Az első igazi világkiállításnak tekintett 1851. évi londoni óta a Föld minden táján immár több mint félszáz ilyen multikulturális rendezvényt járhattak végig a látogatók. A legutóbbinak - szeptember végéig - a japán Nagoja ad otthont, s már az is eldőlt, hogy 2008-ban Zaragoza, 2010-ben pedig Sanghaj lesz expórendező.

A világkiállításoknak sem szervezetileg, sem az üzleti célokat tekintve nincs közük a nagy nemzetközi kereskedelmi vásárokhoz - avat be a részletekbe Kovács István, az expókat szervező, párizsi székhelyű Bureau International des Expositions (Kiállítások Nemzetközi Irodája, BIE) magyarországi megbízottja. A közel száz országot tömörítő BIE játékszabályai szerint kétfajta világkiállítás létezik. Az általános, "nagy" expókat ötévente tartják - ezek legalább hat hónapig vannak nyitva -, a közbenső időben pedig rövidebb ideig tartó, kisebb szak-világkiállítások színesítik a kínálatot. Így a B kategóriás zaragozai a vizet és a fenntartható fejlődést, a 7 milliós Sanghajban rendezett A osztályú pedig az élhető város témáját állítja a középpontba.

Bár e seregszemléknek nem céljuk, hogy a résztvevők közvetlenül üzletet szerezzenek, elnyerésükért az érdekelt regionális szervezetek és cégcsoportok világszerte lobbiznak. Így volt ez a kilencvenes évek végén is, amikor a több japán ipari nagyágyúnak, köztük a Toyotának és a Matsushitának otthont adó Nagoja a kanadai sportparadicsomot, Calgaryt, Zaragoza pedig a görög Thesszalonikit és az olasz Triesztet ütötte ki. A rivalizálásban nemegyszer maguk a kormányok is csatasorba lépnek: politikai-gazdasági előnyöket kínálnak a BIE-tagországok voksainak megszerzéséért. Információink szerint Horn Gyula volt kormányfő az ország NATO-tagságának támogatásától tette függővé a Calgary melletti magyar BIE-szavazatot.

A világkiállítás hírnevet, országpropaganda-lehetőséget, nagyszabású fejlesztéseket és persze a turisztikai bevételek növekedését hozhatja a rendező ország konyhájára. Portugália például az 1998-as lisszaboni expóra 1,1 milliárd dollárnyi támogatást kapott az Európai Uniótól. Nagojában és környékén, az Aicsi prefektúrában 18-20 milliárd dollárt fordítottak az infrastruktúra korszerűsítésére, beleértve a mesterséges tengeri szigeten létesült Centair reptér építését. A környék üzleti közössége is hasznot húzhat az expóból. Az 1992-es sevillainak közel 42 millió látogatója volt, és a szállodák - megszokott áraikat legalább kétszeresre emelve - tömve voltak.

Maguknak az expóknak a mérlege viszont korántsem mindig pozitív. Nem volt az a 2000-ben rendezett hannoveri esetében sem, amikor a remélt 40 millió érdeklődő helyett csupán 18 millióan voltak kíváncsiak az "ember-természet-technika" kapcsolatára, s így Németország eddigi egyetlen világkiállítása 1,2 milliárd eurós veszteséggel zárult. Akárcsak az olimpiák esetében, külön gond az építmények utóhasznosítása. Ezért a BIE - jegyezte meg Kovács István - az expópályázatok elbírálása során most már nagy hangsúlyt helyez arra is, hogy a záróra után üresen maradó pavilonokat lakásokká vagy üzleti célú épületekké lehessen átalakítani.

Magyarország neve eddig egyszer, az 1971-es vadászati szakkiállítással került fel az expórendezők tabellájára. A Béccsel közösen tervezett újabb próbálkozástól - az osztrák főváros visszalépése és átpolitizált viták után - a döntéshozók végül visszaléptek. Résztvevőként viszont hagyományosan jelen van az ország a BIE-rendezvényeken. Bár a nagojai részvételből - a hivatalos indoklás szerint a 2 milliárd forintot is elérő költségek miatt - nem kért, Zaragozában és Sanghajban az ígéretek szerint ismét jelen lesz Magyarország. Pedig ez sem olcsó mulatság: 1 négyzetméternyi zaragozai pavilondíj megközelíti majd a 2 ezer eurót.

HEIMER GYÖRGY