Csitítgatjuk őket, helyreigazítjuk, ami félrement, de a rosszkedvük legtöbbször megmarad. Nyugtatgatjuk őket, hogy itt aztán semmi félnivaló nincs, de ettől egyáltalán nem nyugszanak meg, aggódnak tovább ugyanúgy. Ha mégsem szeretnénk feladni, akkor itt az ideje, hogy kipróbáljuk a Kapcsolódó Nevelés (Hand-in-Hand Parenting) módszerét, illetve a meghallgatást.

A szülőket érthető módon a legtöbbször kiborítja a sírás, újabb és újabb stratégiákat keresnek arra, hogy elhallgattassák a gyerekeiket. A mi családunkban a bevett válasz az volt, hogy „Ha nem hagyod azonnal abba, mindjárt lesz miért sírnod!” Az elvárás kristálytiszta volt: ne sírj, ha azt mondom. A meggyőzés eszköze pedig a verés volt. Máshol a szülők döntik el, hogy a sírás oka elfogadható-e, és ha nem, akkor jöhet a szidás. Vannak a megengedőbb szülők, ők ringatják, táncoltatják, ölben tartják a gyerekeiket mindaddig, amíg azok meg nem nyugszanak. Aztán ott van a jó öreg „Menj a szobádba!”, esetleg a véget nem érő előadás arról, hogy miért butaság sírni. És van az a megoldás is, ami akár még kellemes is a gyerekeknek: ha elvonjuk a figyelmüket valamilyen vicces dologgal, esetleg édességgel. És végül a legköltségesebb megoldás: pótolni vagy kiegészíteni az eltűnt, vágyott, nem megfelelő dolgot, és ezzel lezárni a problémát.

A baj csak az, hogy az itt felsorolt eszközök egyike sem működik igazán jól. Nagy nehezen kikínlódjuk magunkat a helyzetekből, de aztán napról napra újra ugyanott találjuk magunkat. És ez az évek alatt felőröl bennünket.

Nyitott szívű meghallgatás

Ha egyszerűen akarjuk megfogalmazni, a sírás és a hiszti meghallgatásának módszere azt jelenti, hogy

 az elejétől a végéig kísérjük a gyerekeink szomorúságát, hisztijét.

Nyitott szívvel fogadjuk síró gyerekünket, és addig maradunk vele, ameddig vissza nem talál önmagához. A sírás meghallgatásával gyerekeink lelki ellenálló képességét erősítjük, és fokozatosan kifogjuk a szelet a mindennapos fárasztó civakodások vitorlájából is. Amikor meghallgatjuk a sírást és a hisztit, nem megoldani akarjuk a dolgokat, hanem bizalmat szavazunk a gyerekeinknek, hogy képesek saját erőből meg oldani ügyeiket. És tanítani sem akarunk: a gyerekeink mellett maradunk, ameddig a nehéz érzéseikkel küzdenek, hogy aztán működőképesebb állapotban kerüljenek ki a helyzetből. Meghallgatjuk őket, mert a meghallgatás összekapcsol bennünket, és így megmutathatjuk nekik, hogy törődünk velük.

Pixabay

Amikor meghallgatjuk a sírást vagy a hisztit, a gyerekekkel együtt hánykolódunk az érzelmek háborgó hullámain. Látjuk, hogy elveszettnek érzik magukat, és a fülükbe súgjuk, hogy nem messze biztonságos kikötő vár rájuk. Mindaddig mellettük maradunk, és stabilan tartjuk a kormánylapátot, amíg a rossz érzéseik elborítják őket. Amikor kisírták magukat, vagy vége szakad a hisztinek, meglátják majd, hogy végig mellettük voltunk. Megnyugszanak, és közben mélyen átjárja őket a valahová tartozás érzése.

A sírás meghallgatása az észszerű határszabást is megkönnyíti. Valódi csúcsteljesítményű eszköz azokra a helyzetekre, amikor nemet mondunk valamire, ám a gyerekeink nagyon szeretnék, ha inkább igent mondanánk. A meghallgatás ilyenkor segít feloldani a gyerekekben azokat a mérgező érzéseket, hogy nem az ő oldalukon állunk, hogy rossz szüleik vagyunk, sőt hogy nekik jutottak a valaha élt legrosszabb szülők! Ez a módszer azért egyedülálló, mert alkalmazásával követjük a gyerekek természetes ösztönét, ami sírásra, hisztire, sikoltozásra, félelmetesnek tűnő rohamokra sarkallja őket. Miért? Mert ez az, ami segít abban, hogy majd újra kapcsolódni tudjunk egymáshoz, és így újra tudjanak racionálisan gondolkodni!

Nem kell ragaszkodni a régi módszerekhez

A Hallgasd meg! című könyv szerzői rengeteg példával illusztrálják a módszer alkalmazását. Egyszer egy totyogós korú gyerekek szüleinek tartott programon bemutattam a sírás meghallgatásának eszközét. Egy anyuka erre felcsattant: „Nekem annyira elegem van a gyerekemből, rosszul vagyok, ha arra gondolok, hogy haza kell mennem nemsokára. Hónapok óta küzdök vele! Reggel felkelünk, és ő már a reggelit is utálja. Nem hajlandó felöltözni. Minden áldott nap elkések a munkahelyemről, mert minden egyes apróságon kiakad. Le kell fejtenem az ujjait a kapuról, hogy be tudjam ültetni a kocsiba. Amikor érte megyek, ugyanott folytatjuk, ameddig el nem alszik. Eszem ágában sincs meghallgatni a sírását!” Nagyon boldogtalannak tűnt, amikor kilépett a teremből.

