főleg az extra hőszigetelés és az épületgépészet terén jelentkezett (napkollektorok, biomassza-kazán, hőtárolók, hőszivattyú, stb.). Ma a többlet 30 százalékra tehető, de a megtérülési idő csökken. A legelterjedtebb közösségi és egyedi bioszolár fűtés (biomassza+szolár) 15-20 éves megtérüléssel számítható. 

A változást a passzívházak fejlődése hozta, ugyanis míg kezdetben a többletköltség itt is 40 százalék körül volt, ez lassan lesüllyedt a 15 százalékra és az alá. A fő ok, hogy a passzívháznál lényegében elmarad a fűtési rendszer, kazánostul, radiátorostul. A megtérülés gyakran 10 év alá is kerül, köszönhetően az energiaár-emelkedéseknek, mert a bioszolár házaknál, ha csekély mértékben is, de marad fűtési költség (tűzifa, illetve pellet), míg a passzívháznál nincs. Meglévő épületek nehezebben alakíthatóak passzívvá, de a dunaújvárosi Solanova-projekt  passzívvá alakított panelháza produkálta a 80 százalék körüli energia-megtakarítást a lakásonkénti mintegy ötmillió forint ráfordítással. A megtérülési idő ugyan 20 év körüli, azonban az épület teljes életciklusára vetítve mégis gazdaságosabb, mint a ma szokásos utólagos hőszigeteléssel és ablakcserével elért 30-40 százalékos megtakarítás.

Az önellátó áramtermelés még drága, de takarékos energiahasználattal 3-4 millió forintból egy családi ház áramigénye fedezhető. Az ország áramellátása megújuló forrásból leggyorsabban szélerőművekkel fedezhető, a hozzá szükséges hálózatfejlesztéssel párhuzamosan.

Tekintettel az elkövetkező időkre nézve prognosztizált évi 20 százalékos gázár-emelkedésre, és az Európai Bizottság határozatára, mely szerint 2011-től kötelezővé teszik a passzívház-szabványt, elsőrendű prioritássá kellene emelni az épületek energiahatékonyságának növelését, és a tervszerű átállást a megújuló energiaforrásokra lakossági és nemzetgazdasági szinten egyaránt. Ezért mindenki hajlandó áldozatot vállalni, pláne, ha az állam a francia modellhez hasonlatosan adóhitelből forrást teremt, és bevonja a lakosság aktivitását.

 

 Ertsey Attila, okleveles építészmérnök



Zéróemissziós ház: csak zöld energiával működik