Új gazdaságpolitikai törvényszerűséget fedezett fel a kormányfő, amennyiben rálelt arra az alapvető összefüggésre, hogy Magyarországon a választások évében az államháztartás hiánya mindig a hazai össztermék (GDP) 8 százaléka. A reformokkal annak kell elejét venni - toldotta meg országgyűlési beszédében -, hogy 2010-ben ez már ne ismétlődhessen meg.

Eltekintve attól, hogy a pénz nem költődik automatikusan, hanem azt igenis költik, a négyévente ismétlődő 8 százalékos hiányok mögött nagyon is különböző történések rejlenek. 1994-ben a Boross-kormány és a Bod Péter Ákos elnökletével működő jegybank a választások előtt semmit nem tett az egyensúlyhiány megfékezésére. Négy évvel később Medgyessy Péter pénzügyminiszter valamelyest lazított ugyan elődje, Bokros Lajos szigorán, ám fékezte miniszterelnöke, Horn Gyula költekezési hajlamait; a deficit úgy nőtt, utólag 4,9 százalékról csaknem 8 százalékra, hogy az Orbán-kormány a büdzsét egy 252 milliárd forintos, alapvetően a Postabank konszolidációját szolgáló tétellel rontotta le. 2002-ben pedig az Orbán- és a Medgyessy-kormány együttes költekezése, valamint az autópálya-építéseket finanszírozó Magyar Fejlesztési Bank veszteségeinek elszámolása következtében duzzadt csaknem 10 százalékig a hiány. A "ciklikus" 8 százalékok történetében az idei a legegyszerűbb eset, amennyiben Veres János pénzügyminiszter eleve választási költségvetést állított össze - gyaníthatóan nem önszántából -, ám a kormány ezt sem volt képes betartani.

Természeti törvénynek legfeljebb az tekinthető, hogy a hiány rendkívül nehezen csillapítható, főleg akkor, ha a megelőző év extra kiadási többletei beépülnek a költségvetésbe, mint az a katasztrofális 2002-es év után történt. Alighanem hiába várta Medgyessy Péter miniszterelnök pénzügyminiszterétől, László Csabától, hogy a pénzforgalmi szemléletben - tehát a tényleges kiadások és a bevételek szembeállításával - készült államháztartási hiányt a GDP csaknem 10 százalékáról egyetlen év alatt a felére csökkentse. A deficit 5,6 százalékos lett - sőt azt az unió statisztikai hivatala, az Eurostat hosszú hónapokkal később 6,4 százalékra korrigálta. Mivel a bázis felborult, a 2004 februárjában kinevezett Draskovics Tibor azzal kezdte pályáját, hogy a hiánycélt a néhány nappal korábban törvényileg rögzített 3,8 százalékról rögvest 4,6 százalékra emelte meg, és csaknem 200 milliárd forintos "fűnyírásba" kezdett. Draskovics diplomáciai sikereként mind az Eurostat, mind pedig az Európai Bizottság elfogadta, hogy a nyugdíjreformot végrehajtó országok a kötelező magán-nyugdíjpénztári befizetéseket néhány évig állami bevételekként könyvelhetik el (ami azt jelenti, hogy Magyarország a pénzforgalmi hiányból az idén például 1,4-1,5 százalékpontnyit levonhat). Ám a kialkudott mozgásteret sem tudta a magyar kormány a deficit látványos mérséklésére kihasználni: Draskovics szeptemberben kényszerűen elismerte, hogy a hiány 2004-ben eléri a GDP 6,5 százalékát, aminek fő oka a kamatkiadások megugrása, illetve a forgalmiadó-bevételek elmaradása volt.

Egy évvel később Joaquín Almunia EU-biztos pirított rá a magyar kormányra, hogy az államháztartásból kiszervezett autópálya-beruházásokat nem lehet a költségvetésen kívül elszámolni. A kreatív könyvelésként elhíresült balhét már Veres János pénzügyminiszternek kellett elvinnie, mert 2005 tavaszán Draskovicsot Gyurcsány váratlanul menesztette. Az uniós elszámolás szerinti hiány az előző évinél is nagyobbra, 7,5 százalékosra - a nyugdíjreformmal korrigált adat 6,1 százalékosra - nőtt. Az elcsúszást újabb, a Brüsszelnek az eurócsatlakozás átvételét vázoló konvergenciajelentésben is megerősített vállalás követte, miszerint a magyar kormány minden évben 1,4 százalékot farag le az előző évi deficitből, így 2008-ra teljesíti az euró bevezetésének feltételeit. Az immár harmadszor átdolgozott konvergenciaprogram hitelességében Brüsszel már kételkedett, és a hiánycsökkentés számszerű levezetését, a beígért önkormányzati, oktatási, egészségügyi reformok részletes kifejtését kérte. Erre azonban - tekintettel a választásokra - szeptemberig haladékot adott.

A brüsszeli engedélyt a pénzügyi tárca vezetői úgy értelmezték, hogy addig a magyar közvéleményt sem kell tájékoztatniuk az ügyek állásáról. A tárca egyre szűkszavúbb havi jelentései rendre azt rögzítették, hogy a pénzforgalmi hiány a prognózisnál jobban alakul, amikor pedig nem így történt - mint márciusban -, az év végére várható, 1545,8 milliárd forintos deficit-előirányzatot már-már szemtelenül 3 milliárd forintos összeggel mérsékelték. Még a június 8-án kiadott havi jelentés is azt állapította meg, hogy májusban az államháztartás hiánya 76,8 milliárd forint volt, szemben a prognosztizált 110,5 milliárd forinttal. Pedig Gyurcsány Ferenc aznap ismerte el az Országgyűlésben, hogy az idei, 4,7 százalékra tervezett hiány még a 350 milliárd forintos kiigazítás után is 8 százalékos lesz. Néhány órával később pedig Veres János közölte, hogy a deficit a kormányzati beavatkozás nélkül ezermilliárd forinttal haladná meg a tervezettet. Arra a kérdésre pedig, hogy ez vajon hogyan függ össze a korábbi kincstári diadaljelentésekkel, azt válaszolta, a kampány heteiben ő maga tiltotta meg új prognózis készítését, nehogy kiszivárogjanak az adatok. Az elcsúszás hivatalos részletezésével a tárca lapzártánkig adós.