Aztán a következő héten visszajött, és már egészen másképpen beszélt: „Ha azt mondtad volna a múlt héten, hogy a lányom úgy fog viselkedni, mint egy angyal, egészen biztos, hogy a szemedbe nevettem volna. De aztán kijött rajtam egy kis nátha pénteken, és arra gondoltam, hogy ha már harcolni úgysincs erőm, kipróbálhatnám ezt a meghallgatós ötletet. És így is lett. Egész hétvégén pizsamában voltam, és minden egyes alkalommal, amikor szomorú lett valami miatt, mellé ültem a padlóra, és figyeltem rá. Bármi máshoz túlságosan betegnek éreztem magam. A két nap alatt öt-hat hosszú sírása volt. Hétfő reggel ugrándozva jött reggelizni, mindent megevett, amit elé tettem, felöltözött, és még ő siettetett engem, hogy induljunk már. Amikor érte mentem, ugyanez. Ma reggel megint. Puszilkodás, ölelkezés. Le vagyok nyűgözve!” Ez az egyetlen változtatás – elismerni és támogatni a gyerekeink érzelmi megnyilvánulásait – hatalmas különbséget jelenthet nekünk magunknak és a gyerekeinknek is. Jobban alszanak, jobban esznek, képesek lesznek kivárni a sorukat, békésebben játszanak a testvéreikkel, könnyebben megbirkóznak a nehézségekkel. Nem kell ragaszkodnunk a régi módszerekhez.

hvgkonyvek.hu

Hosszú távon az is elképzelhető, hogy a gyerekeink úgy lépnek a kamaszkorba, hogy még mindig közel érzik magukat hozzánk. A világuk kitágul, de továbbra is fenntartják nekünk a helyet benne. Sok-sok alkalommal biztonságosan kiadhatták magukból a rossz érzéseiket, így jóval kisebb az esélye, hogy lobbanékony, veszélykereső vagy lázadó fiatallá váljanak. Végül, amikor meghallgatjuk a sírást, a rossz viselkedés átkeretezésével dolgozunk. A verekedés, bántás, ráncigálás, ellenszegülés vagy akár a cukorkalopás mind-mind határfeszegető viselkedések. Ám a sírás, a hiszti, a csúnya szavak használata, miközben a rossz érzéseiket dolgozzák fel, elkülönül a többi problémás viselkedéstől, és egy gyönyörű, ragyogóan új skatulyába kerül. A skatulya címkéjén az áll: „Gyógyulási folyamat (csak egy kis meghallgatás kell hozzá, és már kész is)”. És itt következik a szülő szerepe. Nagyon sok szülő meglepődik, amikor megtudja, hogy

ha meghallgatjuk a gyerekeink érzelemkitöréseit, azzal nemhogy nem erősítjük meg a negatív viselkedésüket, hanem éppen ellenkezőleg: segítünk kiengedni a viselkedést okozó feszültséget.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy „érzelmi ürítés” történik, ilyenkor meg szabadulhatnak a fájdalmas érzések megemésztetlen maradékaitól. Ha megengedjük nekik, hogy időről időre kitakarítsák a szelepeket, azzal az ellenálló képességüket eddzük, és segítünk nekik abban, hogy közelebb érezhessék magukat hozzánk.

A kapcsolódó nevelés módszere – bár támogatja az érzelmek kiengedését – nem megengedő a helytelen viselkedéssel szemben. A megközelítésmód részeként megtanuljuk azt is, hogy hogyan kell gyorsan közbelépni, amikor azt látjuk, hogy a gyerekeink gondolkodási képessége korlátozott. Vagy hogyan vegyük elejét annak, hogy lehetetlen dolgokkal próbálkozzanak, miközben lelkünk nyugalmát is megőrizzük. Ezt megtehetjük úgy, hogy finoman a karjukra tesszük a kezünket, amikor eldobni készülnek valamit, vagy átöleljük és magunkhoz húzzuk őket, amikor a kishúguk haja után nyúlnak. Ezek a közbelépések nem büntetések, ez a módja annak, hogy biztonságossá tegyük a helyzetet minden résztvevő számára. Utána pedig meghallgatjuk a gyerekünket, ezzel segítve, hogy maga is észrevegye és megélje az érzéseit. Egy jól megszabott határ, amit a sírás meghallgatása követ, újra képessé teszi a gyerekeket a játékra és a normális működésre. Idővel feldolgozatlan érzelmeik kitisztulnak, önbizalmuk megerősödik, és megmutatkozik természetes intelligenciájuk.

A kapcsolódó nevelés bevált, működő válaszairól, illetve a Hallgasd meg! című könyvről Balogh Fruzsinával, a Kapcsolódó Nevelés Egyesület elnökével és a módszer oktatójával Szörnyi Krisztina, a HVG Extra Pszichológia magazin főszerkesztője beszélget a következő HVG Extra Pszichológia Szalonban.

A beszélgetésen azt járják körül, milyen új perspektívát ajánl a könyv a korábbi, büntetés-jutalmazás alapú gyermekneveléssel szemben. Sok gyakorlati tanács is elhangzik majd, amelyek segítik a szülőket, hogyan állítsanak fel határokat szeretettel, de hatékonyan.

Időpont: 2021. február 10., szerda, 18:00

További részletek itt.

Az élő online beszélgetést zárt Facebook-csoportban követheti majd, amelynek során kérdéseket tehet fel a szakembernek. Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött.