Antonín Dvořák Mélyen cseh és európai életmű © Gramofon Archív

Érdekes bizony, mert arról árulkodik, hogy a világjáró együttes nemcsak elmegy-föllép-hazajön, hanem figyel. Fölfigyelt például a nantes-i La Folle Journée-ra, amely ma már nem csupán egy „bolondos” hétvége, hanem ötnapos zeneünnep – idén Schütz és Bach életművével a fókuszban. 2008-ban honosították meg a Művészetek Palotájában az egynapos magyar verziót. Reméljük, hogy előbb-utóbb legalább kétnaposra nő a maraton, mert lássuk be: a program módfelett feszes. Alig van vége az egyik teremben egy koncertnek, már kezdődik a másik a szomszédban. Nincs idő illendően megünnepelni a művész(eke)t, meginni egy pohár vizet, megtalálni az ismerősöket, hogy egyéb szükségletekről ne is essék szó. De a recenzens, aki lelkiismeretesen végighallgatott tizenegy műsort, épp oly lelkesen loholt ide-oda, mint az euforikus hangulatú publikum.

A siker egyik kulcsa, hogy a jegyeket roppant jutányos áron lehetett megvásárolni, és a hatszáz forintos egységárú belépők mellé egyéb kedvezményt is adtak. A Dvořák-maraton alátámasztotta régi feltételezésünket: a kamaramuzsika (trió, vonósnégyes), a daléneklés iránt igenis él az igény a közönségben, csak a kellő időt és alkalmat, valamint a megfelelő jegyárat kell megtalálni. E műfajok látványosabb gondozása amúgy hivatása volna a Müpának. Igazi népünnepély tombolt a házban, amelyet egyszerű zenebarátok népesítettek be. Hivatalos személyt, kultúrbürokratát nem láttam. Pedig a szaktárca valamelyik rangos emberének morális kötelessége lett volna végigülni az eseményeket, hogy erős érzelmi hátteret szerezzen, amivel érvelhet: miért is fontos a zenei alapismereteket elsajátíttatni, a muzsikát megszerettetni a közoktatásban. Hiszen tudományosan bizonyított tény, hogy a muzsika toleranciára, együttműködésre tanít, könnyíti a nyelvtanulást és egyéb, korszerűnek mondott okosságokat.

A siker másik kulcsát Fischer Iván forgatta. Olyan programot szerkesztett, amely Dvořák zeneszerzői arcképét teljes gazdagságában rajzolta meg. Dvořák soha nem került le a világ koncertrepertoárjáról, s ennek magyarázatával a maraton szolgált. Ez az életmű nemcsak azért értékes, mert sok műfajú, hanem mert mélyen cseh és mégis rendkívül európai, sőt közép-európai – az Amerikában töltött időt idéző alkotásokban is.

A kísértetmenyaszony című dramatikus kantátával indult a nap. Magyarországon még sosem hangzott el élő előadásban ez a remekmű. Misztikus történet, amely rávilágít, hogy mennyire közös gyökerű a téma – az egész kontinensen elterjedtek a szerelmét követő lány rémhistóriájának különböző variációi. A lányt éneklő Simona Šaturovát újévkor, A teremtés szoprán szólistájaként már felfedezhettük; a darabot Petr Altrichter brünni zeneigazgató nagy odaadással vezényelte.

Kemenes András és Csalog Gábor szellemileg összetartozó párosként négykezes műveket játszott a Legendák és A cseh erdőkből című sorozatból. Ebédidő tájt az Angelica Leánykar az Újvilág szimfónia lassú tételéből átírt, Hazám című kórust igen ihletetten szólaltatta meg, majd nyomban következett a szimfónia, az Óbudai Danubia Zenekar előadásában. Igaza van Héja Domonkosnak: az agyonjátszott műveket újra kell olvasni. Az Újvilág-szimfónia sűrűn elhangzik, többnyire bombasztikus előadásban. A Danubia Héja vezényletével a kompozíció rejtett szépségeit tárta föl, mellőzték a „nagyotmondást”; árnyaltan, de energikusan játszották a darabot.

Több kamarazenei produkcióban lelhette kedvét a közönség: elsőként Kokas Katalin, Oláh Vilmos, Kelemen Barnabás és Jonathan Cohen a Ciprusok című ciklusból játszott, majd az F-dúr vonósnégyest adta elő. Két olyan kamaraformáció is pódiumra lépett, amely a BFZ muzsikusaiból alakult – íme a magyarázat, miért van az együttes a világ első tíz zenekara között. A Budapesti Filharmóniai Társaság két szimfonikus költeményt, a Déli boszorkányt és a Hősi éneket fedeztette fel a hallgatósággal. Kímélő üzemmódban játszották a Budapesti Vonósok az op. 54-es keringősorozatot és a Vonósszerenádot.

Fenyő Lászlóra ma már „befizet” a publikum. A h-moll gordonkaversenyt a Pannon Filharmonikusokkal, Hamar Zsolt vezényletével pompás előadásban hallhattuk. Simona Šaturova este a masszív orgánumú Jana Sýkorovával dalokat és a Morva duetteket énekelte. Végül az estet Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar a VIII. szimfóniával zárta. Kell-e hangsúlyozni: viharos sikerrel.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely