A Balatonon most körülbelül 5 ezer vitorlásnak van kikötőhelye, a hasonló nagyságú Boden-tavon nem kevesebb mint 20 ezernek. A fejlődés előtt tehát legalábbis elvileg nyitott a tér. "Két évvel ezelőttig lendületesen nőtt is a hajók száma a magyar tengeren, de azóta stagnál" - összegzi tapasztalatait a balatonfüredi hajógyári kikötő üzemeltetője, Sümegi Árpád.

Egy 10 méternél rövidebb vitorlás éves parkoltatása a 150 hellyel rendelkező hajógyári kikötőben nettó 480 ezer forint, igaz, ebben az összegben már minden szolgáltatás bennfoglaltatik, a téli tárolás, a tavaszi be- és az őszi kidaruzás, az utóbbit követően az algás hajófenék lemosása, egész évben áram- és vízvételi lehetőség, a parti vécék és zuhanyzók használata. A telepet két webkamera pásztázza, így a tulajdonosok akár odahaza is láthatják, rendben van-e a hajójuk, illetve hogy milyen az idő.

A Balatonon körülbelül harminc vitorláskikötő van, mostanában kilenc engedélyeztetése, illetve építése van folyamatban, elsősorban az északi parton. A legnagyobb kikötőtulajdonos a 22 tóparti települési önkormányzat tulajdonában álló Balatoni Hajózási Zrt. A cég igazgatósága lapzártánk után dönt arról, hogy az egyik kikötőt eladja-e egy német befektetőnek. Hogy miért válnának meg a keszthelyi Phoenixtől, nem világos, hiszen Alsóörsön új kikötőt építenek, más kikötőket, például a csopakit, a lelleit vagy a tihanyit fejlesztik. A tavaly Szemesen átadott új kikötő hasznosítása kitűnően halad, a 260 állandó helyből 184 elkelt, s most - mint a cég egyik vezetője mondja - "naponta jelentkeznek új bérlők".

Néhány balatoni kikötőt a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó Humán-Jövő 2000 Kht. üzemeltet, mások vállalati tulajdonban vannak, de bőven akadnak üzleti vállalkozásként működő létesítmények is. A balatonlellei BL Apartments and Yachtclub mögött ír befektetők állnak, a kenesei Marina Port Kóka János sógoráé és egykori üzlettársáé, Lepp Gyuláé, a Marina Fűzfő pedig a sok politikussal jó kapcsolatot ápoló Vitézy Tamásé, illetve Kerekes Lászlóé. "A 190 hajóhelyből már több mint 160-at kiadtunk" - mondja Kerekes, egy átlagosnak mondható, 7-8 méteres hajóért évi 380 ezer forint tárolási díjat fizetnek a hajótulajdonosok. Vitézyék mégsem törik a fejüket újabb kikötőberuházáson, legalábbis a Balatonon, ahol pedig a rendezési tervek szerint még jó húsz kikötőt lehetne építeni. "Magasak a beruházási költségek, részben mert az engedélyező hatóságok előnyben részesítik az olyan megoldásokat, amelyek nem a tóból vesznek el, hanem a szárazföldből vágnak ki egy területet. Horvátországban még drágább ugyan az építkezés, ám egy hajóhelyet négyszer annyiért tudunk kiadni, mint idehaza." A Marina Fűzfő tulajdonosai az adriai Tribunjban és Primostenben a hazainál jóval nagyobb kikötőkben érdekeltek: ezek üzemeltetési koncesszióját harminc évre szerezték meg a horvát államtól.

Egy hajóhely kiépítése úgy 3-6 millió forintba, egy közepes kikötőé 1-1,5 milliárd forintba kerül. Az engedélyeztetési folyamat, bár sokak szerint a korábbinál kiszámíthatóbbá vált, akár két-három évet is igénybe vehet. "Előfordult, hogy kéttucatnyi hatástanulmányt kellett beadnunk. Kikérjük akusztikai szakértő véleményét, hónapokig végzünk áramlástani vizsgálatokat a kikötő környezetében, fölmérjük, milyen hatása lesz az építkezésnek a nádiposzáta élőhelyére és a tüskéshínárra, látképeket rajzoltatunk, hogy az árbocoktól látszik-e majd a túlsó part" - sorol néhány állomást Lain Ferenc, a Balatoni Hajózási Zrt. Műszaki igazgatója.

A beruházók kedvét a bürokrácia lassan őrlő malmainál is inkább szegi az, hogy a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. - ahová a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltségétől átkerült a tómeder kezelése - a korábbinál jóval vaskosabb "mederbérleti díjat" kezdett szedni a tóba benyúló mólókarok alatti terület, illetve környezetének használatáért. "Ez - panaszolja Lain - a nagyobb kikötőknél az évi 10-20 millió forintot is elérheti, vagyis a nyereséget alaposan megcsapolja az állam."

LŐKE ANDRÁS