Az új kormány tagjainak életrajzi adatai szerint a negyvenes éveik végén járó, nem Budapesten született s az egykori Kommunista Ifjúsági Szövetségben (KISZ) vezető szerepet betöltő fizetett mozgalmároknak volt a legnagyobb esélyük arra, hogy bekerüljenek Gyurcsány Ferenc múlt pénteken esküt tett második kabinetjébe. A vállalkozóként vagy menedzserként is kipróbált vezetői képesség, illetve a szocialista pártban betöltött vezető pozíció csak tovább növelte az esélyt a miniszteri cím elnyerésére. A 13 fős kormányban a KISZ központi bizottságának négy egykori tagja, továbbá egy oktatási instruktora, valamint a pártállam két kisvárosi első titkára is helyet kapott. Míg a Németh-, majd a Horn-kabinet idején a késő Kádár-kori MSZMP reformgarnitúrája jutott fel a csúcsra, addig most a pártállam szűk politikai osztályának egykori legfiatalabb nemzedéke szerezte meg jelentős részben a hatalmat. A Horn-kormánytól eltekintve a rendszerváltás óta hivatalba lépett kabinetek tagjai között soha nem volt olyan kevés a jogász (két fő) és relatíve olyan sok az orvos (három fő), mint most.

Gyurcsány Ferenc a harmadik olyan baloldali kormányfő Magyarországon, aki szabad választásokon volt képes megszerezni a szavazók többségének támogatását. Új kabinetjét a miniszterelnök nem véletlenül minősítette politikai kormánynak: a Gyurcsány-adminisztráció többsége (nyolc fő) parlamenti mandátummal rendelkezik. Az elmúlt másfél évtizedben hivatalba lépett, összesen 116 kormánytag eddig azonban rendszerint politikus vagy szakértő miniszter volt - esetleg egyszerre mindkettő. Gyurcsány most azonban megteremtette a se politikus, se szakértő kormánytag prototípusát: a kabinet új orvos-külügyminisztere sem párt-, sem szakmai háttérrel nem rendelkezik. Göncz Kinga kinevezése (a vele készült interjúnkat lásd a 44. oldalon) azért is feltűnést keltett, mert éppen a június elején elfogadott 2006. évi LVII. törvény szerint a miniszterek mostantól már nemcsak politikai értelemben irányítják, hanem szakmai értelemben egyszersmind vezetik is tárcájuk apparátusát (az utóbbi feladat eddig a közigazgatási államtitkárok reszortja volt).

A rendszerváltást követő első civil külügyminiszter hivatalba lépése voltaképpen mintha csak betetőzése volna annak a folyamatnak, amit Gyarmati István nagykövet pár hete így jellemzett a Népszabadságban: "Magyarországnak közel tíz éve nincs komoly, megalapozott külpolitikai stratégiája, s ennek megfelelően radikálisan csökkent is a súlya a világban." Az új tárcavezető kompetenciája egy másik esetben bizonyos fokig ugyancsak megkérdőjelezhető. Szekeres Imre személyében olyan honvédelmi minisztert sikerült a NATO-tagállam Magyarországon kinevezni, aki saját korosztályának elsöprő többségével ellentétben sorkatonai szolgálatot sem teljesített.

Az új kormány szerkezetének kialakításakor a miniszterelnök nagyrészt követte volt közigazgatási kormánybiztosának javaslatait. Az önálló egészségügyi tárca megszervezése, a kulturális és oktatási minisztérium egyesítése, illetve a Belügyminisztérium kettéoperálása Sárközy Tamás ötlete volt. Az utóbbi lépés kapcsán óhatatlanul felmerül azonban a kérdés, hogy az alkotmányos jogok érvényesülése fölött hivatalból őrködni köteles igazságügyben vajon nem erősödik-e fel a jövőben túlságosan az operativitást igénylő rendőri szemlélet. Kétségkívül az új tárca felállítása mellett szólt viszont, hogy az IM az utóbbi években (Sárközy kifejezésével) amolyan kodifikációs resztliminisztériummá zsugorodott. Továbbá hogy az Európai Unió maga is összevontan kezeli a szóban forgó két szakterületet. Hasonló profilú tárca Sárközy adatai szerint egyébként néhány külföldi államban (Svájc, Izrael) is működik.

A polgári titkosszolgálatokat - a kormánybiztos elképzelésével ellentétben - viszont nem kapta meg az új minisztériumot vezető régi miniszter, Petrétei József. A nemzetbiztonsági szolgálat és társai továbbra is a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) alárendeltségében működnek. Felügyeletüket a külön e célra rendszeresített államtitkár (korábban tárca nélküli miniszter) helyett azonban most először közvetlenül a kancelláriaminiszter látja el.

A korábban három tárcánál is közigazgatási államtitkárként működő Szilvásy Györgynek különben komoly szerepe volt abban, hogy a koalíció már az új kormány hivatalba lépése előtt lapátra tette az összes közigazgatási és helyettes államtitkárt. Az új MEH-miniszter kétségkívül már évekkel ezelőtt azt hangoztatta, hogy "viszsza kell engedni a politikát a közigazgatásba". Eredetileg azonban ezt csak szigorú garanciák kiépítése mellett látta megengedhetőnek: a közigazgatási államtitkári poszt felszámolása helyett Szilvásy pár éve még a minisztériumi főtitkári tisztség bevezetését sürgette. A miniszter legfrissebb álláspontja mára azonban már oda konkludált, hogy Magyarországon nem működőképes egy olyan rendszer, amelyben "viszonylag gyengék a miniszterek", a politikai államtitkárok pedig "hatáskörüket tekintve gyakorlatilag nullák", miközben a minisztériumi apparátus nagyon erős.

A központi közigazgatásban rendet teremteni kívánó Sárközy szerint két lépésben kell végrehajtani a kabinet karcsúsítását. A mostani első etapban a kormánybiztos 14-ről 12-re indítványozta csökkenteni a tárcák számát, míg 2010-től már csak kilenc-tíz minisztérium (s az eddigi ötven-hatvan helyett összesen 23 nekik alárendelt kormányhivatal) működtetését tartaná indokoltnak. A következő ciklusban - állítja a professzor - az egészségügyi tárca például nyugodtan beolvadhat a szociálpolitikai minisztériumba, sőt az sincs okvetlenül kőbe vésve, hogy a környezetvédelmi és a vízügyi ágazatnak önálló minisztérium jár.

BABUS ENDRE