Klukon Edit, Ránki Dezső és Ránki Fülöp (zongora) koncertje
„A hangszerek világa"
február 10., Zeneakadémia nagyterem

Klukon Edit és Ránki Dezső Nem kímélték a közönséget © Gramofon

Hátha a jó példa ragadós, hátha a kortársra jobban figyelnek a gyerekek – gondolhatták a művészek. Gyereke és családja válogatja. Sajnos a többség nyugtalanul és feszültséggel telve fogadta a műsort. De csak a felnőtt társadalom modortalanságát tükrözték vissza. A budapesti koncertközönség egy része gátlástalanul krákog, bekapcsolva hagyja a mobiltelefonját, és csapkodja a székek ülőkéjét. Mivel azonban Jakobi László bejelentette, hogy koncertirodája a sorozatot jövőre is megrendezi, remélhető, hogy a következő hangversenyekre már valamiféle viselkedéskultúra birtokában ülnek be azok, akik idén itt voltak. Megtanulhatták, hogy az, aki a pódiumon ül – akár tetszik a teljesítménye, akár nem – munkát fektetett a produkcióba, amit illendő figyelemmel viszonozni. Tény persze, hogy a konferálással, Batta András szóbeli kalauzolásával majd’ egy órára növő műsor szünet nélkül ment. A szöveg költői volt, de inkább a serdültebb korosztálynak szóló, és nem a tíz évnél fiatalabbak számára befogadható. Ezt egy váratlanul fölbukkanó kétgyerekes ismerősöm jegyezte meg – hozzáteszem: entellektüel családról van szó.

Ránkiék gyönyörű és okos műsort szerkesztettek. Nem „kímélték” a hallgatóságot, mert bíztak a hangok varázsában, és azt hiszem, nem csalódtak. A nyitószakaszban Klukon Edit és Ránki Dezső Liszt Crux ave benedictáját és Dukay Barnabás két darabját játszotta két zongorán. A szépség áhítatának perceibe vontak be e művek előadásával. A program középső része a tizenkét éves Ránki Fülöpé volt. Johann Sebastian Bach C-dúr kis fúgáját, Bartók Szonatináját és Grieg Lírai darabok című sorozatának három mesés részletét adta elő bámulatos technikával (ez tanulható), és elképesztő kifejezéssel – ez azonban csakis belülről jön. Nem egy lestrapált, úgynevezett csodagyerek ült a zongoránál, hanem valaki, aki örömét leli például a zongorázásban és még annyi minden másban is, ami a világ megismerésével jár – a csillagászattól a matematikáig és a madarak megfigyeléséig.

Robert Schumann három, gyermekeknek komponált darabját Klukon Edit és Ránki Dezső szólaltatta meg, a műsor végére pedig a Gyermekeknek című Bartók-sorozat első és második fejezetéből válogattak. Könnyen fölismerhető népdalokból erednek e remekmívű kompozíciók. A mögöttem ülő gyerek azonban hiába kérdezgette az anyukáját: ez melyik, ez melyik? A mama életéből alighanem kimaradt az éneklés élménye…

2007: kettős Kodály-évforduló. Ebben az esztendőben valószínűleg sokszor elhangzik majd a kérdés: lett-e a zene mindenkié, énekel-e az ifjúság? Mindenhonnan zenének nevezett gépi hanghatások ömlenek ránk, de az igazi muzsika hiányzik az életünkből. Vajon kell-e a következő nemzedékeknek az élő koncert páratlan élménye? A Kodály-évforduló esztendejében be kellene látni, az énekóra nem vesz el időt a korszerű tudnivalóktól, ellenkezőleg: a művészet, a zene hatalmas energiát ad a világ megértéséhez.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely